Németország elbukik, vagy mától kezdődik a sikertörténete?

2011. március 11-én egy világ ismerte meg a japán Okuma városát. A város addig nem volt széles körben ismert: mindössze 11 ezer ember élt ott, a legtöbb munkahelyet pedig az energiaipar szolgáltatta: korábban szén-, 1971-től pedig atomerőmű működött a Fukushima prefekturátus keleti részénél.

Azonban egy kilences erősségű földrengés, majd utána kialakult cunami elöntötte az atomerőművet, amiben így egy visszafordíthatatlan láncreakció indult el – Csernobil után az emberiség második legnagyobb atomkatasztrófáját okozva.

A világon ezután ismét kiéleződött az atomenergia biztonságáról szóló vita. Az országok sorra függesztették fel ideiglenesen atomerőműveik működését, hogy megbizonyosadjanak azok teljes biztonságban működéséről.

A rendkívüli ellenőrzések után szinte azonnal elindult ismét az elektromosáram-termelés az erőművekben, lassan Fukushima prefekturátusba is visszatért az élet. A legtöbb ország az atomenergia felhasználásának kibővítéséről döntött, kivéve egy országot, Németországot,

Ugyan Angela Merkel ment, de az általa kijelölt atommentes Németország víziója maradt. Oroszország Ukrajnával szembeni agressziója miatt kialakult energiaválság miatt a tervezettnél később, de 2023. április 15-én lezárul egy korszak: Németország szombattól kezdve atommentes lesz.

Hosszú volt az út

Ugyanakkor Merkel döntése a maga korában elég meglepő volt: az atomenergia kivezetése még az SPD-s Gerhard Schröder kancellársága alatt merült fel, a Bundestag pedig 2002-ben el is fogadta az ún. atomtörvényt. Ebben a reaktorok élettartamát 32 évre határozták meg, betiltották az új atomerőművek építését, kettőt pedig 2003-ban és 2005-ben bezártak.

Az SPD–Zöldek-kormány tervét viszont nem mindenki támogatta: köztük egyik leghangosabb ellenzője épp Angela Merkel volt. 2000-ben még azt nyilatkozta, az atomenergia kivezetése téves út, sőt egészen pontosan úgy fogalmazott:

a reaktorok élettartamának meghatározása „a nemzetgazdasági javak megsemmisítést jelenti.”

A 2002-es törvény nem határozott, hogy pontosan mikor kellene Németországnak atommentessé válnia, a kormányváltás után pedig Merkel nem is szerette volna azt túlzottan elsietni. Koalíciós partnere eleve az a liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) lett, amely még 2023-ban is az atomerőművek leállítása ellen van.

Ugyanakkor a fukushimai katasztrófa fordulópont volt mind Merkel, mind a német társadalom atomenergiához való hozzáállásában.

A katasztrófa után három hónappal készített közvélemény-kutatás szerint a németek 54 százaléka szerette volna minél hamarabb kivezetni a szerintük veszélyesnek gondolt energiaforrást.

Merkel 2011-es fordulata nem csak korábbi kijelentései miatt volt meglepő. Addig Németország elektromosáram-igénye 1998 óta folyamatosan nőtt, ráadásul döntése pillanatában atomenergiával 107 971 gigawattórányi elektromos áramot állítottak elő, a teljes német elektromosáram-ellátás 22 százalékát, és még 2021-ben is a német energiamix 11,8 százaléka atomenergiából származott.

Ugyan Nyugat-Németországban elég erősek voltak az atomellenes zöldmozgalmak az atomerőművek megjelenése után, de a tudomány megosztott az atomenergia kérdésében: az egyik oldalon az érvek, hogy az atomenergia megbízható, megfelelő szabályok betartása mellett használata biztonságos, ugyanakkor az atomhulladék kezelése problémás, ha pedig nem tartják be a biztonsági előírásokat, akkor súlyosabb katasztrófákhoz vezethet.

A jelenlegi német kormány, ami megtartotta Merkel tervét, is megosztott az ügyben: a 2002-es atomtörvény elfogadásakor az SPD és a Zöldek közösen kormányoztak, akik kiállnak amellett, hogy az atomerőműveket bezárják, azonban az FDP azt ellenzi – Wolfgang Kubicki, a liberális párt alelnöke szerint a világon Németországban működnek (még) a legbiztonságosabb atomerőművek, ezek leállítása pedig „drámai hiba”, ami szerinte fájó gazdasági és ökológiai következményekkel járhat.

Máshol a nukleáris reneszánszban látják a jövőt

Kubicki ezzel arra utalt, hogy a zöld átálláshoz, legalábbis ideiglenesen, szükség lehet az atomenergiára: ha az országot tartani akarják a 2015-ös párizsi klímamegállapodásban leírtakhoz, illetve az Európai Bizottság klímavédelmi céljaihoz, akkor fontos szerep juthat az atomenergiának.

Az orosz gázról való leválással egy időben pedig Németországnak növelnie kellett a szén használatát, miközben mint arra a Spiegelnek Dieter Helm, az Oxfordi Egyetem gazdaságpolitikai professzora fogalmazott, az üvegházhatású gázok kibocsátásának nagy részét az olaj, a gáz és a szén adja.

Emiatt több ország eleve más utat választott: Franciaország például úgy látja, hogy a klímasemlegesség eléréséhez csak a nukleáris reneszánszon át vezet az út – a francia elektromos áram 68 százalékát jelenleg is atomenergiával termelik meg, ráadásul Emmanuel Macron tavaly bejelentette, hogy 2050-ig további 14 atomerőművet építenek az ország klímasemlegességének elérése érdekében.

De más európai országokban is nemhogy nem csökken, hanem nő az atomenergia használata: Franciaország mellett Magyarországon, Szlovákiában és Finnországban is új atomreaktorok építését tervezik, míg más országokban, például Belgiumban vagy Svédországban a jelenleg működő reaktorok használati idejét tolnák ki hosszú időre.

Emellett Németországban sem támogatja mindenki az atomerőművek leállítását: az FDP mellett a korábbi Merkel-párt, a CDU és a CSU is ellenzi az atomenergia kivezetését – Markus Söder bajor miniszterelnök, egyben a CSU elnöke szerint még nem most lesz az utolsó alkalom, hogy az atomenergiáról beszélünk, és abbéli reményét fejezte ki, hogy legkésőbb télen ismét kiújul egy vita az atomenergia szükségességéről.

A jövő zöld – atommal vagy nélküle

Ugyanakkor az, hogy Németország – ideiglenesen vagy véglegesen – leállítja a jelenleg működő három atomreaktorát, nem biztos, hogy problémát jelent.

Georg Zachmann energetikai szakértő szerint az atomenergia kivezetése helyes lépés, mivel egyrészt a német állam ezt már korábban megígérte, ráadásul

Emiatt a szakértő nem is látja problémának, hogy Németország rövid távon energiabehozatalra szorulhat, mivel az olcsóbb szél-, vízerőművek és napkollektorok kapacitásait gyorsan lehet növelni.

Zachmann ezért – ellentétben Helmmel – nem várja azt, hogy Németországban és Európában is eljönne egy újabb nukleáris reneszánsz. A világ többi országa ezért most tekintetét Németországra szegezi, hogy valóban ki lehet-e vezetni a szenet és az olajat atomenergia nélkül oly módon, hogy közben a gazdaság és a lakosság energiaigényét továbbra is kielégítik.

(Borítókép: Johannes Simon / Getty Images)