Az ügynökökről legtöbbünknek egyből James Bond ugrik be, akinek története ugyan valószínűleg tartalmaz valós elemeket a könyveket író Ian Fleming életéből, azonban vannak olyan szuperkémek, akik tényleg köztünk járnak. Egy közülük Karel Koecher, aki az egykori Csehszlovákiából emigrált az Egyesült Államokba, és a 60-as évektől a 80-as évekig New Yorkban élt. Ugyan a férfi több hírszerző ügynökségnek is kémkedett egyszerre, köztük az amerikai CIA-nak, a szovjet KGB-nek és a csehszlovák StB-nek, de nem csak emiatt vált híressé. 

Koecher ugyanis gyakran tűnt fel a keleti part szexklubjaiban. Piszkos titkairól most egy augusztus 23-án megjelenő könyv, a The Liar: How a Double Agent in the CIA Became the Cold War's Last Honest Man (ami magyarul annyit tesz, A hazug: Hogyan lett a CIA kettős ügynöke a hidegháború utolsó őszinte embere) fog fényt deríteni, amelyet Benjamin Cunningham írt. 

Koecher kissé furcsa volt. Általában az emberek legalább egy darabig ruhában vannak, de ő mindig meztelenül mászkált, és állandóan erekciója volt

– olvasható a kötetben az orgiákon szintén részt vevő egyik vendég nyilatkozata.

Nem makulátlan a múltja

A kém szerette ledobni a textilt, azonban polgárpukkasztó viselkedésének az is lehetett az oka, hogy lázadó személyiség volt. 1934-ben Prága mellett született, de elégedetlen volt Csehszlovákia második világháború utáni szocialista fordulatával, ezért harcolni kezdett a kommunista párt ellen. Koecher szélsőséges individualistának írta le magát, és az 1950-es évek alatt számos összetűzése volt a cseh rendőrséggel, amelyek közül némelyik a libidójával függött össze. Egy év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, miután kukkolónak nevezte a helyi rendőrséget, akik rajtakapták, amint a barátnőjével csőrözik. Később a csehszlovák StB-től is két év próbaidőt kapott, mivel megsértette az erkölcsi kódexet, ráadásul kiskorú lányok voltak az érintettek. 

Bár Koecher mindig is kiváló tanuló volt, négy nyelven (angolul, franciául, oroszul és csehül) beszélt, ám kezdetben nem járt egyetemre. Megtiltották neki, hogy elfogadjon egy ösztöndíjat Kamerunban, ahogy a kommunista párthoz való csatlakozást sem engedélyezték. Azonban a férfi végül rájött, nem tud szembeszállni velük, így nincs más választása, mint csatlakozni hozzájuk. Állítása szerint ezt amiatt lépte meg, hogy a jövőben jobb állásokhoz jusson.

Egyik barátjának köszönhette, hogy 1963-ban csatlakozott az StB-hez, ám az ügynökség róla írt értékelése nem volt túl biztató. Koechert egy túlságosan magabiztos, túlérzékeny, az emberekkel szemben ellenséges, pénzt hajszoló, antiszociális, szinte pszichopata személyiségű embernek írták le. Bár az StB arra kérte az ügynököt, hogy senkinek ne beszéljen a munkájáról, a feleségének, Hanának azonnal elárulta. Így tette ezt egy későbbi szeretője esetében is, aki azt akarta, hagyja el a nejét érte. 

Nem tehetem, kém vagyok

– vallotta be Koecher, aki igen rutintalan ügynöknek számított. 

Be kellett épülnie

Ha nincs ló, jó a szamár is, gondolta az StB, akik jobb jelölt híján Koechert küldték az Egyesült Államokba, hogy épüljön be a CIA-ba. A férfi mellett szóltak nyugati kapcsolatai, illetve nyelvtudása, amit úgy tudott tökéletesíteni, hogy idegenvezetőként dolgozott Prágában. Egy út alkalmával ismerte meg Charles Kline professzort, akinek köszönhetően a Columbia Egyetemen tanulhatott, 1971-ben doktori fokozatot is szerzett. Az iskola állásközvetítő szolgálata ezt követően ajánlotta neki, hogy jelentkezzen egy munkára a CIA-hoz.  

Koecher így hamar az amerikai hírszerző ügynökségnél találta magát, ahol orosz dokumentumokat fordított le, és ezalatt ugyanúgy információkat szolgáltatott az StB-nek, illetve a KGB-nél dolgozó feletteseinek. Amikor a CIA az Egyesült Államokban élő szovjeteket vette célba toborzás céljából, Koecher szabotálta az erőfeszítéseiket azzal, hogy elárulta a szovjeteknek, kik a célpontok. A férfi azonban mindig úgy állt a munkához, hogy más is hozzáférjen, többször az StB is felszólította, hogy adjon tájékoztatást, de nem igazán törődött a kérésekkel.

Az ügynököt elsősorban a New York-i szexuális élet érdekelte. Nejével, Hanával gyakran látogatták a helyi szórakozóhelyeket, köztük a Studio 54-et, illetve olyan swingerklubokat, mint a New York-i Plato's Retreat és a washingtoni Capitol Couples Club.

Hetente legalább egyszer-kétszer Koecher és Hana áthívott egy-két párt vacsorára, vagy ők mentek át hozzájuk, hogy párt cseréljenek és szexeljenek

– írja a könyvben a szerző.

Itt a vége

Koecher úgy gondolta, hogy az StB nem fizet neki eleget, ezért rendszeresen figyelmen kívül hagyta a találkozókat, és időnként elküldte őket melegebb éghajlatra. A szovjetektől kapott fizetésére ugyanakkor sosem panaszkodott. Végül a Szovjetunió egyik tábornoka, aki szintén a CIA-nak dolgozott titokban, a saját bőrét féltve feldobta Koechert. Pontosabban kétségeket ébresztett a hűségével kapcsolatban, így mindkét kommunista hírszerző ügynökség, a KGB és az StB is elköszöntek Koechertől, akinek a 70-es évek közepére derékba tört a karriere. 

A Reagan-kormány idején ugyan a KGB ismét megbízta őt, hogy New York-i kapcsolatait felhasználva tudjon meg bizalmas információkat az Egyesült Államok vezetéséről, az FBI ekkor már a nyomában volt. Amiatt keveredett gyanúba, mert a KGB-től kapott pénzt két kézzel szórta, vad költekezésbe kezdett. 1984-ben sikerült letartóztatniuk őt és a feleségét, majd az ügynököt halálbüntetéssel sújtották, de miután 2 évet töltött a rácsok mögött, az amerikai és szovjet hatóságok elcserélték Koecheréket Anatolij Scsaranszkij zsidó disszidensre. A jelenleg 87 éves Karel Koechert örökre kitiltották az Egyesült Államokból, nyugdíjaséveit épp Csehországban tölti. 

(Borítókép: Ronald Kessler író (j) Karel és Hana Koecherrel Prágában 1987. április 2-án. Fotó: Wikipédia)