A zseniális magyar mérnök találmánya tízezrek életét mentette volna meg Törökországban
További Külföld cikkek
-
Ismét berágtak a horvátok Magyarországra, több szomszédos országgal is tárgyalnak - Nagy bajba kerülhet Ukrajna, épphogy engedélyt kapott, máris kifogyhat csodafegyvereiből
- Földrengés veszélyére figyelmeztetnek Fukusima közelében
- A „nácizmus rehabilitálása” miatt kapott letöltendő börtönt egy ember Oroszországban
- Magánzárkába dugták az Iránban letartóztatott európai riporternőt
A hétfő délelőtti jelentések szerint minimum 33 ezer halálos áldozatot követelt a múlt hétfői, február hetedikei törökországi–szíriai földrengés, de a szakértők és a térségből hazatért magyar kutyás mentők becslése szerint még legalább ennyien feküdhetnek holtan a romok alatt.
A katasztrófa súlyossága, a pusztítás nem csupán a földmozgás erősségétől (7,5–7,8 a Richter-skálán) függ, hanem az épületek műszaki állapotától is, sőt talán ez utóbbitól még inkább.
Márpedig a szóban forgó házak nagyrészt régi építésűek voltak, kispórolták belőlük a cementet, és egyáltalán nem gondoskodtak a földrengésbiztos technológia alkalmazásáról. Ami persze nyilvánvalóan anyagi kérdés is.
Szabadalmaztatott találmány
Márpedig a hetvenes évek óta létezik ilyen technológia, amely egy zseniális magyar mérnök, Tarics Sándor szabadalmazott találmánya. Az óbudai születésű Tarics a 2010-es évek elején a földkerekség legidősebb élő olimpiai bajnoka volt, 2016-ban 103 éves korában hunyt el San Francisco melletti otthonában. Olimpiai aranyérmét 23 évesen, 1936-ban, Berlinben szerezte a magyar vízilabda-válogatott tagjaként. Tariccsal többször is volt alkalma találkozni e sorok írójának, 2013-ban S. Tóth Jánossal, a Nemzeti Sport újságírójával közösen könyvet is írtunk az idős sportemberről Tarics 100 címmel.
A Tarics-életműnek legalább annyira fontos eleme a földrengésbiztos építkezés technológiájának kifejlesztése, mint az olimpiai bajnoki cím.
Tarics a Budapesti József Nádor Műszaki és Gazdasági Egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát a harmincas évek derekán, vízilabdás pályafutása befejeztével, 1941-ben hosszas tanulmányúton vett részt az Egyesült Államokban, majd 1943-ban hazatérve doktori fokozatot szerzett. A háború után, az utolsók egyikeként a határok lezárása előtt, 1948-ban még ki tudott vándorolni az Egyesült Államokba, ahol óriási karriert futott be építészmérnökként.
Dobostorta adta az ötletet
A földrengésbiztos építkezés technológiáját a hetvenes években dolgozta ki, az ötletet egy hungarikum, a dobostorta adta. A speciális édesség rétegesen épül fel (egy sor piskóta, egy sor csokikrém, majd a tetején égetett cukor), és Tarics úgy gondolta, a hasonló elven épített házakat nem dönti romba a földrengés, mivel az emeletek vízszintesen elmozdulnak, ahelyett, hogy a falak összetörnének.
Tarics Sándor 1979-es szabadalmában földrengés-szigetelő tömörgumi-pogácsákat használt, amelyeket azóta is előszeretettel alkalmaznak a középmagas épületeknél és az autópályahidaknál Japánban és az Egyesült Államokban, vagyis ott, ahol van rá pénz.
Tarics szabadalma akkor sikert aratott, hogy a magyar tudóst foglalkoztatták az ENSZ földrengésügyi szakbizottságában is.
Törökországban és Szíriában azonban nem volt pénz a Tarics-módszer alkalmazására, illetve a házak nagy része még 1979 előtt épült ósdi tákolmány volt, amelyek kártyavárként omlottak össze a földmozgás hatására, maguk alá temetve emberek tízezreit. Borítékolható, hogy az újjáépítés során már beépítik a Tarics-féle földrengés-csillapító gumipogácsákat…
(Borítókép: túlélők után kutatók Kahramanmarasban 2023. február 12-én. Fotó: Sergen Sezgin / Anadolu Agency / Getty Images Hungary)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
