Már nem jó orosznak lenni, egyre feszültebb a hátország

Február 9-én 74,75 rubelt kellett adni egy amerikai dollárért, még 22-én sem tűnt nagynak a baj, 78,84 rubelba került a zöldhasú, de aztán az ukrajnai invázióval párhuzamosan exponenciálisan kezdett zuhanni az orosz fizetőeszköz értéke: jelen pillanatban 116,90 rubelért lehet venni egy dollárt.

Ez csupán az ukrajnai háborúnak az orosz gazdaságot sújtó következményei közül a leglátványosabb, de még az sem biztos, hogy a lakosság számára legfájdalmasabb vetülete. Az oroszok az utóbbi három évtizedben, a Szovjetunió szétesése óta megszokhatták már a vágtató infláció különböző fokozatait, volt olyan is, hogy rendeletileg három nullát levágtak az árakból – 1997-ben –, annyira gyors volt a pénzromlás üteme. Az utóbbi években azonban úgy tűnt, megszilárdult az orosz gazdaság, viszonylagos árstabilitás köszöntött a hatalmas országra. 

A múlt hétig.

Csakhogy a napokban az orosz bankokat lekapcsolták a SWIFT nemzetközi átutalási rendszerről, ami többek között azzal járt, hogy mobilizálhatatlanná vált az évek alatt a háborús időkre felhalmozott gigantikus orosz devizatartalék, 640 milliárd dollár. 

A rubel elértéktelenedése robbanásszerű áremelkedést hoz a fogyasztási cikkek piacán, mivel nemcsak a luxuscikkek, hanem a hétköznapi áruk jelentős részét is importálják, és rubelben egyre többet kell fizetni az árukért és szolgáltatásokért.

A külföldi utazások ára is megugrott, már ha egyáltalán tudnak külföldre utazni az oroszok, ugyanis az orosz gépeket kitiltották Európa légteréből, és lényegében mindenki kénytelen otthon maradni. Pedig főleg a fiatal, már a Szovjetunió szétesése után született generáció nagyon hozzászokott a filléres nyugati – jellemzően londoni – kiruccanásokhoz, ezeknek azonban most egy időre befellegzett. A 2000-es, 2010-es években már rá sem lehetett ismerni a szovjet idők szürke, borús, káposztaszagú Moszkvájára, az emberek – nem csak a fiatalok – kezében a legmodernebb okostelefonok, iPhone-ok csillogtak, a menő nyugati divatcikkeket áruló boltokban a megerősödött orosz középosztály képviselői vásároltak, egyszóval felvették az emberek a nyugati életstílust.

De ennél tragikusabb vonatkozásai is vannak a háborúnak. Pardon, a hivatalos orosz szóhasználatban a „speciális katonai műveletnek”, ugyanis az államilag ellenőrzött média közvetítéseiben nem hangozhat el az a szó, hogy háború. Ami most történik Ukrajnában, az nem egy szomszédos független ország hetedik napja tartó lerohanása, hanem „elkerülhetetlen védelmi intézkedés a NATO és az Egyesült Államok agresszív, terjeszkedő politikájával szemben”.

Szóval a hadköteles korú fiúk szülei – főleg az édesanyák – frászban vannak. Nem tudják, mikor kapja meg gyermekük a behívóparancsot. Most ugyan az afganisztáni vagy a csecsenföldi háborútól eltérően nem érkeznek haza az elesett katonák koporsói, viszont terjed a szóbeszéd, miszerint mozgó krematóriumokat visznek a frontra, hogy elhamvasszák a halott katonák maradványait.

Mert az ukrán propagandamédia – hisz természetesen az ellenség sem megy a szomszédba az efféle kommunikációs fogásokért – nagy mennyiségben közli az elesett orosz katonák csatatéren maradt holttestéről készült fotókat és videókat, ugyanis érthetetlen módon sokszor azzal sem bajlódnak, hogy hazavigyék Oroszországba a tetemeket.

Múlt csütörtökig el nem tudtam volna képzelni, hogy a XXI. században kitörhet egy háború Európában – mondja a Los Angeles Times moszkvai tudósítójának egy Marija Zserdeva nevű, 23 éves kutatóasszisztens. – Még mindig nem hiszem el, hogy esténként, amikor összejövünk a barátaimmal, egy pohár ital mellett arról beszélgetünk, hogy háború zajlik a délkeleti határunknál.

De van itt más is. Rengeteg moszkvainak vannak Ukrajnában élő rokonai, barátai, akikkel különböző mobiltelefonos alkalmazásokon keresztül tartják a kapcsolatot, és amit tőlük hallanak, az szöges ellentétben áll az orosz állami televízió mantrájával.

Egyre növekszik a pácienseim száma, egyre többen jelentkeznek be hozzám, tapintható a feszültség növekedése – mondja Jelena Lebegyeva 57 éves moszkvai pszichiáter. – Sírnak a betegeim, idegesek, rettegnek. 

Ha valaki megérti őket, akkor az Lebegyeva, aki ugyan már négy évtizede Moszkvában él, de a nyugat-ukrajnai Luck városából származik, és a rokonai, barátai most is ott laknak. 

Sok osztálytársam él Luckban, a szüleim ott vannak eltemetve, fogalmam sincs, hogy mikor tudok egy csokor virágot vinni a sírjukra – kesereg a pszichiáter.

De ez még nem minden. A popkultúra is csapásokat szenved. Jelen pillanatban nyilván nem ez a legsúlyosabb probléma, de a nagy mozgókép-forgalmazók, a Paramount, a Sony, a Disney és a Warner Bros. leállította új filmjei oroszországi bemutatóját.

Szóval egyre jobban aggódnak az oroszok a jövőjükért, és bár egyelőre szilárdnak tűnik Putyin támogatottsága, már tizenkét orosz nagyvárosból jelentettek megmozdulásokat, és az OVD-Info nevű jogvédő szervezet adatai szerint eddig 6500 tüntetőt vettek őrizetbe a hatóságok. 

A 2014-es krími akció, a jobbára oroszok lakta félsziget elfoglalása még népszerű volt az országban, nem kis mértékben a hadművelet gyors sikere miatt, meg aztán könnyebb volt megmagyarázni az embereknek, hogy csupán a nemzettársaik tértek vissza Oroszország anyácska keblére.

No de a Kijev felé araszoló orosz tankoszlop látványa már egészen más megítélés alá esik. 

(Borítókép: A központi bank Moszkvában 2019. február 11-én. Fotó: Maxim Shemetov / Reuters)