Összeszedtük az elmúlt évtizedek politikai merényleteit

Mahátma Gandhi 

India egyik legnagyobb hatású vallási vezetőjének neve 1920-ban került be a köztudatba, amikor az indiai függetlenségi mozgalom vezetője lett. Gandhi és társai harcot hirdetettek a brit gyarmatosítókkal szemben. A polgári engedetlenségi akciók miatt Gandhit hat évre ítélték, ám csak két évet volt rácsok mögött. Többször hirdetett éhségsztrájkot, hogy felhívja a figyelmet a diszkriminációra és az erőszakra.

A második világháború után kirobbant hindu–muszlim ellentét következtében mintegy 15 millió ember kényszerült elhagyni a lakhelyét. India kettészakadt: egy hindu Indiára és egy muzulmánok lakta Pakisztánra. Az 1948-as függetlenség kikiáltása után Gandhi a társadalmi lázongások csökkentése érdekében ismét útra kelt, ám a két ellentétes csoport részrehajlással vádolta.

Gandhi életét egy fanatikus hindu, Nathuram Godse golyója oltotta ki, éppen akkor, amikor imádkozni indult 1948. január 30-án. A férfit és társát egy évvel később kivégezték. Gandhi hamvait halálának hatvanadik évfordulóján a család kérésére a tengerbe szórták.

John F. Kennedy

Nem túlzás azt állítani, hogy a mai napig a legtöbb összeesküvés-elmélet az Egyesült Államok 35. elnöke halálának körülményeivel foglalkozik. Sokan úgy vélik, hogy a demokrata elnököt a CIA, az FBI, a KGB közösen tette el láb alól, míg egyesek Fidel Castro kubai diktátor számlájára írják a merényletet.

Az Egyesült Államok elnökének éppen abban az évben kellett meghalnia, amikor végre sikerült rendezni Washington és Moszkva kapcsolatát, és tető alá hozták az atomcsendegyezményt is. Kennedy 1963. november 22-én pénteken a texasi Dallasba látogatott. Nem sokkal ebéd után, amikor az elnöki konvoj elhaladt a Dealey Plazán, a tankönyvraktárból több lövést adtak le, amelyből kettő eltalálta Kennedyt. Az elnököt azonnal kórházba vitték, de már nem tudták megmenteni az életét.

A gyilkosságot egy 24 éves fiatalember, Lee Harvey Osvald követte el. Az elnököt a nyakán, illetve a fején érte találat.

A fültanúk 88 százaléka három lövést hallott, 7 százalékuk kevesebbet, 5 százalékuk pedig többet. A tanúk 44 százaléka ráadásul nem tudta beazonosítani még azt sem, hogy honnan jöttek a lövések.

Lee Harvey Oswald feltehetőleg a tankönyvraktárból lőtt. Oswaldnak könnyű bejárása volt az épületbe, mivel ott dolgozott. A gyilkosság után, miután összegyűjtötték a dolgozókat, egyedül ő hiányzott. Oswald a merénylet után egy cipőboltba, majd egy moziba menekült. 

Oswald korábban a haditengerészetnél dolgozott, majd később a Szovjetunióba ment, ahol egy minszki rádiónál kapott állást. 1962-ben orosz feleségével együtt tért haza az Egyesült Államokba, ahol az FBI megfigyelés alá vonta.1963 elején egy Smith & Wesson típusú revolvert vásárolt, amellyel április 10-én megpróbálta lelőni a közismerten rasszista Edwin Walker jobboldali nyugalmazott tábornokot, ám a golyó végül célt tévesztett. Ezután Kuba-párti röplapokat kezdett el terjeszteni. Az egyre inkább pénzszűkébe kerülő férfi egy látványos merénylettel akarta megváltoztatni az életét, és felhívni magára a figyelmet. 

Miután a rendőrök elfogták, többször is kihallgatták. Oswald mindent tagadott, majd egy váratlan fordulat jött az ügyben.

Jack Rubyt, egy nightclub tulajdonosát, többen hősnek kiáltották ki, de egyben fontos táptalajt is adott a Kennedy-merényletet körbelengő összeesküvés-elméleteknek azzal, hogyan követhette el ilyen egyszerűen a gyilkosságot. Ruby 1967-ben, betegségben meghalt a börtönben.

Az elnök halálának körülményeit kivizsgáló Warren-bizottság 1964-ben fejezte be jelentését, és ebben megállapították, hogy Oswald magányos tettesként adta le a végzetes lövéseket a tankönyvraktár hatodik emeletéről. Azt is kijelentették, hogy sem Oswald, sem Ruby nem volt része valamilyen nagyobb összeesküvésnek. A jelentést ugyanakkor 75 évre titkosították. 1992-ben a kongresszus kitolta a titkos dokumentumok nyilvánosságra hozatalát, egészen 2017-ig.

Az akkori amerikai elnök, Donald Trump azonban ismét elhalasztotta az anyagok közzétételét, így annak az első felét csak a Biden-adminisztráció fedte fel tavaly. A tervek szerint a decemberig titkosított mintegy 10 ezer dokumentum is hamarosan olvasható lesz. 

Martin Luther King

Az egykori polgárjogi aktivista nevét először a montgomeryi buszbojkott tette igazán ismertté, amikor több polgárjogi szervezet bojkottot hirdetett számos busztársaság ellen a szegregáció miatt. Az óriási közfelháborodás nyomán 1956-ban gyújtóbombás támadás érte King házát, ahol éppen a felesége és a lánya tartózkodott, ám mindketten sérülés nélkül úszták meg a merényletet. Két évvel később egy nő mellkason szúrta Kinget, ám a polgárjogi aktivista túlélte a támadást. 

Martin Luther Kingnek a mind a mai napig talán az egyik legtöbbet idézett, „Van egy álmom…” kezdetű mondata 1963-ban hangzott el a Békéért és a Szabadságért meneten, több százezer ember előtt Washingtonban. 

1968. március 29-én Memphisbe utazott, hogy részt vegyen a helyi köztisztasági és útfenntartó vállalat afroamerikai munkásainak sztrájkjában. Április 4-én a sztrájk szervezőivel a motelszobája erkélyén éppen az esti rendezvény részleteit akarták megvitatni, amikor halálos lövés érte. A merénylő feltehetően a szemközti házból tüzelt, ahonnan az orvlövész sietve egy Ford Mustanggal távozott. A rendőrök egy vadászpuskát, egy távcsövet, egy állványt és lőszereket is találtak a helyszínen. Az ujjlenyomatok egy szökött fegyenctől, James Earl Raytől származtak.

A gyilkosság után zavargások kezdődtek az Egyesült Államokban, a megmozdulások halálos áldozatokat is követeltek. A tettes eközben először Kanadába, majd hamis útlevéllel az Egyesült Királyságba menekült, ahol hamis papírjai végül lebuktatták. Az ártatlanságához folyamatosan ragaszkodó férfi 1998-ban hunyt el máj- és vesebetegségben. Mint ahogyan más merényletnél, itt is hamar szárnyra keltek olyan összeesküvés-elméletek, amelyek szerint Kinggel maga az FBI végzett, egy profi mesterlövész segítségével. 

Ronald Reagan

Az egykori színészből lett elnök volt az, aki „a gonosz birodalmának” nevezte a Szovjetuniót, új fegyverkezési versenyt indítva, kiélezte a feszültséget a Kelet és a Nyugat között a nyolcvanas években. Az Egyesült Államok 40. elnöke ellen elkövetett merényletet mégsem a KGB vagy más titkosszolgálat szervezte meg, hanem egy magányos tettes, John W. Hinkley, aki ezzel Jodie Foster színésznőt akarta elkápráztatni. Hinkley egy rendkívül gazdag családból származó férfi volt, aki gyermekkora java részét Texasban töltötte. 1975-ben Los Angelesbe ment, hogy dalszövegíró legyen, ám számításai nem váltak be.

Hinkley roppant magányosan élt, sőt rengeteg antidepresszánst és nyugtatót is szedett, így kezelve pszichés zavarait. Nagy hatást tett rá az 1976-os, Taxisofőr című film, amelyben egy vietnámi veterán – Robert de Niro játszotta – merényletet követ el egy szenátor ellen, hogy így mentse meg egy fiatal prostituált – Jodie Foster – életét.

Ekkortól datálható imádata a színésznő iránt, amely odáig fajult, hogy egyre több szerelmes levelet küldött neki, és legalább egyszer telefonon is elérte. A színésznő azonban elutasította Hinkley közeledését.

Először egy repülőgépet akart eltéríteni, de az öngyilkosság is megfordult a fejében. 1981-ben az éppen leköszönő Jimmy Cartert a republikánus Ronald Reagen követte. 

A merénylet 1981. március 30-án történt, amikor is Hinkley hat lövést adott le a politikusra a washingtoni Hilton Szálló kijáratánál. Reagannek szerencséje volt, a lövedékek célt tévesztettek: az egyik golyó a szóvivőjét, míg a többi egy rendőrt és egy ügynököt sebesített meg. Az elnököt csak egy gellert kapott lövedék találta el, amely a tüdejébe fúródott. Hinkley-t könnyen elfogták, mivel nem tanúsított ellenállás. A kórházba került Reagan egy percig sem veszítette el színészi képességeit: a műtéte előtt megeskette az orvosokat, hogy a republikánusokra szavaznak. Bár az elnök hamar felépült, egyesek szerint egészen haláláig sokat szenvedett a golyó okozta sérüléstől.

Hinkley ügyvédeinek sikerült elérniük, hogy beszámíthatatlannak nyilvánítsák, így végül – óriási közfelháborodás közepette – a St. Elisabeth Kórház elmegyógyintézetébe került.

II. János Pál pápa

Alig másfél hónappal a Reagan elnök elleni támadás után, 1981. május 13-án, amikor a pápa szokásos audienciáját tartotta a Szent Péter téren, egy kurd származású férfi lépett elő, és többször rálőtt az egyházfőre. II. János Pál a csodával határos módon túlélte a merényletet, bár sok vért vesztett. Ali Agcát, bár megpróbált elmenekülni, a járókelők és a vatikáni biztonsági szolgálat végül elfogta. A férfinak három bűntársa volt, egy török és két bolgár. Agcát életfogytiglanra ítélek. A pápa megbocsátott neki, a börtönből hosszú éveken át tartották a kapcsolatot egymással.

A terv az volt, hogy a Szent Péter téri merénylet után a bolgár nagykövetségre menekülnek, ám Agca egyik társának végül inába szállt a bátorság. Az összeesküvés-elméletek ebben az esetben is hamar szárnyra kaptak, mivel Karol Wojtyla volt az első lengyel pápa, aki közismert volt antikommunista hozzáállásáról és a rendszerváltás előtt hazája ellenzéki mozgalmának, a Szolidaritásnak nyílt támogatója volt. Ezért gondolták egyesek, hogy a merényletnek könnyen lehetnek moszkvai szálai.

Agcát a pápa kérésére 2000-ben kiadták Törökországnak, ám ott ismét börtönbe került egy korábbi gyilkosság miatt.

Margaret Thatcher

Az egykori Vaslady ellen 1984. október 12-én követtek merényletet Brightinban, abban a szállodában, ahol a brit Konzervatív Párt tartotta kongresszusát. A terrorcselekményben öten vesztették életüket, valamint harmincan megsebesültek a robbanás nyomán leomló tégla és törmelék miatt. A merényletet a radikális katolikus ír terrorszervezet, az IRA vállalta magára.

A merénylet előkészítését már 1981-ben megkezdték. A terv az volt, hogy elhelyeznek egy pokolgépet a konferencia színhelyéül szolgáló Grand Hotelben, méghozzá annak az apartmannak a fürdőszobájában, ahol a miniszterelnök megszáll. A hajnali detonáció előtt néhány perccel Thatcher még használta a fürdőt, és szerencsére sérülés nélkül úszta meg a robbanást.

A merénylet tettesét, Patrick Magee-t 1985-ben fogták el, és a következő évben nyolcszoros életfogytiglant kapott. A börtönből 14 év után, 1999-ben az előző évi nagypénteki észak-írországi békeegyezménynek köszönhetően szabadult.

Olof Palme

A svéd miniszterelnök 1986. február 28-án este feleségével sétált haza egy moziból Stockholmban, amikor hátulról valaki rájuk lőtt. Egyedül a kormányfő felesége élte túl a merényletet. Bár a rendőrök viszonylag gyorsan kiértek, a tettesnek sikerült kereket oldania. Hiába indult hajtóvadászat, sokáig semmire sem jutott a rendőrség. Sokan felrótták a hatóságoknak, hogy nem biztosították kellőképpen a környéket. A nyomozás még a rekordmagas nyomravezetői díj ellenére sem hozott eredményt.

A svéd parlament – annak érdekében, hogy a Palme-gyilkosság ne évülhessen el – 2010-ben törvényt fogadott el. A rendőrség több mint tízezer embert hallgatott ki tanúként és szakértőként. Magánnyomozók, újságírók és diplomaták is próbálták a saját módszereikkel megfejteni az ügyet.

Palme javaslatára fogadták el az új svéd alkotmányt, amely gyengítette a királyság intézményét. Ezenkívül támogatta a fejlődő országokat, és nyíltan vállalta baloldali meggyőződését. Külpolitikailag konfrontálódott a dél-afrikai apartheid rezsimmel, de az Egyesült Államok vietnámi háborúját is bírálta. 

Az ügy végére 2020-ban került pont, amikor is a legfőbb ügyész, Krister Petersson, kiállt a sajtó elé, és felfedte a tettes kilétét. Eszerint a gyilkos Stig Engström lehetett. A gond csak az volt, hogy a férfi 2000-ben öngyilkos lett. Engström egy lövészklub tagja volt, nagy fegyvergyűjtő. Ismerősei szerint elítélte Olaf Palme politikáját. Nem a semmiből jött Engström neve, mivel halála előtt őt is kihallgatta a rendőrség.

Érdekesség: egy 2016-ban megjelent könyv is őt nevezte meg lehetséges gyilkosként. 2018 májusában a svéd Filter magazin egy 12 éves vizsgálat eredményét közölve arról írt, hogy feltehetően Engström volt a gyilkos. Szerintük a személyleírása megfelelt a gyilkosénak, és olyan információi voltak, amiket csak a merénylő tudhatott, és hazudott a rendőrségnek arról, hogy mit csinált a gyilkosság estéjén.

Jörg Haider

Jörg Haider karintiai politikus 1989-ben ért pályája csúcsára, amikor megválasztották a tartomány vezetőjének. Az osztrák szabadságpárti politikus ellenfelei azonban már a kezdetek kezdetén megtettek mindent azért, hogy ellehetetlenítsék. Mindezek ellenére az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) folyamatosan erősödött, és egyre világosabbá vált, hogy hamarosan megkerülhetetlen politikai tényező lesz Ausztriában.

A Jörg Haiderrel szembeni ellenérzések nemcsak Ausztriában fokozódtak, hanem külföldön is. A nyugati országok odáig mentek, hogy készek lettek volna akár gazdasági szankciókat is bevetni, csak hogy megakadályozzák Haider hatalomra jutását.

Idővel Haider pártja olyan kompromisszumokra kényszerült, amelyek miatt egyre inkább elfogyott a levegő a Szabadságpárt körül. Így került sor a pártszakadásra. Haider a jobboldali-populista Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) párt elnöke lett. 2008. október 11-én éjjel éppen az édesanyához igyekezett, aki másnap ünnepelte a kilencvenedik születésnapját, Lambrichl határában azonban balesetet szenvedett, és azonnal életét vesztette. Haider zsúfolt napot tudhatott maga mögött, több rendezvényen is megfordult, ráadásul még egy rádióinterjút is adott.

Amit tudunk: Haider a megengedett 70 kilométeres óránkénti sebesség ellenére 142-vel száguldott, és egy előzéskor csúszott meg vadonatúj Volkswagen Phaeton típusú gépkocsijával. Bár a klagenfurti ügyész azt állította, hogy Haider vérében 1,8 ezrelék alkohol volt, ezt – mint később kiderült – többen cáfolták.

Elgondolkodtató az is, hogy korábban maga az autógyártó is megkérdőjelezte a baleset vizsgálatának eredményét, mondván: így, ilyen módon nem sérülhetett volna meg az autó. Egy biztos, Jörg Haider halálának körülményei és egykori politikai tevékenysége mind a mai napig megosztják az osztrák társadalmat.

(Borítókép: John F. Kennedy a Texas állambeli Dallas városában 1963. november 22-én. Fotó:  Bettmann / Getty Images Hungary)