Szinte mindenki ukránul tanul Amerikában

Nem az első eset, hogy történelmi vagy popkulturális esemény hatására egy divathullám felkap egy nyelvet. Amikor Roman Koropeckyj 1980-ban az Egyesült Államokba érkezett, és elkezdte tanítani a Harvardon a lengyel nyelvet, a professzort sokkolta, hogy tele volt az előadóterem. Álmában sem gondolta volna, hogy ennyi diákot érdekel az Egyesült Államokban ez a periférikusnak gondolt idióma. Csakhogy figyelmen kívül hagyta a történelmet és a világpolitikát: ez volt a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom beindulásának ideje, és 42 éve a világon mindenki a szovjet elnyomás ellen küzdő lengyelekkel rokonszenvezett.

Ugyanez történik most az ukrán nyelvvel, amelyet az utóbbi években egész egyszerűen nem is tanítottak a Los Angeles-i UCLA szláv, kelet-európai és eurázsiai nyelvek tanszékén az érdeklődés teljes hiánya miatt. Most azonban akkora lett az igény, hogy Koropeckyj és egy ukrán kollégája javaslatára felvették a nyelvet a tanmenetbe. 

Amióta Vlagyimir Putyin február 24-én elindította az orosz tankokat Kijev felé, az ukrán nyelv reflektorfénybe került úgy is, mint a halált megvető bátorság, a nemzeti identitás és a túlélésért folytatott harc jelképe – írja a Los Angeles Times. Ukrajnában, ahol a lakosságnak legalább a harminc százaléka az oroszt jelölte meg anyanyelveként a legutóbbi népszámláláskor, egyre több kétnyelvű ember tér át kizárólag az ukrán használatára, és azt a nyelvet, amelyet sokáig csak az orosz egyik dialektusának tartottak, egyre többen kezdik el tanulni a világban.

Egy sokatmondó statisztikai adat: a Duolingo alkalmazáson az ukrán nyelvet tanulók száma 557 százalékkal növekedett február vége és március 24. között, miközben az ukrán a népszerűségi listán a 33. helyről a tizenharmadikra ugrott. 

Ebben valójában nincs is semmi különös. A nyelvek népszerűségét alapvetően befolyásolja egy-egy nagy világesemény vagy popkulturális jelenség. A 2016-os riói olimpia előtt és alatt például ugrásszerűen megnőtt az Egyesült Államokban a portugált tanulók száma, amikor pedig a Squid Game című elementáris sikerű sorozat berobbant a Netflixen, kis túlzással mindenki elkezdett koreaiul tanulni. (Bár már az Élősködők Oscar-díja is jótékonyan hatott a koreai nyelv népszerűségére.)

Putyin kijelentette: nincs olyan ország, hogy Ukrajna, és ukrán kultúra, sőt ukrán nyelv sincs – mondja egy ukránul tanuló Duolingo-előfizető. – No, én csak azért is bebizonyítom, hogy van, ezért kezdtem el ukránul tanulni.

De nem csak az Egyesült Államokról van szó. Az Ukrajnával határos Lengyelország már eddig is jóval több mint kétmillió menekültet fogadott be. Főleg ennek hatására a Duolingo alkalmazására előfizető lengyelek száma 2677 százalékkal nőtt. A cég úgy döntött, hogy a menekültek megsegítésére fordítja  hirdetési bevételeit .

Érdekes az ukrán nyelv sorsa magában Ukrajnában. A cárok és a szovjet rendszer idején az ukrán nyelvet elnyomták, egyre jobban tért hódított a birodalom lingua francája, az orosz. Amikor 1991-ben Ukrajna függetlenné vált, úgy kellett feltámasztani halottaiból a hivatalossá váló nyelvet. A türelem kezdetben megmaradt az orosz iránt, csakhogy amikor 2013-ban Putyin Kijevbe látogatott, mondott egy szerencsétlen beszédet, amelyben így fogalmazott:

Minden kétséget kizáróan egy nemzet vagyunk.

Ahogy azonban a Blöff című filmben is fogalmazott Jason Statham, „az akciót mindig követi a reakció”. Az ukránok befeszültek, és hamarosan következett a fordulat Európa felé, és beindult az erőltetett ukránosítás is. 2014-ben a Majdan tüntetései megbuktatták az oroszbarát Janukovics-rezsimet. 2019-ben életbe lépett az a sokat bírált törvény, amely kötelezővé tette a nem ukrán nyelven publikáló ukrajnai honlapoknak, hogy ukránul is fogalmazzák meg  híreiket . Több se kellett Putyinnak, aki ezt a valóban ellentmondásos törekvést úgy értelmezte, hogy el akarják nyomni az orosz nyelvet, sőt az egészet egy nyugati összeesküvés részének tartotta, amelynek nem más a célja, mint aláásni Oroszo rszág biztonságát. Továbbá náciknak nevezte az etnikai tisztogatások végrehajtóit. 

2014-ben Oroszország megszállta a Krím félszigetet, valamint Donyecket és Luhanszkot, ahol – Putyin szavaival –

az orosz polgárok fegyvert fogtak, hogy megvédjék az otthonukat, az anyanyelvüket és az életüket.

Az orosz elnök keményen fogalmazott egy tavaly publikált esszéjében, amelynek címe a következő volt: „Az oroszok és az ukránok történelmi egységéről”. 

Mindaz, ami egyesített minket, tűz alá került. Mindenekelőtt az orosz nyelv. Nem túlzás azt állítani, hogy az erőszakos asszimiláció, az etnikailag tiszta ukrán állam, amely agresszív Oroszország felé, következményeit tekintve olyan, mintha tömegpusztító fegyvereket vetnének be ellenünk.

A 2022. február 24-én kitört háború, az orosz invázió keserű paradoxona, hogy elsősorban Ukrajna keleti területeit sújtja, ahol a népesség orosz ajkú. Ennek az ellentettje is tapasztalható: azokon a videókon, amelyeken ukrán katonák láthatók, a parancsnokaik orosz nyelven adják a bakáknak a vezényszavakat...

Eközben az ukrán nyelv rohamosan terjed. Ami korábban csak elvétve volt tapasztalható, hogy az Instagramon, a Twitteren vagy a TikTokon megjelentetett posztokban ukránul beszélnek, ma már napról napra gyakoribb. A közelmúltban egy közösségi platformon megjelent poszton két katona beszélgetett, miután éppen kilőttek egy orosz tankot. Azt mondta egyik a másiknak:

Ezek után én már többé nem fogok oroszul beszélni!

 (Borítókép: A Kaliforniai Egyetem, Los Angeles [UCLA] 2021. november 17-én. Fotó: Al Seib / Los Angeles Times / Getty Images)