Szétfeszítik a német kormányt a külpolitika körüli csatározások

Amikor 2021. november 24-én a Szociáldemokrata Párt (SPD), a liberális szabaddemokraták (FDP) és az baloldali-ökopárt Zöldek vezetői megállapodtak az új német kormányról, nagy reményekkel indultak neki a közös kormányzásnak.

A pártok színei miatt közlekedésilámpa-koalíciónak is nevezett SPD–FDP–Zöldek-kormány ugyanakkor azzal nem számolt, hogy februárban Oroszország megtámadja Ukrajnát, így a biztonságpolitikai kérdések és a külpolitika felerősödik, miközben

Míg a választási kampányban az SPD kancellárjelöltje, Olaf Scholz a merkeli pragmatizmust hirdette, addig későbbi koalíciós partnerei, a zöld Annalena Baerbock (a kabinetben külügyminiszter) és a szabaddemokrata Christian Lindner (pénzügyminiszter) egy hangsúlyosan atlantistább vonalat követtek volna.

A háború február 24-i kitörése után Scholz meghirdette a Zeitenwende (szó szerinti fordítása fordulópont) politikáját, és a Bundestag előtt kijelentette, hogy

• átalakítja országa védelmi politikáját;
• közel százmilliárd eurót fognak költeni a Bundeswehr modernizálására;
• ígéretet tett, hogy kormánya eleget tesz a NATO előírásának, azaz az ország GDP-jének 2 százalékát katonai kiadásokra költi.

Azonban hiába a Zeitenwende és egyetértés más külpolitikai témákban – például, hogy az adminisztráció miként viszonyuljon a magyar kormányhoz –, a közlekedésilámpa-koalíciót az ukrajnai háború így is próba elé állította: a Zöld külügyminiszter Baerbock a háború elején többször is finoman utalt a sajtóban arra, hogy szerinte Scholz túl lassan és túl kevés segítséget nyújt Ukrajnának, míg a korábban szigorú gazdaságpolitikát ígérő FDP-s pénzügyminiszternek, Christian Lindnernek a kormány túlzott költekezése nem tetszik.

Most a koalíció arra készült, hogy kidolgozzanak egy átfogó stratégiai dokumentumot az ország nemzetbiztonsági stratégiájáról, azonban sajtóhírek szerint ismét felszínre törtek közöttük az ellentétek.

A zord északi kancellár és az érzelmes nyugati külügyminiszter

A kormány első tizennégy hónapjában a külügyminiszter Baerbock és Scholz kancellár sok mindenben nem értett egyet: például Scholzot még a kormány hivatalos megalakulása előtt nehéz helyzetbe hozta Baerbock, aki leendő külügyminiszterként egy interjúban kiállt Hongkong függetlensége mellett, miközben Scholzék kerülték a kínai vezetés számára kényesnek számító témát. A külügyminiszter a háború kapcsán is sokszor véletlenül kiszólt kormányának hivatalos üzeneteiből.

Bár Baerbock ezzel csak érzelmesen kívánta felszólítani a 46 tagállamból álló nemzetközi szervezetet, hogy az egymással való vitatkozás helyett Ukrajna minél hamarabbi segítésén kellene közösen dolgozniuk, mem kellett sok az orosz propagandának: szó szerint értelmezték, miközben hivatalosan egy NATO-tagállam sem értékeli úgy az ukrajnai háborút, hogy annak ők is aktív résztvevői – Baerbock szavait később saját minisztériuma pontosította.

Az elszólásai mellett azonban a külügyminiszter többször is finoman kritizálja kancellárját. Szeptemberben például a FAZ-nak adott interjújában arról beszélt, hogy szerinte nem kellene sokáig várni a Leopard tankok átadásával. Mindeközben Scholz és csapata még nem döntötte el, hogy valóban adnak-e a német fejlesztésű tankokból az ostromlott Ukrajnának. Októberben pedig azért kritizálta a kancellárt, amiért engedélyezte a Cosco kínai állami vállalatnak, hogy 25 százalékos részesedést szerezzen a hamburgi kikötőkben – e két témában egyébként az FDP is élesen bírálta a kormányfőt.

Azonban a néhol apró, néhol komolyabb kiszólások és szerencsétlen megfogalmazások mögött nemcsak a pragmatista, kis lépésekben hívő Scholz és az idealista, grandiózus gesztusokat tevő Baerbock közötti felfogáskülönbség húzódik meg, hanem komoly politikai erőcsatározás is, ugyanis

Ki a szakács, és ki a pincér?

A koalíció tagjai ebben a hónapban tervezik elfogadni, majd prezentálni Németország stratégiai nemzetbiztonsági stratégiájáról szóló dokumentumot, amelyben – bizonyos geopolitikai kérdések mellett – Scholz és külügyminisztere, Baerbock abban sem tud egyetérteni, hogy a kancellária vagy a külügyminisztérium alá tartozzon a központi Kül- és Biztonságpolitikai Tanács. A már Merkel idején is amerikai mintára felmerülő intézményről Scholz pártja, az SPD úgy látja, hogy azt természetesen a kancellárián belül kell létrehozni, ahogy azt a Politicónak Michael Roth, a Bundestag külügyi bizottságának SPD-s elnöke kifejtette. Azonban ez a baloldali ökopártnak elfogadhatatlan, mivel

A brüsszeli lap értesülései szerint a Zöldek ellenzik, hogy a tanács a kancellárián belül egy külön osztályként jöjjön létre, helyette azt ajánlják: legyen egy államtitkárság, amelynek a vezetőjét a fontosabb minisztériumok (kancellária, belügy, külügy, védelmi) vezetői egymás között váltogatják – így az SPD-s tervekkel szemben jóval gyengébb lenne a tanács hatalma. Ráadásul a Zöldeket az is zavarja, hogy sajtóhírek szerint a szerv vezetőjének Scholzék az ő jobbkezét, Wolfgang Schmidtet szánják.

Scholz és Baerbock személyisége és politikai stílusa mellett több fontos kérdésben is eltér a véleményük: a legaktuálisabb az Ukrajnának nyújtott fegyverek mértéke. Emellett abban sem értenek egyet, hogy Németországnak milyen kapcsolatokat kellene ápolnia Kínával – a Spiegel információi szerint a dokumentum ezen részét író külügyminisztérium munkáját a kancellária egyszerűen visszaküldte, hogy dolgozzák ki újra, mondván, az abban lefektetett célok kivitelezése túl hosszú ideig tartana, a hangvétele pedig túl erős volt.

Scholz költene, Lindner nem

Annak ellenére, hogy a harmadik koalíciós partner, a liberális FDP arra szólította fel az SPD-t és a Zöldeket, hogy végre állapodjanak meg a Nemzetbiztonsági Tanács körüli vitákban, a kidolgozás alatt álló stratégia kapcsán a liberális párt sem ért mindenben egyet – leginkább a pénzügyi kérdésekben.

Az SPD ugyanis szeretné, ha a dokumentumban rögzítenék: a NATO-előírás szerint Németország vállalja, hogy éves GDP-jének két százalékát honvédelemre költi. A Zöldek azonban erre csak akkor hajlandók, ha a honvédelem mellett a diplomáciára is ugyanannyit költene a kormány. Erre viszont az FDP vált piros lámpára:

Márpedig Scholzék az elmúlt időszakban nagy költekezéseket ígértek: csak a hadseregre 100 milliárd eurót szánnának, viszont ezzel a pluszpénzzel is szinte biztos, hogy sem idén, és vélhetően jövőre sem fogják elérni a NATO által előírt két százalékot.

Lesz-e Németországnak Nemzetbiztonsági Tanácsa?

Mint arra Speck Gyula, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, Németország-szakértő felhívta a figyelmet, a Nemzetbiztonsági Tanács létrehozása egy régóta húzódó vita, nem a mostani közlekedésilámpa-koalíció alatt merült fel először annak létrehozása, hanem már Angela Merkel idején is.

„A kiinduló probléma az, ahogy a német külpolitikában a munkamegosztás működik. A kancellária dönt az irányadó stratégáról, és ezzel Scholz kancelláré a döntő szó, míg a külügyminisztert általában a junior partner adja”

– hívta fel a figyelmet a szakértő, aki kifejtette: emiatt a külügyminisztérium általában mindennapi diplomáciával foglalkozó adminisztratív feladatokat lát el, ami miatt a külügyminiszter szerepe fontos kérdésekben – például a harckocsi-adományozás kapcsán – leértékelődik.

Baerbock és a Zöldek már csak emiatt sem szeretnék, hogy a kancellária alá kerüljön ez a tanács, mert az tovább erodálná a külügyminisztérium hatalmát, de Speck nem sok esélyt lát arra, hogy e szerv vezetéséről az SPD lemondana.

Az FDP-re rátérve rámutatott: a liberális párt alapvetően támogatja a Nemzetbiztonsági Tanács létrehozását – erről már a 2021-es kampány alatt is beszéltek a szabaddemokraták –, nekik inkább más ügyekben vannak súrlódásaik a két koalíciós társukkal.

A szakértő szerint jelenleg nem tudni, hogy a kancellária és a külügyminisztérium között húzódó ellentétet hogyan tudják majd feloldani a felek,

Magáról a Németország nemzetbiztonsági stratégiájáról szóló dokumentumról Speck azt mondta, annak a szövegében valószínűleg meg fog tudni állapodni a három párt, ugyanakkor hozzátette: nem számít drasztikus külpolitikai irányváltásra benne, és az is biztos, hogy Scholz nem fogja tudni a február 17-én kezdődő Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián bejelenteni, mint ahogy előzetesen tervezték.

„Én arra számítok, hogy ez az új stratégia olyan lesz, mint a 2016-ban elfogadott Fehér Könyv, valamivel kicsit határozottabb. A Fehér Könyvben szintén ambíciókat fogalmaztak meg, azonban rendkívül visszafogott módon”

– emlékezett vissza a szakértő, hozzátéve, hogy még mindig vannak vitás kérdések, például a költekezések kapcsán.

A koalíció dinamikájáról a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára úgy látja, e téma miatt valószínűleg nem fog egyik párt sem kilépni a kormányból – a német politikában nem precedens nélküli, hogy a koalíciós partnerek nem értenek egyet egymással, és a stratégiai kérdésekről való döntéseket hosszú viták előzik meg, amikről a sajtó is szívesen beszámol, és elég ritka, amikor a koalíciók nem töltik ki a mandátumukat.

„Tanulmányozva a német politikát, nem hiszem, hogy ez a koalíció felbomlana egyhamar, végig fogják vinni a ciklust. Emlékezzünk arra, hogy 2014-ben a CDU/CSU–SPD-nagykoalícióról is azt írta a Der Spiegel, hogy szét fog esni, aztán mégsem következett be”

– emlékeztetett rá Speck.

Emellett a szakértő azt is kifejtette: a politikusok tudják, hogy a német választókat a külpolitika helyett alapvetően más kérdések foglalkoztatják, és a koalíciós partnerek mindig a kompromisszumokat keresik.

Mint rámutatott, Németország az EU-ban betöltött stabilizáló szerepét a stabil belpolitika adja, és ugyan néha Baerbock nyilatkozatai eltérhetnek a kormány hivatalos álláspontjától, ezek inkább csak véletlen kiszólások – hivatalos kommunikációjában alapvetően követi Scholz irányát és a 2021-ben megkötött koalíciós szerződésben leírtakat.

(Borítókép: Christian Lindner, Olaf Scholz és Annalena Baerbock 2021. június 16-án. Fotó: Kay Nietfeld / picture alliance / Getty Images)