A zaporizzsjai helyzet pokolian veszélyes, de atomenergia nélkül leállna a világ

Vastag a betonkupola, de mindentől az sem véd meg

A zaporizzsjai atomerőmű, Európa legnagyobb atomerőműve viszonylag modern építmény, a nyolcvanas években épült, 1,2 méter vastag vasbeton burkolat, úgynevezett kupola védi, amit nem könnyű átlőni, felrobbantani. Mégis mekkora a reális veszély, fenyeget-e egy csernobili léptékű atomkatasztrófa?

Szögezzük le: az atomerőműveket nem arra méretezték, hogy rakétákkal, ágyúkkal lőjék őket. Ha egy hadsereg nagyon bajt akar okozni, akkor az nyilván tud, mint ahogy bármilyen más polgári létesítmény sérülékeny egy katonai csapás esetén. Önmagában a beton védőépület – angol szakkifejezéssel a containment – nem véd meg egy katonai támadástól. A Zaporizzsjai Atomerőmű reaktorépületei egy vadászrepülőgép véletlen rázuhanását kibírják, így egy egyszerű ágyúlövés nem fog bennük olyan kárt okozni, aminek a következtében nagy kibocsátás történhet. De van akkora rombolóerejű rakéta vagy összehangolt támadás, amellyel át lehet hatolni ezen a falon. Ezeket a létesítményeket nem azzal védik meg, hogy áthatolhatatlan falat húznak köréjük. Az amerikaiak annak idején föld alatti al-Kaida-bázisokat is leromboltak már úgynevezett bunker buster bombákkal, tehát a hadseregek kezében nyilván hatalmas rombolóerő van.

Ha nem a betonfal, akkor mi védi meg az atomerőműveket?

Egyszeri támadások ellen az adott ország légvédelme, az erőmű fizikai védelmi rendszere, benne a falak, a kerítések, a technikai eszközök és az élőerős őrség elégséges, ez hatékony sok esetben, de nem alkalmas szisztematikus háborús támadás esetén. A háború következményeitől elsősorban a nemzetközi egyezmények védhetnék meg a polgári létesítményeket. Ám látjuk, hogy ezeket az egyezményeket most felrúgták. 

Mindkét oldalról?

Ezt nem tudjuk, hiszen egymásra mutogatnak az oroszok és az ukránok, független vizsgálóbizottság eleddig még nem tehette be a lábát a zaporizzsjai erőmű területére. Valószínűleg egyébként akár mindkét oldal „hunyó" lehet a zaporizzsjai erőművet ért, az utóbbi hetekben bekövetkezett tüzérségi és drónos támadások esetében, de ezt nem lehet hitelt érdemlően bizonyítani. Jelenleg a leghitelesebb információ a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségé, de ők is az érintett felek beszámolóira alapoznak, ez sem első kézből származik, és az ő közleményeikből sem lehet tudni, hogy az egyes incidensek esetében ki mit tett.

De az tény, hogy az orosz katonák bent vannak az erőműben?

Ez tény, sőt, nemcsak az orosz katonák vannak ott, hanem műszaki személyzetet, orosz szakembereket is vittek magukkal. Tehát mintegy 500 orosz katona tartja megszállva az erőművet, rengeteg tüzérségi eszköz, harckocsi, páncélozott jármű van a létesítmény területén. Friss hír, hogy a brit titkosszolgálat közzétett drónfelvételeket, ezeken orosz páncélozott járművek láthatók a 4-es és az 5-ös blokk között. 

Magyarán: az oroszok uralják jelenleg a zaporizzsjai atomerőművet?

Mind katonai, mind műszaki értelemben. Mint köztudott, már március elején, a háború kezdetén elfoglalták azt, nagyon hamar bementek oda, elég hihetetlen is volt, hogy milyen gyorsan képesek voltak ezt megcsinálni. Hiszen Zaporizzsja viszonylag messze van a Krímtől, ahonnan az akciót elindították. Ez is bizonyítja, hogy kiemelt jelentőségű stratégiai cél volt számukra a létesítmény elfoglalása. Ismétlem, katonailag és műszakilag is uralják az erőművet. Utóbbin azt értem, hogy Roszatom-szakemberek tartózkodnak ott, és az ukránok kommunikációjából az szűrhető le, hogy az orosz szakemberek gyakorlatilag beszámoltatják az erőművet működtető ukrán személyzetet, tehát orosz kontroll alatt zajlik az üzemeltetés.

Az oroszok már a spájzban vannak

Ad absurdum előfordulhat, hogy az ukrán személyzet és az őket „beszámoltató" orosz szakemberek ugyanarra a moszkvai egyetemre jártak?

Olyannyira, hogy akár még évfolyamtársak, barátok is lehettek anno. Ez bizony meglehetősen pikáns szituáció. Sőt, könnyen előfordulhat, hogy van olyan orosz műszaki szakember, aki a zaporizzsjai atomerőmű valamelyik oroszországi testvérerőművében mérnök, főmérnök vagy operátor.

Ez olyan károsodást okozhat az erőműben, amire azt nem méretezték. A másik veszélyforrás, hogy kívülről lövik az erőmű területét. Az oroszok az ukránokat vádolják, az ukránok az oroszokat. Nem tudjuk, mi a valós helyzet, innen távolról nem lehet megítélni, ki is lövi az erőmű területét. 

Olyan értesülésekre hagyatkozunk, amelyeket lehetetlen független forrásból megerősíteni. De a Telegram-csatornákon érkeznek olyan információk, hogy mielőtt bekövetkezne egy támadás, az orosz személyzet fedezékbe vonul. Ez, ha igaz, aligha lehet véletlen. Bárki lövi is a létesítményt, ezek a támadások nagyon komoly kockázatot jelentenek. A harmadik veszélyforrás az emberi tényező. 

Mire gondol?

Arra, hogy az oroszok ott-tartózkodásával most már megosztott a felelősség. Jogilag még mindig az ukránok felelősek a létesítmény üzemeltetéséért. De ha ilyen körülmények között valaki hibázik, netán bekattan, esetleg szabotázst követ el, azért ki lesz a felelős?! Ez sajnos benne van a pakliban egy megosztott felelősségű rendszerben. Ahogy most működik az erőmű, az kilóg a nemzetközi szabályozásból, pedig a NAÜ-nek nagyon tiszta és világos szabályai vannak atomerőművek biztonságos működtetésére. 

Ezek a politikán felül álló szabályok?

Inkább úgy mondanám, hogy a politikától független szabályok. Ez annál komolyabb dolog, semhogy a politikusokra bíznák. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség dokumentumaiban, biztonsági sztenderdjeiben leírt szabályokról beszélek. De hát láthatóan egyik fél sem tud mit kezdeni a kialakult állapottal, egyfajta patthelyzet jött létre. És ebben a róka fogta csuka helyzetben nemcsak a róka meg a csuka van benne, hanem a NAÜ is foglya a szituációnak. Tehát nem az a fő kérdés, hogy most egy 122 milliméteres tarackból kilőtt lövedékkel eltalálják a vasbeton kupolát, mert abból nem lesz sugárzóanyag-kibocsátás. Ellenben el lehet találni az erőműnek olyan részét, amiből komplex üzemzavar keletkezhet. És nem biztos, hogy ezt egy megosztott felelősségű rendszerben működő személyzet jól tudná kezelni. Szóval nem tudom azt mondani, hogy a helyzet veszélytelen lenne.

Pénzt fognak kérni az ukránoktól az áramért

Ugye, Ukrajna is kap a zaporizzsjai erőműben termelt áramból?

Az erőmű ukrán tulajdonban van, amely az ukrajnai nemzeti hálózathoz kapcsolódik. De elhangzott olyasmi is, hogy ezért az áramért az oroszok pénzt fognak kérni! Hogy szeptember elsejétől a Roszatom magához csatolja az erőművet, azaz tulajdonába veszi. Ez azért elég meredeken hangzik.

És az igaz, hogy az oroszok által megszállt Krím-félszigetre is megy áram Zaporizzsjából?

Ezt nem tudom hitelt érdemlően megerősíteni. Technikailag ez lehetséges, hiszen a Krím 2014-ig Ukrajna része volt. Szerintem az oroszok hosszútávú, stratégiai célja az, hogy lecsatolják az erőművet az ukrán hálózatról, és a Krímhez meg a Donbászhoz kapcsolják. A Dnyepertől délre lévő ukrán területek már így is orosz kézben vannak. Már csak azért is lehet ez az oroszok stratégiai célja, mert már március elején elfoglalták az erőművet. Ez Európa legnagyobb erőműve, 6000 megawattos, háromszor akkora, mint a négy darab 500 megawattos blokkból álló Paks I. Egészen pontosan 6x950 megawatt a hat zaporizzsjai blokk névleges teljesítménye, de ebből az utóbbi időben általában csak két blokk működik. 

Összefoglalva: ezek szerint nem gyerekjáték, ami mostanság Zaporizzsjában történik?

Nem bizony, véresen komoly dolog. Nagyon nehéz helyzetbe került az egész nemzetközi közösség. Nem véletlen, hogy az oroszok újra kérték, hogy az ENSZ  Biztonsági Tanácsa foglalkozzon a kialakult helyzettel. Másrészről a NAÜ már régóta szeretne odamenni, egy missziót küldeni, hogy tisztán lásson végre a nemzetközi közösség. Eddig azonban sem az ukránok, sem az oroszok nem mutatkoztak nyitottnak arra, hogy fogadják ezt a küldöttséget. De friss hír, hogy Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója találkozott a NAÜ főigazgatójával, és megegyeztek, hogy fogadják a missziót. De hogy mikor, azt még nem tudjuk. Nyilván a NAÜ célja az lenne, hogy ez rövid időn belül valósulhasson meg.

Mi lehet a zaporizzsjai patthelyzet kifutása?

Abban biztos vagyok, egyik félnek sem érdeke, hogy ott nukleáris baleset történjen. Ez nyilvánvaló.

A katonai dolgokhoz nem értek, nem tudom reálisan felmérni, hogy milyen forgatókönyvek valószerűek jelenleg. Attól tartok, a kialakítandó kompromisszum attól is függ, hogy az európai országok mit gondolnak és mit tesznek. Ezt pedig befolyásolja, hogy a háború rájuk milyen hatással van és lesz. A háború miatt az Európára és ezen belül Magyarországra nehezedő energetikai nyomást ugyanis teljes valójában még nem is érzékeljük. Mert egyelőre csak árprobléma van, az ellátási válsághelyzet az igazi arcát még meg sem mutatta. 

Csak?

Jó, ez tényleg nagyon súlyos probléma, de ez még nem fenyeget összeomlással. A komoly probléma november és február között fog beköszönteni, a hideg függvényében. Amikor nagyon sok földgázra lesz szükség nálunk is, és Európa-szerte is.

De az oroszoknak nem érdeke a szállítások leállítása. Hiszen az energiahordozók exportja adja bevételük döntő részét.

De a biztonsági szempontok minden felülírhatnak. Úgy látszik, az őket érő biztonsági fenyegetés következményeit magasabbra értékelték, mint az esetleges üzleti veszteségeiket. 

Atomenergia nélkül leállna a világ

Akkor most térjünk át a másik kérdésre: van-e alternatívája az atomenergiának?

Ja, persze. Természetesen nincs. Ez nem is kérdés.

Megnéztem: a magyar áramszükséglet 56 százalékát fedezi a paksi atomerőmű.

A hazai áramtermelésen belül tényleg 50 százalék feletti a Paksi Atomerőmű részaránya. De ne felejtsük el, hogy jelentős az importkitettségünk. Villamosáram-fogyasztásunk 30 százalékát importáljuk, Paks a hazai fogyasztás bő egyharmadát, 36 százalékát fedezi. De ez is nagyon sok.

Ezt nem lehet kiváltani semmivel.

Nem, sőt, a háborúval az energiastratégiai mozgásterünk sokat rosszabbodott. Azt ugyanis nem hihetjük ebben a helyzetben, hogy a földgázimportban tartósan bízhatunk. Abban sem, hogy fog érkezni annyi import földgáz, amennyire szükségünk van, és abban sem, hogy a földgáz ára megfizethető marad. Ráadásul a földgáz árának drasztikus emelkedése mindent megdrágított.

Triviális példa: ebben a cukrászdában, ahol most beszélgetünk, a tortaszeletek ára két hónap leforgása alatt a duplájára emelkedett.

Persze. Hiszen hallja, hogy a hűtőgép és a klímaberendezés most is zúg, és ez árammal működik. Ezt pedig bele kell kalkulálni a tortaszelet árába. És földgázzal fűtjük az épületeink 80 százalékát, a középületek zömét. És földgázbázison állítjuk elő a villamosenergia közel egyötöd részét. A földgáz a hazai villamosenergia-piacon is ármeghatározó: ha megy fel a földgáz ára, viszi magával felfelé az áram árát is. Nagyon ki vagyunk téve a földgáznak, aminek a 80 százalékát importáljuk. És az import a régiónkban egyet jelent az orosz importtal. 

Ha belép a Paks II. 5-ös és 6-os blokkja, akkor megnő az atomenergia hányada az árammennyiségen belül?

Az eredeti terv az volt, hogy 2032 és 2037 között leáll a mostani négy 500 megawattos blokk, mivel lejár az ötvenéves meghosszabbított üzemidejük, és ezeknek a helyére lépne be a két új, egyenként 1200 megawattos blokk. És így nagyjából maradna a 40 százalékos atomenergetikai részarány a fogyasztáson belül. Csakhogy a jelen helyzetben szükségessé válik annak elbírálása, hogy vajon meghosszabbítható-e Paks I. élettartama. Most már a plusz 20 év ketyeg, hiszen 2012 és 2017 között kapta meg a négy blokk az engedélyt a húszéves hosszabbításra, ami 2032 és 2037 között fog lejárni. Meglátjuk. Ezek az erőművek nagy tartalékokkal voltak annak idején tervezve. A vizsgálatok eredménye és a további felújítási programok függvényében akár még 10, 15 vagy 20 éves további üzemidő is lehet a mostani paksi blokkokban. A pontos helyzetet kell most felmérni. Vannak berendezések, amelyek még sokáig el tudják látni a funkciójukat, vannak olyanok, amelyeket ki kell cserélni, vagy fel kell újítani. De ez nemcsak biztonsági kérdés, hanem gazdasági is. Az bizonyos, hogy a növekvő energiaárak mellett számos olyan beruházás is megtérülővé válik, ami évekkel ezelőtt akár úgy tűnhetett, hogy nem éri meg pénzt fektetni bele.

Elképzelhető, hogy alkalmunk lesz megtekinteni a Leningrád-atomerőművet, ami 80 kilométerre helyezkedik el Szentpétervártól. Arról mit lehet tudni?

A Leningrád-1 atomerőmű egy Csernobil típusú erőmű, négy darab 1000 megawattos RBMK blokkal. Ez az orosz atomipar súlyos öröksége, kénytelenek voltak a csernobili katasztrófa után is tovább működtetni a Csernobil típusú erőműveket. De azoknak a blokkoknak az üzemideje már nem hosszabbítható. Ezeket muszáj kivezetni. Többek között ezért fejlesztették ki a VVER-1200 típusú, 1200 megawattos nyomottvizes blokkokat. Ilyen VVER-1200 blokkból építettek meg két egységet a Leningrád-2 telephelyen, ami a Leningrád-1 közvetlen szomszédságában található. A Leningrád-2 VVER-1200-as blokkjai a Paks II. atomerőmű referenciablokkjai. A Leningrád-2 atomerőmű két új blokkja 2018-ban és 2020-ban lépett üzembe, amelyet követően a Leningrád-1 első két blokkját le is állították. Tehát amíg a Leningrád-1 erőműben régi, Csernobil típusú blokkok vannak, addig a Leningrád-2-ben modern, vízhűtésű, vízmoderálású 3+ generációs VVER-1200 egységek. Ha lehetősége lesz ellátogatni Sosnovyy Borba, a Leningrád atomerőműbe, akkor minden bizonnyal ezeket az új egységeket tudja majd megnézni.

Szóval, azt leszögezhetjük, hogy az atomenergia kiválthatatlan. És veszélytelen is?

Ha betartjuk a technológiai fegyelmet és a nukleáris biztonsági előírásokat, akkor igen. Az egyetlen kihívást az elhasznált fűtőelemek végső elhelyezése okozza, de technológiailag már ez is megoldott. Tudunk építeni olyan föld alatti tárolót, ahol ezeket elhelyezhetjük. A finnek ebben élen járnak, nekünk is kell építeni egy ilyen tárolót. Ezeknek a fűtőelemeknek a feldolgozása és újbóli energiatermelésbe történő beállítása is lehetséges, ami az energiaválság és a klímavédelem miatt szintén felértékelődik. Én azt gondolom, hogy a földgázzal kapcsolatos probléma fogja meghatározni a következő éveinket. Kellenek új megoldások, más energiatermelési módok, és ebben az atomenergiának kulcsszerepe van, segít bennünket lejönni a földgáz-kitettségről. Hiszen az atomenergiával előállított áram ára alacsony, és kevéssé függ az üzemanyag árától, míg a földgázból előállított áram önköltsége nagyon érzékenyen reagál a földgáz árára, és jelen helyzetben sokkal drágább is, mint az atomerőművi áram.

Ezek szerint aki ellene van az atomenergiának, az nem normális?

Ennyire radikálisan biztosan nem fogalmaznék. De az atomenergiától való ódzkodásban biztosan benne van a tájékozatlanság és a politika is. Közép-Európában nincs az atomenergiának alternatívája, mindenképpen helye van az energiamixben. Az atomenergia és a megújulók együttes alkalmazása, kiegészítve az intelligens energiatárolással adja a megoldást korunk energetikai kihívására. De mondok egy érdekeset. Európát valójában a németek rángatták bele ebbe a rettenetes helyzetbe.

Hogyan?

Úgy, hogy a németek olyan pályára tették az energiagazdaságukat, amely döntően az orosz földgáztól függ. Hiába beszéltek annyit a zöldenergiáról, valójában az orosz földgáz importjától tették függővé a gazdaságukat. És mivel Németország Európa legnagyobb gazdasága, a németek földgázimport-függőségnek való nagyfokú kiszolgáltatottsága emelte Oroszországot zsarolási pozícióba. És ezzel az oroszok most vissza is élnek. Totális a függőség. Ez a helyzet napjainkban.

Mi lehet az ukrajnai háború vége?

Olyan nincs, hogy valamelyik fél totális győzelmet arasson, ezt a meccset nem lehet 100:0-ra kihozni. Sem az oroszoknak, sem az ukránoknak. Itt csak kompromisszumos megoldás képzelhető el. Csak azt nem látom, ez konkrétan mit jelentene. Az ukránok számára nyilván elfogadhatatlan, hogy a Dnyepernél húzódjon a határ, az oroszok viszont nem fogják visszaadni a Krímet, de a Donbászt sem valószínű, hogy elengednék. Most még nem látszik a fény a nemzetközi politika alagútjának végén.

(Borítókép: Aszódi Attila. Fotó: Papajcsik Péter / Index)