Ukrán polgármester az Indexnek: Ne áldozzanak fel minket azért, hogy önmagukat megvédjék

Mint arról az Index is beszámolt, csütörtökön Oroszország lerohanta Ukrajnát, több katonai létesítmény, repülőtér és stratégiailag fontos célpont ellen intéztek összehangolt támadást, a konfliktusban több lakóház is megrongálódott vagy megsemmisült. Az orosz csapatok cikkünk készültekor már az ukrán főváros utcáit ostromolják.  

A 6000 lakost számláló, nyugat-ukrajnai kisváros polgármesterét az Index pénteken, a késő esti órákban érte utol, aki hívásunk időpontjában éppen a városházán tárgyalt a környék polgármestereivel. A háború kitörése óta 0–24-ben az emberei biztonságáért dolgozó Kelichavyi szerint ők ugyan szerencsések, mert egyelőre még messze vannak a harcvonaltól, azonban barátaitól és kollégáitól rendkívül rémisztő és tragikus híreket kap szinte minden percben Ukrajna egész területéről. 

Milyen most a helyzet az országban? Ön és Kopicsinci lakói biztonságban vannak?

Itt a városban egyelőre biztonságban vagyunk. Csütörtökön és ma volt egy légiriadó, de az is csak a közelünkben lévő katonai reptér miatt volt, azt bombázták egész nap orosz gépek. Tőlünk nagyjából száz kilométerre vannak legközelebb heves bombázások, azonban az ország többi területéről állandóan kapjuk az aggasztó és tragikus híreket, mindenre fel vagyunk készülve. Már amennyire persze lehetett erre készülni... Vannak óvóhelyeink és megszerveztük a város fegyveres védelmét is, amennyire az erőforrásaink megengedték, de ennél többet nem tehetünk egyelőre.

A frontvonal – mint azt említette – távolabb van a várostól. Mivel tudják kivenni a részüket a védelemből? 

Másfél napja tart a háború, nehéz ilyen rövid idő alatt komolyan tervezni, de rengeteg önkéntesünk van, akik kiveszik a részüket, amiből csak lehet. Elsősegély-tanfolyamokat és véradást szerveztünk, emellett pedig a település és az ország védelmére is koncentrálunk, éjjeli őrséget alapítottunk és folyamatosan toborzunk katonákat is. Korábban a donbászi helyzet miatt már volt háborús helyzet az országban, de az nem volt összehasonlítható a mostanival. Most többen és nagyon sok irányból – keletről, északról, délről – támadnak, így szinte lehetetlen minden irányba, minden egyes megtámadott településre koncentrálni. Emellett nem ötszáz, hanem tőlünk tényleg csak maximum száz kilométerre ropognak a fegyverek, ami meglehetősen rémisztő. 

Milyen a közhangulat a településen? 

Amikor megtudtuk, hogy az oroszok megtámadtak minket, itt elég nagy pánikhangulat tört ki, az emberek megrohamozták az üzleteket és a benzinkutakat, a lehető legrosszabb forgatókönyvvel számolva. Mindent felvásároltak, a gyógyszertárak és az üzemanyagtöltő-állomások előtt kígyóztak a sorok. Azóta kicsit ez a fajta pánik enyhült, de alapvetően mindenki fél. A hétköznapi élet megállt, a legtöbb munkahelyre nem járnak be az emberek dolgozni, és az iskolákban, óvodákban is szünetet rendeltünk el. A legtöbben otthon figyelik egész nap a híreket. Polgármesterként egy ilyen esetben meglehetősen nehéz mit tenni, a legfontosabb, hogy mindenki a lehető legnagyobb biztonságban legyen. 

Az ország határainál, így a magyar–ukrán határon is már az első lövések eldördülése óta ezrek próbálják meg elhagyni az országot. Az önök városából is sokan elmenekültek?

Természetesen itt is voltak olyanok, akik a háború kirobbanását követően azonnal útnak indultak rokonokhoz, barátokhoz. Azonban hozzánk inkább jöttek emberek, mintsem elmentek. Rengetegen dolgoznak a környékünkről külföldön, akik, ahogy meghallották, hogy háború van, azonnal utaztak is haza. Jött Putyin, ezért jöttek ők is. Emellett több családot is befogadtunk és fogadunk is be folyamatosan, akik keletről vagy Kijev irányából menekültek el a tűzharcok elől, ezért nálunk inkább fordítva van ez a jelenség. 

A hírek szerint a férfiak azonban már nem hagyhatják el az országot, mindenkit, akit lehet, harcra fognak. Meg tudja ezt erősíteni? 

Minden fizikailag jó állapotban lévő férfinak be kell vonulnia, nem hagyhatják el az országot. A sorozás azonban a tapasztalataim szerint olyannyira nem szigorú egyelőre, volt, hogy egy 50-es, 60-as éveiben járó úriember jelentkezett, hogy szeretne csatlakozni, azonban közölték vele, hogy nincsen rajta a listán, ezért menjen el. Ennek ellenére ő többször visszatért és próbált csatlakozni a csapatokhoz, sikertelenül. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egyelőre még nem rángatnak el mindenkit a frontra, vannak, akik szeretnének harcolni és küzdeni az országért. Rengeteg történetet hallani, hogy férfiak csoportosan utaznak keletre a frontvonalba, mert harcolni szeretnének. Ez egyszerre szép és nagyon szívszorító. 

A fegyveres konfliktus kirobbanása óta többször is a nemzetközi közösség fellépését sürgette és kérte közösségi oldalán, mivel úgy érzi, magára hagyták Ukrajnát. 

Igen, sajnos ez a helyzet. Senki sem tudja, talán még Putyin maga sem, hogy mikor fejezi be ezt a borzalmat, de Ukrajna egyedül kevés ahhoz, hogy megállítsa őt. A világ országai szinte egy emberként fejezték ki szóban támogatásukat Ukrajna irányába és valóban kemény szankciókat helyeztek kilátásba, azonban azon kívül érdemi, fizikai fellépés nem történt. Nem hiszem, hogy néhány kiutasított üzletember, zárolt bankszámla, a Bajnokok Ligája döntőjének áthelyezése vagy az Euróvíziós dalfesztiválról való kizárás annyira megrémítené Putyint. Ennek ellenére bízunk benne, hogy mielőbb észhez térnek legalább az európai, szomszédos országok, és mégis katonai segítséget nyújtanak. 

Véleménye szerint miért nem kap fegyveres támogatást az országa? 

Nem értjük, miért nem reagál senki, hiszen bárki lehet a következő Ukrajna. Bárkivel megtörténhet az, ami velünk történik, ki tudja, ki lesz a következő. A balti államok? Lengyelország? Vagy éppen Magyarország? Nem tudhatjuk, mi a terve Putyinnak, ez az ember bármire képes. 

Mit üzen ezeknek a nemzeteknek? 

Szeretném üzenni mindenkinek, hogy ne nézzék tétlenül egy ország halálát, ne áldozzanak fel minket azért, hogy önmagukat védjék. A saját érdekük is, hogy együttesen, keményen fellépjünk most a kegyetlen támadások ellen. Borzasztó napról napra félelemben és bizonytalanságban élni, de ukránok vagyunk, Ukrajna az otthonunk, maradni fogunk, és ha kell, egyedül védjük meg a hazánkat. Rengeteg támogató üzenetet kapunk külföldi barátoktól és teljesen ismeretlen emberektől is, ami nagyon jólesik ezekben a nehéz időkben, hálásak vagyunk mindenkinek, az önkénteseknek, minden frontvonalban harcoló ukrán katonának, és a média munkatársainak is, hogy hírét viszik ennek a szörnyűségnek. 

Az orosz–ukrán konfliktus legfrissebb híreit itt tudja nyomon követni az Indexen. 

(Borítókép: Bogdan Kelichavyi (balra) Kopicsinci polgármestere és felesége, Maria Tuzyk látható az ukrán függetlenség napján, 2021. aug. 24-én. Fotó: Bogdan Kelichavyi )