A rasszizmus termelte ki, de Trump emelte fel az amerikai antifákat

Mint arról az Indexen részletesen beszámoltunk, az egyik februári hétvégén több alkalommal is összeverekedtek antifák és szélsőjobboldaliak Budapesten. Az antifasiszták a rendkívül átpolitizált kitörés napjának megemlékezését próbálták ellehetetleníteni, és rajtaütésszerűen, több alkalommal is általuk szélsőjobboldalinak vélt emberekre támadtak Budapest utcáin.

Utóbbi kapcsán a Budapesti Rendőr-főkapitányság bejelentette, hogy német állampolgárokat keres, és ezeknek az eseteknek az apropóján rajtuk keresztül illusztráltuk, hogyan működnek a német antifasiszták. Most az amerikai antifasiszta mozgalmat mutatjuk be.

Mint Németország esetében, úgy az Egyesült Államokban is az után nőtt meg az antifasiszta szervezetek száma, hogy a szélsőjobboldali szcéna megerősödött.

Azonban az Egyesült Államokban elsősorban nem az egyébként rasszista nézeteket is tartalmazó fasizmus, hanem főként a rasszizmus ellen és a fehér felsőbbrendűséget hirdetőkkel szemben lépnek fel.

A most is működő ARA tagjai a 80-as és 90-es években többek között skinhead zenekarok turnéját követték, hogy verésekkel és más eszközökkel megakadályozzák a KKK és más neonáci szervezetek toborzását. A mottójuk akkor az volt: „oda megyünk, ahova ők mennek”.

Gazdasági válság, alt-right és Trump

Az első kimondottan antifasiszta szervezet azonban az Oregon állambeli Portlandben alapított Rose City Antifa volt, amely 2007-ben kezdte meg a működését. Céljuk elsősorban az volt, hogy megakadályozzák egy neonáci fesztivál megtartását, később azonban változtak a céljaik és az eszközeik – gyakran szerveznek ellentüntetéseket, amik kapcsán sokszor össze is verekednek szélsőjobboldaliakkal.

Ugyanakkor az antifa szervezetek számának növekedését egyértelműen a 2008-as gazdasági válság után berobbanó „alternatív jobboldal” (alt-right) megjelenése hozta el. Az amerikai jobboldali politikát részben palástolt fehér felsőbbrendűséget hirdető kultúrharcos ügyek felkarolásával megújítani kívánó mozgalom a 2000-es évek végére erősödött meg, csúcsát pedig Donald Trump elnökségének első felében érte el, aki többek között nyíltan osztott olyan nézeteket – sok esetben pedig összeesküvés-elméleteket –, amelyek az alt-righthoz köthetők.

Ilyen palástolt fehér felsőbbrendűséget hirdető kultúrharcos ügynek számít például az a felépített politikai mítosz, miszerint a fehér, heteró, cisznemű férfiakat elnyomják az amerikai társadalomban, de a legális és illegális, többnyire nem fehér bevándorlók számának növekedését is a fehér férfiak elleni elnyomás egyik csataterének tekintik.

Összeesküvés-elméletre az egyik legismertebb példa Trump elődjének, Barack Obamának a „birthgate”-je. Ez röviden arról szól, hogy az amerikai szélsőjobbon sokan megkérdőjelezték, hogy az USA első színes bőrű elnöke valóban amerikai nemzetiségű-e (természetesen az), amit az alt-right mellett a Republikánus Párton belül a kétezres évek végén kialakult, majd 2014 után visszaszoruló Tea Party-mozgalom és egyéb szélsőjobboldali szervezetek terjesztettek.

Például így vált ismertté az egyes információk szerint akár 38 ezer aktív tagot is számláló, államellenes, magukat „milícia/hazafias mozgalom”-nak bélyegző Oath Keepers (magyarul az eskü őrzői), amely arra szólítja fel tagjait, hogy ne tartsák be azokat a törvényeket, amelyek az ő olvasatuk szerint ellentétesek az amerikai alkotmány szövegével – ez pedig rendkívül sok összeesküvés-elméletnek ad táptalajt.

Így például ellenzik a szerintük túl nagyra nőtt szövetségi államot, de a legtöbb tag a 2020-as választások eredményét sem fogadta el – a szélsőjobboldali milicista szervezet vezetői közül többet is elítéltek az amerikai törvényhozás, a Capitolium ellen indított, 2021. január 6-i ostromban való részvételért.

Minden hatást egy ellenhatás követ

Trump elnöksége alatt megnőtt a fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok száma és aktivitása, mivel Trump elnökként is sokszor hasonló húrokat pengetett – elég az egyik első elnöki rendeletére gondolni, amelyben beutazási tilalmat vezetett be több muszlim vallású ország polgáraira.

Ezenkívül Trump kultúrharcos fellépése a politikai korrektség, illetve az alapvetően rasszok közötti egyenlőséget elérni kívánó, azonban azt gyakran túlzóan végrehajtó „woke” mozgalom ellen csak növelte ezen csoportok aktivitását. Például a woke ellenében jött létre a Proud Boys Trump elnökjelöltsége idején, ennek célja eleve a szerintük az amerikai népre káros nézet visszaszorítása volt.

A már említett Oath Keepersszel egyetemben a Proud Boys is a Carl Schmitt-i értelemben vett politikai ellenség fogalommal dolgozik, azaz szerintük az egymással politikailag szembenálló felek között az erőszak is lehet egy eszköz, ami akár élet kioltását is jelentheti.

A szélsőjobboldali – gyakran társadalmilag marginalizált csoportok ellen fellépő –, olykor államellenes nézetek ilyen mértékű térnyerése az ezen ideológiákat elvető mozgalmak megerősödésével járt.

Már Trump előtt is léteztek antifák, de Trump elnökjelöltsége, majd elnökké választása után nőtt meg igazán az antifa szervezetek száma, amelyek nemcsak a korábban „megválasztott” ellenségekkel, azaz a nácikkal, neonácikkal, fasisztákkal és a faji felsőbbrendűséget hirdetőkkel szemben vették fel a harcot, hanem az alt-right nyomán kialakult szervezetekkel is. Mivel Trumpnak egy stabil bázisa volt az alt-right, így Trump emelkedésével az alt-right is erősödött, amire ellenhatásként az antifasizmus és az antifa militáns szervezetei is erőre kaptak.

Mindezek miatt Trump elnöksége alatt egy ördögi kör alakult ki: mivel a szélsőséges jobboldali nézetek egyre nagyobb teret nyertek, ezért nőtt a velük szemben fellépő szélsőbal is, és ezt követve tovább erősödtek a szélsőjobboldali szervezetek is.

Ellentüntetések, nevetségessé tétel, összecsapások

Mint azt már a legutóbbi cikkünkben kifejtettük, az antifa alapvetően egy hálózatszerű, kisebb helyi csoportokból álló mozgalom, aminek – ellentétben például a Proud Boysszal – nincs központi vezetése. Ráadásul, ha tágan értelmezzük az antifa fogalmát, akkor nagyon sok más csoport is belekerülhet ebbe az értelmezésbe, mert, mondjuk, alapvetően a fehér felsőbbrendűség vagy a rasszizmus ellen határozza meg magát.

Rendkívül heterogén politikai háttérrel rendelkeznek: a szélsőséges anarchista, kapitalistaellenes, államellenes nézetektől kezdve vannak közöttük szimplán antirasszisták is, illetve Trump elnökségének idején voltak Trump-ellenesek, akik csak egy-egy tüntetésre mentek el.

Alapvetően a tágan értelmezett antifák békés eszközökkel dolgoznak: céljuk, hogy megakadályozzák a szélsőjobboldal masírozását, vagy például nevetségessé tegyék a menetelésüket, viszont csakúgy, mint a németeknél,

Sőt, az antifák militánsainak már az öltözéke is a félelemkeltést szolgálja: a fekete ruházattal, az arcot eltakaró maszkkal, adott esetben térd-, könyökvédőkkel és fekete sisakokkal meg akarják félemlíteni a szerintük szélsőjobboldali nézeteket vallókat.

Másrészt az öltözetnek egy másik célja is van: az azonosan öltözködő antifákat a hatóságok vagy a rájuk utazó szélsőjobboldaliak sem tudják név szerint azonosítani, ha a tüntetéseiken rendbontás vagy más súlyosabb bűncselekmény történik.

A militáns antifasiszták az erőszakot sem vetik meg: ha békés eszközökkel nem tudják megakadályozni a szélsőjobb gyülekezését, akár egyszerűbb, elsősorban nem emberélet kioltására alkalmas eszközökkel (baseballütő, vipera, gáz- és paprikaspray stb.) csapnak össze a szélsőjobboldaliakkal – vagy adott esetben a rendőrökkel, mint az az alábbi videón is látható.

Elméletben az erőszakot az antifák önvédelemre használják, ugyanakkor ezt olykor elég szélesen értelmezik. Mint arra Mark Bray történész, egyben a téma kutatója a The New York Timesnak rámutatott, néhány antifa szervezet úgy véli: ha neonácikra támadnak, akkor jogos az erőszak, hiszen ha fasiszta vagy rasszista szervezetek szabadon szerveződhetnek, akkor ők később erőszakkal felléphetnek marginalizált társadalmi csoportok ellen, és ezt megelőzendő követnek el bűncselekményt a szélsőjobboldaliakkal szemben.

Utóbbi miatt nem csak a jobboldalon kritizálták őket. Azok, akik a rendőri túlkapások ellen és elsősorban a politikai erőszak ellen tüntettek, úgy látták, az antifák militáns része csak további erőszakot szül, és ezzel gyakorlatilag elterelik a figyelmet a valódi problémáról és annak megoldásáról.

Ráadásul a politikailag heterogén antifák között vannak olyanok, akik a fasizmusellenesség mellett szélsőséges nézeteket is vallanak: például közöttük is vannak olyanok, akik megvetik a szövetségi államot vagy a fennálló társadalmi berendezkedést, így más ügyekben akár a rendőrökkel is könnyedén összetűzésbe keverednek.

Nem csak az utcán látni őket

Ugyanakkor az antifák nemcsak az utcán, hanem az online térben is jelen vannak: mivel az alt-right mozgalom, illetve a klasszikus szélsőjobboldali szervezetek is gyakran az interneten keresztül szerveződnek, így az online térben is fellépnek a fasiszta, neonáci nézetekkel szemben.

Emellett az egyik leggyakoribb eszközük az ún. doxxing. Ennek lényege, hogy a személyesen maszkok, az interneten álnevek mögé bújt embereknek kiderítik a valódi személyazonosságát, majd azt nyilvánosságra hozzák, hogy ezzel is nyomás alá helyezzék a szélsőjobboldaliakat. Ha ugyanis valakiről kiderül, hogy szélsőséges eszméket követ, elképzelhető, hogy a munkahelyéről, esetleg a tágabb lakóközösségéből kitaszítják.

(Borítókép: Nathan Howard / Getty Images)