Most dőlhet el, hogy merre indul Kína

A nyitónapot az elnök Hszi beszéde uralta, amelyet a parlament konzultatív bizottságában mondott el, és amelyben az Egyesült Államokat és a nyugati országokat bírálta. Szerinte a Nyugat „bekerítette, féken tartja és elfojtja” Kínát, ami miatt az ország fejlődése „példátlan kihívásokkal” néz szembe.

Nála keményebb hangot ütött meg másnap a kínai külügyminiszter. Csin Kang azt mondta, hogy a válságot nem Kína teremtette, Kína nem részese a konfliktusnak, egyik félnek sem szállított fegyvert. Egyben ismét béketárgyalásokat sürgetett, mert ha azok rövid időn belül nem indulnak meg, akkor csak két lehetőség marad szerinte. Az egyik az, hogy vagy megszűnik az ellenségeskedés, és helyreáll a béke, vagy „még több olajat öntenek a tűzre”, és akkor a konfliktus kiszélesedik és ellenőrizhetetlenné válik.

A parlamenti ülésszakon várható témák kapcsán az Index Salát Gergely sinológust kérdezte. A szakértő óriási meglepetésre nem számít az ülés kapcsán, viszont megjegyezte, hogy kiadnak majd rengeteg fontos dokumentumot. A szokott módon tartott a miniszterelnök egy nagyon hosszú évösszegző beszédet, amelyet idővel meg is jelentetnek, és abból lehet kiolvasni, merre is akar mostanában haladni Peking. Meghatározták a GDP-növekedést a következő évre, amely most öt százalék.

Jelezték, mely technológiai szektorokra csoportosítanak át jelentősebb forrásokat, ilyen például a csipgyártás. A legfejlettebb amerikai mikrocsipektől jelenleg el van zárva Kína, így egyértelmű, hogy ezen a téren kezdenek alaposabb kutatásba, fejlesztésbe. Tavalyhoz képest hét százalékkal növekszenek a védelmi kiadások, ez arra utal, hogy Kína felveszi a kesztyűt az amerikaiakkal, és gyorsít tengeri flottájának és légi erejének fejlesztése terén.

Kínai béketerv vagy mégsem béketerv?

A sinológus itt pontosít, és azt mondja, a kínaiak nem béketervvel jöttek elő, hanem egy politikai állásfoglalással, lehet, hogy fordítási hiba történt, emiatt került be a sajtóba a béketerv megnevezés. A dokumentum lényegében megerősített mindent, amit eddig a kínaiak az ukrajnai háborúval kapcsolatban tettek, mondtak. Egyfelől Pekingnek stratégiai szinten szüksége van Oroszországra mint partnerre, szövetségesre. A gazdasági kapcsolatok terén az előző év kifejezetten erős volt, ami szintén a háborúnak tudható be, és ezt jól bizonyítja az orosz–kínai kereskedelem alakulása, amely 2022-ben például 30 százalékkal nőtt. 

A kínai hozzáállás kettősséget mutat. Miközben igyekeznek megőrizni jó orosz kapcsolataikat, azért olyan mértékben már nem akarnak kiállni Oroszországért, hogy az esetleg nyugati szankciókat eredményezzen. A kínaiak óvatosan egyensúlyoznak, ez a béketerv ennek nagyon jó és semmitmondó példája.

Az is sokat elárul a kínai félről, hogy a béketerv után Volodimir Zelenszkij ukrán elnök azonnal bejelentkezett, hogy beszélni szeretne Hszi Csin-pinggel, azonban eddig erre nem jött hivatalos válasz.

Milyen világrendet építene Kína?

A Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója szerint Peking egy többpólusú világot képzel el, amelyben Kína egy pólus, az USA egy másik, de ott van még valószínűleg Európa és Oroszország is. Semmiképpen

nem szeretnének egy kizárólag kétpólusú, a hidegháború időszakát idéző világot, bár nagyon ebbe az irányba mennek most a dolgok.

Tehát a cél egy olyan többpólusú világ, ahol a szabályok kialakításába nagyon is beleszólhatnak. 

Jelenleg az látszik, hogy az Egyesült Államok nemrégiben megerősítette kelet-ázsiai szövetségi rendszerét, és az ukrajnai háború kapcsán erősíti európai szövetségi rendszerét is, méghozzá úgy, hogy a maradék európai autonómiatörekvéseket is visszanyesegette az elmúlt egy évben, hiszen Európa belátta, Amerika nélkül biztonsága nem garantálható.

Az amerikai mozgásokból az látszik, hogy Washington egy nagy blokk kialakításán dolgozik, amelyet ő irányítana, de vannak még benne kisebb hatalmak, Európa, Japán, Dél-Korea, viszont ők azt csinálják, amit az amerikaiak szeretnének. Éppen ezért a másik oldalon a kínaiak vannak rákényszerítve arra, hogy szorosabbra fűzzék kapcsolataikat elsősorban az oroszokkal. Nem szabad elfelejteni, hogy ez egy aszimmetrikus viszony, elég, ha csak arra gondolunk, hogy a kínai gazdaság nagyjából hatszor akkora, mint az orosz.

Sok állam nem akar oldalt választani 

India nem akar választani az oroszok és az amerikaiak között. Azt hangoztatja, hogy független külpolitikát visz, azaz egy ügyben az egyik, másik ügyben a másik mellé áll, ahogyan az érdeke kívánja. De hozhatnánk példának Brazíliát vagy egy sor afrikai államot. 

Kínát nem nagyon hagyják terjeszkedni a nyugati világban, így pénzügyi nyomulását ott nem tudja politikai befolyásra váltani, ezért próbál meg aszimmetrikus, függő viszonyokat kialakítani sokfelé a harmadik világ országaiban.

A fejlődő világ országai is ügyesen sütögetik a pecsenyéjüket. Ők úgy vesznek részt az Egy övezet, egy út kínai programban, hogy emiatt nem vágják el kapcsolataikat az USA, esetleg volt gyarmattartóik felé, hanem igyekeznek versenyeztetni őket. Tehát ők sem állnak egyik oldalra sem.

Salát Gergely szerint ez nagyon jól látszik az orosz–ukrán háború kapcsán tartott szavazásoknál az ENSZ-ben. Oroszország mellett 5-6 ország szavaz, viszont az afrikai vagy a délkelet-ázsiai államok nagy többsége tartózkodik, egyszerűen azért, mert fenn akarja tartani a jövőben is a kapcsolatokat mindkét oldallal. 

(Borítókép: Hszi Csin-ping kínai államfő az Országos Népi Gyűlésen 2023. március 7-én Pekingben. Fotó: MTI / EPA)