Azov ezred: a legkeményebb ukrán ultrák harcolnak az oroszok ellen

Több videó is kering az interneten, amelyeket állítólag az Azov ezred tagjai készítettek Mariupolban és környékén, amint éppen orosz csapatszállítókat vagy orosz egységeket támadnak. Persze a mozgóképek valódiságtartalmáról nehéz megbizonyosodni, az viszont bizton állítható, hogy az Azov ezred maximális létszámban vesz részt az oroszok elleni küzdelemben.

Mariupol az egyik olyan helyszíne az orosz–ukrán háborúnak, amelyet a legbrutálisabb módon próbálnak elfoglalni az oroszok. A város nagy része már romokban, a rakétatámadások és ágyúzás eredményeként megszűnt az áramellátás, alig van ivóvíz és élellem.

Mariupol, az Azov ezred főhadiszállása

Az Azov ezred szervezetileg az Ukrán Nemzeti Gárda része, amely pedig a Belügyminisztériumhoz tartozik. Alakulatainak jól képzett harcosai többségében ukrán nacionalisták és radikális szélsőjobbosok. Létezésük szolgáltatja Vlagyimir Putyin orosz elnök háborús indokainak egyikét, vagyis hogy Ukrajnát meg kell tisztítani a náciktól – és ezzel a megfogalmazással például az Azov ezred tagjaira (is) gondol. 

Megjelenésük az ukrán politikában 2014-hez kötődik, amikor az ország keleti felében élő orosz ajkú kisebbség egyre hangosabban követelte az elszakadást Ukrajnától és a csatlakozást Oroszországhoz. Ennek egyik jele volt, hogy elfoglalták Mariupolt. Maga az első Azov-csoport Berjanszkban szerveződött meg

Az első tagok leginkább a kicsi, de annál aktívabb szélsőjobboldali csoportból, a Jobb Szektorból érkeztek. A csoport magját kelet-ukrajnai, oroszul beszélő ukránok adták, akik eleinte még a keleti szláv népek – oroszok, beloruszok, ukránok – egységét hangoztatták. De voltak közöttük fociultrák és nacionalista körökben tevékenykedők éppúgy, mint olyanok, akik nyíltan vállalták, hogy nemzetiszocialisták.

A Kelet-Európával foglalkozó stockholmi központ egyik szakértője szerint az Azov ezred már az elején azzal vonta magára a figyelmet, hogy merít a náci szimbolikából.

Jelvényük erőteljesen hajaz a Wolfsangelre, vagyis a farkashorogra, amely ugyan pogány szimbólum, viszont a germán heraldika e jelét az SS is használta. Az ukránok többsége nem tartja náci szimbólumnak.

Mindenesetre az Azov ezred tagjai ettől elhatárolódnak, és úgy magyarázzák, hogy nem más, mint egy N és I betű stilizált változata, amely egyébként a nemzeti eszmére utal.

Az alapító, a most 42 éves Andrij Bileckij a harkivi egyetemen szerzett történész diplomát, de már 2014 előtt is aktívan mozgott az ukrán szélsőjobb köreiben. Az alakulat 2014 őszétől működik katonai egységként, körülbelül ezer tagja van, tankokkal, tüzérséggel felszerelve. Az ukrán kormány ötlete volt 2014-ben, hogy vonják be szervezett formában a szélsőségeseket a katonai rendszerbe.

2015–16-ban az Azovról levált egy politikai formáció, amely parlamenti képviselethez jutott. Bileckij lemondott parancsnoki megbízatásáról, és bekerült a kijevi parlamentbe, de 2019-ben nem tudta megismételni ezt. A legutóbbi hírek szerint valahol Kijev környékén harcol az oroszok ellen.

2019-ben még az amerikai kongresszus is megpróbált elfogadni egy olyan határozatot, amely terroristacsoportnak bélyegezte volna az Azovot, végül a javaslat nem ment át. A stockholmi központ már idézett szakértője szerint általában úgy tekintünk a szélsőjobboldali mozgalmakra, mint amelyek tevékenysége háborús helyzetet is kiválthat. Azonban Ukrajnában éppen fordítva történt. A Krím megszállása utáni háborús helyzet emelt fel és alakított át egy marginális szélsőséges csoportot önálló politikai mozgalommá. Sokan túlértékelik a hatását az ukrán társadalomra. Viszont az ukránok többsége úgy tekint rájuk, mint elszánt harcosokra, akik most megküzdenek a túlerővel. 

(Borítókép: Az Azov önkéntes zászlóalj veteránjai Kijevben 2020. március 14-én. Fotó: Sergei Supinsky / AFP)