A bajor keresztények és a szélsőbal is kimaradhatna a Bundestagból az új választási törvény szerint

Március 17-én 400 igen, 261 nem és 23 tartózkodás mellett a német törvényhozás, a Bundestag megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely néhány médium szerint drasztikusan reformálja meg a német választási rendszert.

A sajtóban a legtöbb helyen a mandátumszám csökkentéséről lehet olvasni: az új választási törvény a képviselők számát fixen 630 főben maximalizálná, ami egyértelműen csökkentené a Bundestag-tagok számát, annak ellenére, hogy a főszabály szerint mindössze 598 mandátumot osztanának ki a parlamentbe bejutott pártok között.

A 2021-es választás után azonban végül 736 képviselő kezdhette meg a munkáját a 20. Bundestagban. Akkor ez mégis hogyan jött össze?

A túllógó és kompenzációs mandátumok

Ahhoz, hogy megértsük, a képviselők milyen választási reformot szavaztak meg március 17-én, először azt kell megvizsgálnunk, milyen volt az eddigi.

A németek alapvetően a magyar választási rendszerhez hasonló, ún. vegyes választási rendszerben választották eddig a képviselőiket: egy választónak két szavazata volt, az egyiket a körzetében induló jelöltre, egy másikat pedig pártlistára adta le.

Ugyanis a német választási rendszer egy ún. „megszemélyesített arányos rendszer”, ahol a két leadott szavazat egymástól nem független, mint a magyarban: az egyéni körzetekben megszerzett mandátumszám ugyanis meghatározza, hogy listáról hány további képviselő kerülhet be a Bundestagba.

Az érthetőség kedvéért vegyünk egy konkrét példát! A Saar-vidék a legalacsonyabb lakosságszámú tartomány, ha a tartományként működő városokat nem számítjuk. A tartományban mindössze négy választókerület van, azonban összesen 9-en képviselik a tartományt a szövetségi törvényhozásban.

2021-ben a négy választókerület mindegyikében az SPD szerezte meg a legtöbb szavazatot, így az ezzel járó mandátumokat is. Emellett listán is a legtöbben a szociáldemokrata pártra húzták be, azonban ez további mandátumot nem hozott a szocdemeknek, hanem helyette kettő mandátumot kapott az egykori Merkel-párt CDU és egyet-egyet a liberális FDP, a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) és a szélsőbaloldali Linke.

A mandátumokat úgy osztják ki, hogy megnézik, listán milyen eredményeket értek el a pártok, majd ezt összehasonlítják azzal, hogy az egyéni választókerületekben szerzett mandátumok ugyanezen arányban vannak-e elosztva.

Mivel a Saar-vidéken az SPD-re listán nem 100 százalékban szavaztak, hanem „csak” a választók 37,1 százaléka, ezért az egyéniben kiosztott négy mandátum mellé addig osztottak ki további mandátumokat a többi párt számára a tartományban, amíg a képviselők aránya megfelelt a listára adott szavazatok arányával.

Nemcsak kompenzációs mandátumok vannak, hanem ún. túllógó (Überhangmandat) mandátumok is. Ezek azok a mandátumok, amikor egy párt több mandátumot szerez, mint amit a listás eredmények indokolnának. Mivel az SPD-re listán a Saar-vidéken csak 37,1 százalék szavazott, így a tartományban szerzett négy mandátumából két és fél túllógott – ezt a túllógást kompenzálták a többi párt számára.

Ugyanakkor – mivel így lakosságarányosan több képviselő jutott be a Saar-vidékről, mint más tartományokból – ilyen esetben a többi tartomány is kap pluszmandátumokat, hogy a szavazategyenlőség elvét (miszerint egy embernek ugyanannyit ér a szavazata, mint másnak, függetlenül a végzettségétől, a gazdasági helyzetétől vagy – mint jelen esetben – a földrajzi elhelyezkedésétől) be tudják tartani.

A legutóbbi, 2021-es választáson például 138 kompenzációs mandátumot osztottak ki, míg azt megelőzően, 2017-ben 111-et.

Az ötszázalékos küszöb, ami nem mindig öt

A másik különleges szabály az ötszázalékos bejutási küszöb, pontosabban annak a kivétele okozza. A német választási rendszerben – hasonlóan más országokhoz – csak azon pártokra adott szavazatokat számítják be a mandátumszerzésbe, ahol a párt országosan elérte az öt százalékot. Ugyanakkor annyiban eltér más országok szabályától, hogy

Így például az amorf, egyszerre a berlini hipster újbalosokat és a keleti munkásokat kiszolgálni hivatott szélsőbalos Linke úgy volt jogosult 36 kompenzációs mandátumra, hogy listán a németek mindössze 4,9 százaléka szavazott a Janine Wissler és Martin Schirdewan által vezetett pártra, azonban három egyéni körzetet behúztak a jelöltjeik.

Az új, nemrég elfogadott választási reform e két fentebb részletezett elemet törölné el, egy kis csavarral. Ugyanis továbbra is két szavazatot adnának le a választók, és továbbra is lennének kompenzációs mandátumok, azonban

A javaslat szerint azon „túllógó” képviselők esnének el így a mandátumtól, akik a legkisebb arányban győztek a körzetükben. Emellett a kisebbségi pártokon kívül eltörölnék az ötszázalékos küszöb fentebbi kivételét is – így a Linke 2021-ben például nem is jutott volna mandátumhoz. A túllógó mandátumok eltörlésével pedig tartható lenne, hogy a Bundestag mindig 630 fős legyen.

Így tényleg kieshetne a CSU és a Linke?

A javaslatot a jelenlegi kormány, azaz a pártok színei miatt közlekedésilámpa-koalíciónak is nevezett SPD–FDP–Zöldek-kormány képviselői szavazták meg, míg az ellenzék elutasította – a kizárólag Bajorországban induló, ám a CDU-val pártszövetségben együttműködő CSU, illetve a Linke az alkotmánybíróságon támadná meg a már elfogadott törvényt, mivel szerintük az alkotmányellenes.

A szerezhető mandátumszám csökkenése – a több képviselő több állami apanázzsal jár – mellett az ötszázalékos küszöb pontos betartatása zavarja őket: a Linke annak köszönhetően tizenháromszorozta meg a mandátumainak a számát, hogy listán ugyan csak 4,9 százaléknyian szavaztak rájuk, de egyéniben nyertek három mandátumot is, így a 3 mandátum helyett végül ennek a tizenháromszorosát, 39-et szereztek.

Ahogy a kizárólag Bajorországban induló CSU-t is az utóbbi zavarja: ugyanis eddig hiába szerepelt konzekvensen jól a választásokon, szavazóik évről évre csökkennek. Mivel mindössze egy tartományban indulnak, ha országosan nem érnék el az öt százalékot, akkor képviselőik be se jutnának a Bundestagba, hiába érnek el bármilyen eredményt Bajorországban. 2021-ben a 46 bajor választókörzetből 45-ben a Markus Söder vezette párt nyert, míg listán országosan a németek 5,17 százaléka szavazott rájuk.

Az új reform szerint azonban előfordulhatna egy olyan forgatókönyv, amikor a CSU egyéniben hiába nyeri meg szinte az összes bajor választókörzetet, mivel nem ugorják meg az ötszázalékos küszöböt, ezért végül nem szereznének mandátumot.

Számukra az egyik kiút az lehet, ha a jövőben teljesen beolvadnak a választások után eddig is közös szövetséget alkotó CDU-ba, ugyanakkor e miatt az ötszázalékos szabály miatt az erőviszonyok egyértelműen a CDU-nak kedveznének.

Miért volt szükség a reformra?

Erre a legegyszerűbb válasz röviden az adófizetői pénzek, hiszen a CDU–CSU-pártszövetség és az SPD országos gyengülése azzal járt, hogy

A több képviselő pedig több költséggel jár – a kormánykoalíció eddigi legnagyobb kihívását jelentő 2023-as költségvetésben például a Deutsche Welle szerint 1,4 milliárd eurót kell elkülöníteni a Bundestag számára.

Emellett – ahogy a Der Spiegel is emlékeztet rá – a magas képviselőszám logisztikai problémákat is okozhat: a több képviselő több helyet igényel, és ha a jelenlegi ütemben bővülne a Bundestag, elképzelhető, hogy a jövőben egyszerűen nem lenne alkalmas a jelenlegi épület a plenáris ülések megtartására.

Az Olaf Scholz vezette kormány azzal is érvelt, hogy a túllógó mandátumok miatti kompenzációk az átlag német számára bonyolultak, így a választók számára is könnyebben értelmezhetők lennének a választás estéjén az eredmények és a koalíciós matek, ha a Bundestag fix létszámmal működne.

Mi jöhet ezután?

Mint fentebb említettük, a CSU és a Linke az alkotmánybírósághoz fordult annak reményében, hogy így megakadályozhatják, hogy a következő, 2025-ös szövetségi választásokon már az alábbi rendszer szerint szavazzanak a németek.

A választási rendszer továbbra is arányos lenne, az pedig nem számít alkotmányellenesnek, hogy a javaslatot a legnagyobb ellenzéki párt, a CDU–CSU-pártszövetség nem támogatta, így azt kizárólag a közlekedésilámpa-koalíció szavazta meg.

Mint arra a Der Spiegel emlékeztet: a választási reformról a kormány tárgyalásra hívta az uniópártokat, azonban számukra az először prezentált javaslat nem volt megfelelő, majd a Friedrich Merzék által asztalra rakott reformtervezet Olaf Scholzéknak volt elfogadhatatlan.

Ha az alkotmánybíróság úgy találja, hogy a választási reform nem számít alkotmányellenesnek – annak ellenére, hogy így maradhatnak körzetek képviselők nélkül –, akkor a következő választás után már csak 630 képviselő kezdené meg a munkáját a Bundestagban.

(Borítókép: Michael Kappeler / picture alliance / Getty Images)