Szíriát egyszerűen az út szélén hagyták a földrengés után

Február 6-án egy 7,8-as erősségű földrengés rázta meg Törökország középső és a vele szomszédos Szíria északkeleti részét. A hivatalos adatok szerint Törökországban már mintegy 35 ezren vesztették életüket a katasztrófában, és szinte percenként jönnek a hírek és beszámolók a különböző mentőcsapatokról, ám a magyar sajtóban nem sok szó esik Szíriáról – legutóbb az ENSZ adott ki egy közleményt, amely azt állítja: közel kilencmillió szíriai életére lehet hatással a földrengés.

Miközben Törökországban – részben a közbiztonság romlása miatt – már a legtöbb európai mentőcsapat befejezte megbízatását, köztük a magyarok is, mivel már nem sok esély van arra, hogy élőket találnak a romok alatt,

De miért ennyire más a helyzet a két országban?

A több részre bomlott ország

A földrengések leginkább Törökországot érintették, míg Szíriának leginkább az északkeleti csücskét. Utóbbi területet a 2011 óta dúló polgárháború következtében jelenleg a Haj’at Tarir al-Sam (HTS) nevű, a szíriai rezsimmel szembenálló katonai szervezet ellenőrzi.

Ez pedig több problémát is jelent a jelenleg környezeti katasztrófa sújtott övezetben:

• egyrészt itt nincs hivatalos kormányzat, aminek elegendő erőforrása lenne a humanitárius válság kezelésére;
• mivel a szíriai polgárháború még mindig nem ért véget, ezért továbbra is gyakoriak a háborús események, mivel ezen területeket Bassár el-Aszad elnök szeretné visszaszerezni;
• emellett a már 12 éve tartó polgárháború miatt az infrastruktúra eleve gyenge lábakon áll;
• és ami talán a legfontosabb, Damaszkusz már régóta blokád alá helyezte a területet, így ha jönne is segítség, az sem jutna el a térségbe.

A mentéshez szükséges eszközök és nemzetközi adományok ezek miatt el sem érnek a leginkább sújtott területekre, mivel azokat vagy a központi kormányzat elosztása után, vagy pedig a török–szír határon keresztül lehetne eljuttatni, azonban a határok egészen hétfőig zárva voltak.

Így sajnos nem meglepő, hogy eddig nem érkezett sok nemzetközi segítség – az ENSZ közlései szerint eddig ötvenkamionnyi támogatás ment az országba. A legelső adomány eleve csak a katasztrófa után négy nappal tudott célba érni, mivel a szétbombázott utakon nehéz volt a szállítás, ráadásul már egy korábban eltervezett adomány volt, és nem tartalmazott semmit, ami a konkrét mentést segítené – összehasonlításképp: Törökországban már a földrengés másnapján nemzetközi mentőcsapatok segítették az életmentést.

A tökéletes vihar, amit senki sem szeretett volna

A régióban már a katasztrófa előtt is súlyos volt a helyzet: a polgárháború miatt az infrastruktúra gyér és silány minőségű – ha egyáltalán van –, ráadásul már régóta akadozik az élelem- és vízellátás is.

A terület így eleve segélyezésre szorul, azonban azt a polgárháború nehezíti: sajtóinformációk szerint az el-Aszadot támogató Oroszország az elmúlt években többször is kórházakat rombolt le, de a térség vízellátását biztosító létesítményeket is értek bombatámadások. Az elégtelen higiéniai lehetőségek miatt Idlib környékén például ismét feltűnt a már régóta legyőzöttnek hitt kolerajárvány 2022 szeptemberében, ráadásul sokan eleve sátorban vagy rozoga építményekben élnek a területen.

– bár valószínűleg ott sem várnák őket kitörő örömmel.

Hogy milyen volt Idlib helyzete a katasztrófa előtt, a Voxnak Sahr Muhammedally nemzetközi jogász úgy írta körül, hogy kvázi nyitott börtönnek számít, amelyet leválasztottak a külvilágról. A szakértő szerint az el-Aszad-rezsim kiéheztetéssel próbálja elérni a területet felügyelő HTS katonai szervezetnél, hogy adják meg magukat, miközben a HTS alapvető állami feladatokat csak minimálisan tud ellátni.

„Nincsenek forrásaik, hogy betöltsék azt a szerepet, amelyet egy kormány játszana” – fogalmazott.

Így az eleve gyenge szociális háló, rossz minőségű infrastruktúra (internet- és áramellátás inkább nincs, mint van) és el-Aszad akarata miatt eleve egy nagyon súlyos humanitárius válság közepette érte az ottaniakat a földrengés.

Se eszköz, se ember

A földrengés után a helyzetet tetézte az is, hogy központi hatalom hiányával a szakképzett segítőkből is hiány volt:

Ráadásul megfelelő eszköz sem áll a rendelkezésükre, így sokszor puszta kézzel próbálják a törmeléket eltakarítani, bár az utóbbi napokban érkeztek gépek, de közel sem elegendő mennyiségben.

A katasztrófa után persze történt némi előrelépés: az, hogy el-Aszadék megnyitották a határokat, komoly segítséget jelenthet, emellett egyre több ország oldja fel a Szíriával szembeni szankciókat, így az elkövetkezendő napokban több adomány is érkezhet a lázadók által ellenőrzött területre – köztük Magyarország is ezt ígérte még a katasztrófa napján, igaz, a segítséget közvetlenül a Máltai Szeretetszolgálatnak adják.

Ugyanakkor a helyzet továbbra is katasztrofális, mint ahogy azt az Al Jazeerának egy Idlibben dolgozó önkéntes elárulta: gyógyszerből és ivóvízből is súlyos hiány van, így aki túl is élte a katasztrófát, nehéz ellátni.

Ez a térség két földrengéstől is szenved. Az elsőt a Földtől szenvedtük el, ez a természettől származik. De az erősebb földrengés, amely ezt a területet sújtja, az az ENSZ-től származik, amely nagyon elkésett

– fogalmazott.

(Borítókép: A földrengés túlélői tűz körül melegednek a szíriai Idlib városban 2023. február 9-én. Fotó: Muhammed Said / Anadolu Agency / Getty Images)