Energiaválság: a Napkirály óta nem látott lehetőség előtt Párizs

Napóleon számtalan megnyilatkozása közül egy kevésbé ismert, miszerint „a gazdagság nem a kincsek birtoklásából áll, hanem azok kihasználásából”, most kíméletlenül szúrhatja a német gazdasági szereplők szemét. Hiszen most, amikor Vlagyimir Putyin megtámadta Ukrajnát, szinte azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy napokon belül egyetlenegy kérdés lesz a politikai vezetők szeme előtt, ez pedig az energiabiztonság. Azok a politikai aktorok – legyenek azok személyek vagy politikai közösségek –, akik nem tudnak erre az egy problémára válaszolni, azoknak politikai értelemben könnyen az életükbe kerülhet. Európa-szerte elfelejtették a politikai szereplők a hidegháború óta, hogy az európai stabilitáshoz az energiához való könnyű hozzáférés és a bőséges energiaellátás volt a kulcs – áll a Foreign Policy tűpontos elemzésében.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos növekvő aggodalmak és a megújuló üzemanyagok térnyerése szintén sokakat arra késztetett, hogy alábecsüljék, mennyire függnek a társadalmak a fosszilis tüzelőanyagoktól. Az olajhoz és a gázhoz való hozzáférés még mindig érdemben határozza meg az emberek életét, és a világszerte megújuló energiaforrásra elköltött dollármilliárdok sem változtattak ezen.

Ezt a trendet már lehet érezni az európai politikai pártok között, és mint tudjuk, aki lemarad, az kimarad. De ez még csak a jéghegy csúcsa, hiszen a szakértők szerint azzal, hogy a Németország – részben a koalíciós kormányban szereplő zöldek miatt – ebben az energiaéhségben nem kapcsolja be az atomreaktorait, óriási hátrányba kerülhet Franciaországgal szemben, aminek az energiaellátása alapból az atomenergiára volt strukturálva.

Ahhoz, hogy mélyebben megértsük ezeket a most a szemünk láttára zajló folyamatokat, megkerestük kérdéseinkkel Petri Bernadettet, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európai Uniós Stratégiai Kutatóintézetének (EUSTRAT) kutatóját, európai parlamenti tanácsadót. Szerinte a most kialakult nemzetközi és európai helyzetet onnantól kell vizsgálni, hogy a koronavírus-járvány elkezdődött, hiszen általában az azóta elindult folyamatok kezdték feloldani ezeket az eddig megszokott politikai kereteket. A járványhelyzet az európai gazdaságokat sérülékennyé, az európai pártpolitikai irányokat pedig eleve képlékennyé tette.

Úgy látja, hogy ebben a helyzetben azt kell megfontolnia az Európai Uniónak, illetve az európai pártoknak az energiaválság kezelése és a zöld célok érvényre juttatása terén, hogy jobb-e egy kivárás, vagy egy drasztikus lépéssel egyszerre akarnak megoldani minden problémát. Az utóbbi esetén egyszerre kellene megoldani az orosz függőséget és megvalósítani a karbonsemlegességi célokat is. Szerinte az Európai Uniónak „nagyon radikálisak az elképzelései, amihez csak úgy lehet eljutni, hogy ha többek között jelentős mértékben csökkentik a lakossági energiafogyasztást. Ezt viszont egyetlen politikai párt sem szívesen viszi keresztül a választókon”.

A német zöldeknél már beindultak a folyamatok

Ha megnézzük a zöldpártokat, akkor őket pedig az a veszély fenyegeti, hogy nem tudnak eleget tenni a politikai ígéreteiknek.

Nem lehet fenntartani azt az illúziót, hogy a zöldcélok elérése alapvetően egy fájdalommentes dolog. Ezen a ponton már nagyon kell vigyázniuk, mert az emberek a saját pénztárcájukban érzik a hatásokat. Másrészről viszont azt is látjuk, hogy a szociális célok és a társadalmi egyenlőség érvényre juttatása egyre inkább előtérbe kerül a jobboldali politikában, ami azt jelenti, hogy egy nagyon komoly térelvonás is zajlik a zöld- és szociáldemokrata pártoktól

– nyilatkozta lapunknak Petri Bernadett, aki felhívta arra a figyelmet, hogy a német kormánykoalícióban is nagyon komoly konfliktust eredményez az atomenergia kérdése, miközben azt kommunikálják, hogy ez nem pártpolitika, hanem társadalmi kérdés.

Ennek ellenére Németországban továbbra is nagyon közkedveltek a zöldek, mert ezen a ponton még elégséges, hogy hatékonyan kommunikálják javaslataikat az állampolgárok felé. Az ellenzéki konzervatív CDU/CSU pártszövetség támogatottsága is emelkedik, a szociáldemokraták azonban féléves mélyponton vannak. 

Bekapcsolták a szénerőműveket

Az éghajlatváltozás kérdése épp akkor robbant be a globális vitákba, amikor a hidegháború a végéhez közeledett. Ahogy az egyik egzisztenciális fenyegetés látszólag visszaszorult, egy másik került a figyelem középpontjába. Két érdekes ellentmondásra hívta fel a figyelmet a Foreign Policy.

1. Az egyik, hogy a hidegháborút jellemző geopolitikai, technológiai és gazdasági verseny nagyobb sikerrel járult hozzá a világgazdaság szén-dioxid-intenzitásának csökkentéséhez, mint az azóta tett éghajlat-politikai erőfeszítések.
2. A másik pedig, hogy a világ napelem- és akkumulátorgyártásának nagy részét Kína adja, ami – hasonlóan Oroszországhoz – nem éppen nevezhető nyugati demokráciának.

A mostani német hármas koalícióból a zöldek kivételével valamennyi párt megfontolta, hogy legalább időlegesen vissza kellene lépni az atomerőművek leállításától. A zöldek az utolsó csepp vérükig harcolni fognak az atomenergia ellen, még úgy is, hogy bekapcsolják a jóval környezetszennyezőbb szénerőműveket.

A zöldek számára elfogadhatatlan, hogy az atomellenességükből visszalépjenek. Ennek történelmi okai vannak, hiszen ennek a pártnak a magját, amikor 1980-ban megalakult, az atomellenes mozgalom alkotta. Hagyományosan atomellenesek, az energiafelhasználásból előbb zárnák ki szerintem az ipari szereplőket, mint hogy az atomellenességgel kompromisszumot kössenek

– nyilatkozta az Indexnek az európai parlamenti tanácsadó. Tehát szerinte itt folytonosságában kell vizsgálni a helyzetet. Ezeken túl egy óriási fordulat is végbement a párton belül, hiszen eddig egy radikális, progresszív, támadó szereplőként foglaltak helyet a politika színpadján, most pedig védekezésre kényszerülnek. „Könnyen elképzelhető, hogy a kialakult nemzetközi helyzetnek a vesztesei a zöldpártok lesznek.”

A franciáknak ez a helyzet egyre ideálisabb

Az atomenergia bajnokai közé tartozik Franciaország, és az energiabiztonság terén ott teljesen más a helyzet, hiszen azzal, hogy atomenergiára építik az ellátásukat, a biztonsági kérdéseket senki nem tudja most kijátszani. „A kibontakozó francia–német ellentét más körülményekre is visszavezethető, ilyenek például a költségvetési kérdések vagy a stratégiai autonómia. Az atomenergia-konfliktus azonban ezek közül kiemelkedik, a franciák építik az atomerőműveket, és az Európai Bizottság felé pedig egészen jól lobbiznak, miközben a németek zárják be ezeket az erőműveket. Ez a helyzet már önmagában akadálya annak, hogy Európai Unió szintjén ebben a kérdésben érdemi előrelépés legyen.”

Számtalan nemzetközi szakértő és közgazdász úgy látja, hogy Európa motorja eddig Németország volt, de most az energiaellátás miatt Franciaország fog az élre törni. A lapunk által megkérdezett európai parlamenti tanácsadó kicsit árnyalta a képet, hiszen szerinte azzal, hogy Németországban folyamatosan elhúzódik az energiaellátás kérdése, ugyan óriási előnyre tesz szert Franciaország, ezt azonban éppen az egyetértés hiányában nem tudja majd jól kihasználni. Az Európai Unióban a gazdasági döntéshozatalok lelassulása ezt tovább tetézi, és ez is már egy nagyon komoly hatást eredményez. De szerinte számtalan olyan elem van, ahol az összefogás hiánya nem feloldható, hiszen két szomszédos nagyhatalomról van szó. A francia előretörést úgy látja, hogy „mostantól egyre jobban meg fog tudni jelenni a francia érdek az európai színtéren, a kialakult nagyhatalmi konfliktust pedig talán jobban ki tudnák használni a kisebb tagállamok”.

Azt pedig nem Napóleon, hanem Otto von Bismarck óta tudjuk, hogy „a politika a lehetőségek művészete”. 

(Borítókép: Emmanuel Macron 2022. április 10-én. Fotó: Chesnot/Getty Images)