Új párt jöhet a németeknél, amely a liberalizmus és a woke ellen küzdene baloldalról

Egy párt megalakulásánál az egyik legfontosabb dolog a szervezet felépítése és a programalkotás mellett az időzítés: ha a parlamenti ciklus elején alakul, a napi politikai harcokban könnyen feledésbe merülhet, ha pedig a végén, akkor nincs túl sok idő a választókkal megismerni az új pártot.

Emiatt a német sajtóban már régóta azt találgatják, hogy a radbalos Die Linke társelnökeivel rossz kapcsolatot ápoló Sahra Wagenknecht mikor lép ki a pártból, hogy alakítson egy újat.

Ez pedig egyre inkább a közelgő valóságnak tűnik, mintsem egy szenzációhajhász szalagcím, hiszen

A német sajtó azóta találgat, mit tartogathat a jövő az 53 éves baloldali politikusnak: teljesen visszavonul a politizálástól, vagy végre új pártot alapít.

Szélbalról kritizálni a baloldalt

Wagenknecht a Die Linke egyik legismertebb politikusa, ugyanakkor ebben a pártban már korábban is inkább bosszankodtak, mintsem örültek volna, ugyanis Wagenknecht gyakran mondott ellen saját pártjának.

2015-ben például szinte az AfD-vel egyedüliként kritizálta az akkori kancellár, Angela Merkel menekültpolitikáját, de jelenleg Oroszország Ukrajna elleni háborúja kapcsán is a szélsőjobboldali párttal kézen fogva ellenzi Scholz Zeitenwende-politikáját, illetve követeli az Ukrajnának nyújtott pénz- és fegyvertámogatások leállítását – utóbbi kapcsán februárban tartott is egy tüntetést.

Wagenknecht ugyan a párt színeiben szerzett mandátumot a 2021-es szövetségi választásokon, azonban már régóta súlyos konfliktusban áll a párt vezetésével. Ellentétben ugyanis a párt jelenlegi amorf arculatával, ami egyszerre próbálja radbalos pártként a munkások érdekeit képviselni és a berlini újbaloldaliakat is megszólítani.

A Die Linke szupersztárja pedig e nézeteit nem fél nyilvánosan sem bemutatni: 2021 áprilisában jelent meg a könyve, amiben keményen nekimegy a szerinte „életmódbaloldali” politikát folytató politikusoknak. Ő ez alatt a kifejezés alatt azon baloldali politikusokat érti, akik a gazdasági problémák helyett leginkább identitáspolitikai kérdésekkel foglalkoznak, például a kisebbségi jogokkal vagy a migrációval. Könyvében kifejti, miért látja úgy, hogy ez káros: a kisebbségi kérdésekben az osztályok feloldódnak, így nem lehet abban a munkásosztály képviseletét ellátni, ráadásul ha egy politikus e kérdésekkel foglalkozik, nem marad erőforrása a tőke elleni harcra.

Így például az egyébként félig iráni származású Wagenknecht olvasatában a migráció egy káros jelenségnek számít: szerinte az eleve a tőkének kedvez, hiszen a migráció lenyomja a béreket, amivel végső soron a munkásosztály jár rosszul.

Könyvében emiatt egy kizárólag az osztályharcra fókuszáló baloldalt szorgalmaz, mivel szerinte a baloldali pártok mára inkább a jómódúbb, középosztálybeli városiakat képviselik a vidéki vagy szegényebb ipari városok lakói helyett, szerinte pedig baloldali politikusként inkább őket kellene képviselni.

Ráadásul a liberális konszenzus a környezetvédelem kapcsán is olyan politikát folytatna, amely leginkább a kétkezi, ipari munkából élők számára nehezítené meg a munkaszerzést: ha környezetvédelmi célok miatt bezár a gyár, azzal megszűnne ezen emberek megélhetése is.

A Die Linke végét is jelentené egy Wagenknecht-párt

Ugyan Wagenknecht még nem alapított új pártot, és eddig csak annyit ígért, év végéig fog dönteni a kérdésben, ugyanakkor eddigi lépései nagyon is egy új párt irányába mutatnak: márciusban bejelentette, hogy a következő választáson nem indul a Die Linke színeiben, előtte februárban pedig leginkább az AfD nézeteivel azonos békepárti tüntetésen követelte az Ukrajnának nyújtott fegyvertámogatások leállítását.

A Wagenknecht-kérdés a pártnak jelenleg csak árt: más tevékenységgel nagyon nem is kerül be a fősodratú német médiába, így a párt társelnöke, Martin Schirdewan már többször is kritizálta párttársát, amiért szerinte felelőtlenül nyilatkozik és szándékosan árt a pártnak – arra kérte Wagenknechtet: végre hagyjon fel a kinyilatkozásokkal, vagy hagyja ott a pártot.

Utóbbi pedig már nem is olyan titkolt célja az 53 éves politikusnőnek: márciusban a ZDF-nek azt nyilatkozta, hogy egyedül nem vágna bele egy új pártba, emellett nyíltan kijelentette, hogy parlamenti képviselőként és frakciótagként hasznos eszköz, amiről szerinte felelőtlenség lenne lemondania.

Wagenknecht pedig jelenleg a legjobb helyzetben alapíthatná meg új pártját: a jövő évi európai parlamenti választások egy ideális első választás lehetne leendő projektje számára, hiszen a választási rendszer teljesen más, és a bejutási küszöb is alacsonyabb a Bundestag-választáson előírt öt százaléknál:

Az egyébként antiliberális, neomarxista Wagenknechtet pedig a német választók egy része kifejezetten kedveli: egy tavaly decemberben készített közvélemény-kutatás szerint a választók 19 százaléka tudná elképzelni, hogy a jövőben szavazna egy Wagenknecht-pártra, ráadásul a Die Linke-szavazók esetén ez az arány már 55 százalékos, így egy új párt lényegében a 2021-es Bundestag-választáson épphogy csak bejutó párt végét is jelenthetné.

Emellett az AfD-szavazók egy jelentős része számára is népszerű a politikus: kulturális és gazdasági kérdésekben ugyanis a keletnémet munkások számára imponáló üzenetekkel operál, így a 2008-as gazdasági válság után a szélsőjobboldali pártnál menedéket találó keletnémet munkásokat „visszahódíthatná” a szélsőjobbtól.

(Borítókép: Sahra Wagenknecht Berlinben 2022. április 7-én. Fotó: Florian Gaertner / Getty Images Hungary)