Mégsem csodafegyver a reneszánszát élő Maxim-géppuska

Vass Gábor, a Kaliber magazin főszerkesztője szerint abból a tényből, hogy az orosz támadás által sújtott Ukrajnában felbukkan néhány Maxim M1910 géppuska, óriási hiba lenne azt a következtetést levonni, hogy ez az ősrégi szerkezet bármilyen szempontból is csodafegyver lenne, és verné a modernebb kategóriatársait, nevezetesen az orosz hadseregben rendszeresített PKM-et.

A valóság az, hogy ezek a legjobb esetben is csak korlátozottan használható szükségfegyverek. Továbbá érdemes megemlíteni, hogy még gyakrabban tűnnek fel hasonló múzeumi csodák a luhanszki és donyecki orosz szabadcsapatoknál, mint az ukrán félnél – említi a Kaliber szaklap főszerkesztője.

Vass Gábornak volt alkalma lőni mindkét fegyverrel, de – mint hangsúlyozza – szerencsére nem katonaként, háborúban.

Nem véletlen, hogy nagyjából a koreai háború óta semmilyen komolyan vehető hadsereg nem tart rendszerben vízhűtéses géppuskát. (A PKM egyébként nem golyószóró, hanem rendszertanilag géppuska, hiszen puskalőszert tüzel, ráadásul úgynevezett hevederes adogatással.)

Az ukránok által használt Maxim-géppuska

Vass úr rámutat, hogy a kézzel forgatott Gatling és a többi hasonló szórólöveg nem géppuska, hanem ismétlőfegyver, pont azért, mert a lövésfolyamatokat nem a lövéskor keletkező hátraható erők végzik automatikusan, hanem külső kézi erőt alkalmazva.

A szakértő górcső alá veszi a vízhűtés előnyeit és hátrányait is.

A PKM csöve (gyorsan) cserélhető, pontosan a felhevülés miatt – évtizedek óta minden modern géppuska ilyen megoldású. A forró csőben csőre töltött lőszer azért NEM sülhet el, mert a PKM nyitott zárpozícióból tüzel, tehát egyáltalán nincsen csőre töltött lőszer, csak és kizárólag a lövés kiváltásának pillanatában.

Továbbá: a Maxim nem „korlátlan ideig” használható, hanem csak addig, amíg el nem forr a hűtővize. Olyankor jön szükségmegoldásként a hó (télen), a kulacsból ivóvíz, esetleg egy meglehetősen bizarr, de gyakran alkalmazott módszer, a belevizelés a hűtőköpenybe. A Maxim csöve ugyanis nem cserélhető harctéri körülmények között.

Az orosz hadseregben rendszeresített PKM géppuska

Vass Gábor megkérdőjelezi a Maxim célzáspontosságát is. 

A valóság az, hogy egy 7,62×54 R hadipuskalőszert tüzelő géppuskával – ilyen a PKM és a Maxim is – egy kilométerről jó eséllyel legfeljebb egy teherautót lehet eltalálni (hosszú sorozatból néhányszor), egyes katonát célzottan semmiképpen, hiába állítja ennek az ellenkezőjét az Economist. Három kilométerről pedig egy kisebb falut lehet megszórni véletlenszerűen.

Végül a főszerkesztő leszűri a konklúziót:

A legfontosabb különbség persze az, hogy amíg Kalasnyikov úr géppuskája (PKM) egy könnyű, mobilis, faék-egyszerűségű, rendkívül megbízható eszköz, addig a Maxim legfeljebb statikus pozíció védelmére alkalmas, irgalmatlanul nehéz fegyver, aminek kezelése, karbantartása komoly szakértelmet igényel. Olyan összevetni őket, mint egy gőzkocsit egy Teslával.

(Borítókép: DeAgostini / Getty Images)