Óriási csata folyik a földközi-tengeri gázmezőkért

Rövidesen újabb dilemma elé áll az Európai Unió, mert a kontinensnek nemcsak a kieső kőolajra, és kőolajtermékre kell hamarosan alternatív forrást találnia, hanem a földgázra is. Utóbbi 40-45 százaléka jelenleg Oroszországból érkezik, így érthető, hogy az orosz földgáz szerepe kulcsfontosságú Európa energiaellátásában. A kontinens országai évente 350-360 milliárd köbméter földgázt importálnak. A lehetséges lelőhelyek kimerülése, a csúcsra járatott norvég termelés, azonban egyre nehezebb helyzetbe hozhatja rövid távon az Európai Uniót, ha nem lép időben. 

A lehetséges alternatívák közül a norvég, holland, brit gázmezők mellett egyre nagyobb figyelem irányul a Földközi-tenger keleti részén lévő lelőhelyekre. Egyes becslések szerint Ciprus partjainál mintegy ezermilliárd köbmétert is meghaladó gázlelőhely van.

A Ciprus északi részén fekvő, önkényesen kikiáltott török ciprióta államot ugyanis Törökországon kívül más nem ismeri el. Gond az is, hogy Ankara a mai napig nem írta alá az ENSZ tengerjogi megállapodását, amely szerint minden, tengerparttal rendelkező országnak kizárólagos joga gazdasági tevékenységet folytatni a partjaitól 200 tengeri mérföldön (370 kilométer) belül fekvő kizárólagos gazdasági övezeten belül. Ankara célja elsődlegesen az, hogy a kitermelt gázt elsősorban országa területén keresztül juttassa el Európába. A problémák sorában ott van még Görögország, amely viszont Ciprus mellett áll. 

Az orosz–ukrán háború során – mint ahogyan a Politico emlékeztet – sokáig úgy tűnt, hogy a térség országai félre tudják tenni a régi sérelmeiket, és sikerül megegyezésre jutniuk. Márciusban Kiriákosz Micotakisz görög kormányfő és Recep Tayyip Erdogan török elnök még egyeztetett is. Alig két hónappal a találkozó után azonban Erdogan megszakította a kapcsolatokat, a görögök pedig fokozott készültségbe helyezték csapataikat a török fenyegetőzésre hivatkozva.

Nicosia érthető módon okkal tart attól, hogy ha sokáig tart a huzavona, akkor sok nyugati cég vonulhat ki az országból, aminek következtében számos fontos, energetikai beruházás maradhat el. 

Még mindig nagyok az ellentétek

A konfliktus mögött igazából a kettéosztott sziget ügye áll, hiszen Ciprus 1974-ben, egy görög katonai puccsot követő török invázió után szakadt két részre. Az Észak-Ciprusi Török Köztársaságot eddig kizárólag Ankara ismerte el, míg a görögök lakta déli országrész 2004-ben az EU tagja lett. Mint ahogyan korábban megírtuk, Ciprus északi része főleg az elmúlt húsz évben kezdett fejlődni, mert addigra kiderült, a megosztottság e furcsa modellje nemzetközi garanciák nélkül is működik. Megindult az elsősorban török, de nem kevés orosz, azeri és arab tőke is, felfutott a szolgáltatóipar, a turizmus és az oktatás. Ankara egyébként több ezer katonát állomásoztat a szigeten.

2004-ben a sziget újraegyesítésére vonatkozó ENSZ-tervről népszavazást tartottak. A ciprusi törökök mintegy 65 százaléka jóváhagyta a megállapodást, a ciprusi görögök több mint 75 százaléka viszont elutasította.

Az utóbbi évek egyre komolyabb vitáit az váltotta ki, hogy Nicosia lehetővé tette több vállalat számára, hogy fúrásokat végezzen a part menti gazdasági övezeten belül. Ugyanakkor a törökök is hozzákezdtek a ciprusi partoknál a próbafúrásokhoz, ami odáig vezetett, hogy az Európai Unió 2019-ben szankciókkal sújtotta Ankarát. Az ExxonMobil és a Qatar Energy a közelmúltban már elkezdte az érintett térségben a gázkitermelést, de a Total és az Eni is hamarosan indul a próbafúrásokkal – erősítette meg a ciprusi energia- és kereskedelmi miniszter. 

Alternatívákból nincs hiány

Az egyik lehetséges megoldás az Afroditi mezőt kapcsolná össze az egyik egyiptomi terminállal. Egy másik javaslat szerint az izraeli gázmezőket kötnék össze Ciprussal. A kitermelés nyomán meginduló beruházások során a szigeten lévő cseppfolyósítottföldgáz-üzem pedig komoly elosztóközponttá nőhetné ki magát Európa számára. Van egy olyan forgatókönyv is, amely bevonná Törökországot.

A lehetséges alternatívákat nagymértékben befolyásolhatja az, hogy Törökországban, Cipruson és Görögországban is választások lesznek jövőre. A ciprusiak többsége egyelőre Ankarára mutogat, mondván, a törökök sem a gázkitermelésről, sem pedig a vitatott határokról nem akarnak megegyezésre jutni 2023 előtt. 

(Borítókép: Petras Malukas / AFP)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!