Működik az agymosás, nem hisz az orosz apa a kijevi fiának

Már négy napja lőtték Kijevet az orosz csapatok, és még mindig nem hívta fel Nyizsnyij Novgorodban élő apja Misa Kacjurint, a 33 éves vendéglátóst, aki egy pincében próbálta túlélni a rémségeket. 

Nem értettem, miért nem hív az apám. Az egész világ tudja, hogy az oroszok lerohantak bennünket, az apám meg – aki egy templom gondnoka civilben – nyugodtan ül otthon, és nem érdeklődik, hogy mi van velem – mondta el Kacjurin a New York Times Kijevből jelentő munkatársának.

Csakhogy Kacjurin információi nem voltak pontosak. Az egész világ tudta – kivéve Oroszországot. Vlagyimir Putyin elnöknek ugyanis sikerült szinte hermetikusan elzárnia országát a külvilágtól, ennélfogva az oroszok csak azokat a híreket tudják fogyasztani, amelyet az állami televíziótól kapnak. 

Kacjurin a negyedik napon nem bírta tovább, és telefonált Nyizsnyij Novgorodba. 

Kitört a háború, négy napja lőnek bennünket az oroszok, halálra rémültünk, valahogyan ki akarom menekíteni Ukrajnából a családomat – mondta Misa a telefonba.

A válasz sokkolóbb volt, mintha bombatalálat érte volna az óvóhelyet. 

Állj, állj, Misa! Az nem úgy van, én jobban tudom! A nácik vannak uralmon nálatok, nincs is háború Ukrajnában, a mi katonáink ott csak békefenntartók! – kiabálta az apa, majd elkezdte mondani a fiának Nyizsnyij Novgorodból, hogy mi is történik Kijevben...

Kacjurin esete nem egyedülálló. Megannyi ukrán szembesül a keserű valósággal, amikor telefonon beszél Oroszországban élő rokonával: a határ túlsó oldalán 

Sok esetben szó szerint előáll a viccbeli szituáció, amelynek a csattanója: Drágám, te inkább a szemednek hiszel? Ukrajnában ugyanis nem háború zajlik, hanem egy „speciális katonai művelet”, amelynek az ország „nácitalanítása” a célja, és Ukrajna elnöke „egy orosz anyanyelvű zsidó, aki a kábítószerek rabja”. 

A Kreml módszerei nagyon hatékonyak. Tizenegymillió orosznak élnek rokonai Ukrajnában, az ország keleti és déli tartományaiban nagyrészt oroszul beszélnek az emberek. Az orosz állami televízióban egyetlen filmkockát sem lehet látni a hátrahagyott halott orosz katonákról, arról, hogyan lövik a civil célpontokat, csak olyan bejátszások láthatók, amelyek az orosz katonai sikerekről tudósítanak, arról nem, hogy gyakorlatilag napok óta vesztegel a hatvan kilométer hosszúságú orosz menetoszlop a Kijev felé vezető országúton.

Ezek után Misa Kacjurin már nem is csodálkozott annyira, amikor az apja azt mondta a telefonba:

Az orosz katonák csak segíteni akarnak rajtatok. Élelmiszert és meleg ruhát visznek nektek.

Egy másik történet még szürreálisabb. Február 25-én, az orosz invázió második napján Valenytyina Kremir e-mailt kapott Kijevben Permben élő nővérétől, Ljubovtól, aki felköszöntötte húgát a születésnapján.

Ljuba, megőrültél? Már második napja lőnek bennünket, te meg a születésnapommal foglalkozol? – írta vissza Valentyina.

A nővér válasza nem késett:

Senki nem lövi Kijevet, neked meg nem az orosz hadseregtől kell tartanod, hanem a náciktól, akik ellen az apánk is harcolt a Nagy Honvédő Háborúban. Ne aggódj a gyerekeidért, nem lesz semmi bajuk. Mi szeretjük az ukrán népet, viszont sokkal inkább arról kellene elgondolkodnod, hogy kit választottatok meg az elnökötöknek!

Szóval minden fronton folyik az információs háború. Nem kétséges, ukrán oldalról is bevetik a „csodafegyvert”, a fake newst az orosz repülőgépeket megtizedelő hős ukrán pilótáról, „Kijev szelleméről” – aki valójában egy videójáték szereplője – meg a Kígyó-sziget mártír hőseiről, akikről később kiderült, hogy élnek, csak orosz fogságban vannak. A túlsó oldalról pedig zúdul a lakosságra a fals propaganda. 

Újfent bizonyítva az ősrégi angol mondás igazságát: All is fair in love and war – Szerelemben és háborúban mindent szabad. 

Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan követjük, percről percre frissülő hétfői cikkünket itt találja.

(Borítókép: Orosz légicsapásban lerombolt híd alatt épített átjárón menekülnek emberek a Kijev közelében lévő Irpinyben 2022. március 5-én. Fotó: Aris Messinis / AFP)