A képzett tunéziaiak az unió helyett délre vándorolnak

Inszáf Bugdíri például boldogan vesz részt Ruanda havonta megrendezésre kerülő nemzeti ünnepén, az Umugandán, amikor a hétköznapi polgárok a közterületek takarítására gyűlnek össze. Bugdírit – aki munkát keresve nemrég költözött Tuniszból a ruandai fővárosba, Kigaliba – lenyűgözte a közösségi erőfeszítés.

„A kampány abból a hagyományból ered, hogy a ruandai polgárok önkéntes munkával tartják tisztán az országot, és kovácsolják egybe az összetartozás érzését” – idézte a tunéziai nőt a Deutsche Welle. „A közös munka erősíti a fegyelmet, fokozza a tisztaság és a munka megbecsülését, valamint a közös akaratot az ország építésére és támogatására.”

Bugdíri jogi mesterdiplomájával két évtizeden át dolgozott Tunéziában a francia nyelvű médiának és a televíziónak. Kigaliban a Pánafrikai Földművesek Szervezetének sajtóosztályánál pályázott. A három hónapos próbaidő letelte után kétéves szerződést kapott.

Sokan pályakezdők. A gyengélkedő tunéziai munkaerőpiac képtelen minden diplomás befogadására, akik közül jelenleg mintegy 226 ezren munkanélküliek.

A megkérdezettek 70 százaléka fontolgatja az elköltözést – állapította meg nemrégiben készült tanulmányában egy vállalkozásbarát tunéziai kutatóintézet. A felmérésből az is kiderült, hogy a résztvevők nagyon válogatósak a költözés célpontját illetően.

Európa vonakodik a gazdasági migránsok befogadásától

Bugdíriban fel sem merült, hogy Európába menjen dolgozni. „Ehhez jogilag támadhatatlan megállapodásra lenne szükség, például munkaszerződésre” – mondta a tunéziai diplomás, aki szerint „ilyen okmányok nélkül sok nehézséggel szembesülne”.

Ruandáról letelepedése előtt csak a legszükségesebbet tudta, azóta viszont sokat tanult. „Az országban lenyűgöző a szolidaritás” a polgárháború és népirtás után. „Az országot újjáépítik, tiszta, jól szervezett, és remek digitális infrastruktúrával rendelkezik” – ecsetelte a körülményeket az észak-afrikai nő.

Egyelőre nincsenek megbízható felmérés arról, hogy hány tunéziai költözött munka reményében a szubszaharai térségbe. Jóllehet a pontos számok nem ismertek, Afrika déli része egyre vonzóbb a tunéziai álláskeresők számára – részben az EU által finanszírozott támogatási és beruházási programok jóvoltából.

A munkát kereső fiatal tunéziaiak már jó ideje nem ragaszkodnak ahhoz, hogy északra menjenek – mondta a Tunéziai Szociális és Gazdasági Jogok Fórumának munkatársa.

Afrika déli térségében egyre nagyobb a kereslet a diplomások és a kétkezi munkások iránt egyaránt

– magyarázta Ramadan Ben Omár, aki szerint az északi és a déli irányú költözés aránya közeledik egymáshoz.

Anisz Belidi a gaboni fővárosban, Libreville-ben talált jövedelmező munkát egy libanoni pénzügyi támogatással működő kiskereskedelmi vállalatnál.

Négy éve költözött Gabonba felesége és két lánya nélkül. „Nehéz döntés volt, amely váratlanul érte a családomat” – emlékezett vissza. Eredetileg Franciaországba készült, de az út kilátástalannak bizonyult. Kezdetben nehezen találta fel magát, de a helyzete rendeződött.

„Most már jobban élek, mint Tunéziában, a többi között anyagilag is” – mondta a fiatal tunéziai férfi.

Szonya Munir, a tunéziai pszichoterapeuta több mint 11 éve dolgozik az Orvosok Határok Nélkül szervezet képviselőjeként több nyugat-afrikai országban. Három éve, 2019 óta a szenegáli fővárosban, Dakarban él, ahol a szervezet regionális igazgatójaként tevékenykedik.

Munir képzettsége és tapasztalata alapján Európában is találhatott volna állást, mégis tudatosan választotta Szenegált, ahol nagyon szeret dolgozni. „Az élet itt kellemes: az ember tanulhat, dolgozhat, és sok remek lehetőség van a szabadidő eltöltésére” – mondta.

Az utóbbi években egyébként számos tunéziai vállalat létesített regionális irodát és fióktelepet Afrika déli részén, ami még több tunéziai állampolgárt ösztönöz arra, hogy odaköltözzön.

(Borítókép:  Yassine Gaidi / Anadolu Agency / Getty Images)