Már nem Kína a világ legnépesebb országa

A világ nagy része úgy nőtt fel, hogy a világ legnépesebb országa Kína volt, de a családokat egy gyermek vállalására korlátozó, évtizedeken át tartó politika drámaian lelassította Kína születési arányait, és lehetővé tette India számára, hogy megelőzze.

A legtöbb ország azonban nem feltétlenül vágyik arra a címre, hogy a népességének a száma a toplisták élére kerüljön. Néhány évvel ezelőtt Narendra Modi miniszterelnök aggodalmát fejezte ki India „népességrobbanása” miatt, és dicséretben részesítette azokat a családokat, amelyek gondosan mérlegelik, hány gyermekük szülessen.

A 21. századi Indiában az álmok megvalósításának képessége egy emberrel kezdődik, egy családdal kezdődik. Ha a lakosság nem képzett, nem egészséges, akkor sem az otthon, sem az ország nem lehet boldog

− mondta Modi.

Hogyan lett ilyen nagy India népessége, és meddig tart ez még?

A CNN elemezte az ENSZ World Population Prospects adatait, és szakértőkkel beszélgetett, hogy a számok mögé nézve megismerje India demográfiai változásait.

Hogyan lett ekkora India?

Nem meglepő módon a kulcs annak megértéséhez, hogy mi mozgatja egy ország népességének növekedését vagy csökkenését, az a termékenység. Általánosan elfogadott, hogy egy ország átlagos termékenységi rátájának − az egy nőre jutó gyermekeknek − legalább 2,1-nek kell lennie ahhoz, hogy a népesség fennmaradjon, sőt, hogy növekedjen.

Az 1960-as években, amikor a mai nagyszülők még termékeny korban voltak, India termékenységi rátája 6 volt, ami nagyjából megegyezik néhány mai afrikai országéval.

A kormány szerint azonban India teljes termékenységi rátája a legutóbbi, 2019 és 2021 közötti országos felmérési időszakban 2,0-ra csökkent, szemben az 1992 és 1993 közötti 3,4-gyel. A népesség növekedése a termékenységi ráta csökkenése ellenére a „demográfiai lendülettel” magyarázható.

Amikor a termékenységi ráta csökken, a népesség több évtizeden keresztül tovább növekszik. Ez pedig azért van, mert a fiatalabb, nagy létszámú kohorszok még abban a korban vannak, amikor szülővé válnak

− mondta Frank Swiaczny, a Szövetségi Népességkutató Intézet vezető kutatója.

Tehát India népessége még a reprodukciós vagy az alatti termékenységi ráta mellett is növekedni fog, mivel a nagy számú generációk női reproduktív korba lépnek.

India termékenységi rátája országszerte egyenlőtlen, ami hozzájárul az észak-déli megosztottsághoz, ugyanis északon több csecsemő születik. De a számok még ott sem átlagban.

Ami igazán meglepett minket, hogy a legmagasabb termékenységi ráta Indiában − 3,0 Biharban − még csak nem is olyan magas

− mondta Barbara Seligman, a PRB nevű, demográfiai adatokkal és népességkutatással foglalkozó nonprofit csoport stratégiai vezetője.

„Igazán szembetűnő, hogy hány állam van a reprodukciós szint alatt” − tette hozzá Seligman. Öt állam kivételével − Bihar, Meghalaja, Uttar Pradesh, Jharkhand, Manipur − mindegyik ezen a szinten van, és ezek mind északon vannak.

A déli államokban más mintázat rajzolódik ki. Goa termékenységi rátája például hasonló bizonyos dél-európai országokéhoz, amelyek jelenleg az öregedő népesség eltartásával küzdenek, miközben a munkaképesek száma csökken. A szakértők szerint India vezetői bölcsen tennék, ha nem hagynák figyelmen kívül ezt a tendenciát.

Az ENSZ besorolása szerint India ma már „öregedő társadalom”, ami azt jelenti, hogy a lakosság 7 százaléka 65 éves vagy annál idősebb. Egyes államokban, például a dél-indiai Keralában a 65 év feletti lakosság száma az elmúlt 30 évben megduplázódott, és jelenleg 12 százalékos.

A népességnövekedés egyre lassul

Lehet, hogy India megelőzte Kínát a teljes népesség számát tekintve, de az ENSZ adatai azt is mutatják, hogy növekedési üteme lelassult.

1971 és 1981 között India népessége évente átlagosan 2,2 százalékkal nőtt. A 2001 és 2011 közötti időszakban ez a növekedés 1,5 százalékra lassult, és mostanra még alacsonyabb. Az ENSZ előrejelzései szerint India népessége 2064-ben várhatóan 1,7 milliárd fővel éri el a csúcspontját.

Jelenleg az ország lakosainak több mint 40 százaléka 25 évnél fiatalabb, és az ENSZ adatai szerint a becsült átlagéletkor 2023-ban 28 év lesz − ami közel egy évtizeddel alacsonyabb, mint Kínában.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szerint 2021-ben India munkaképes korú lakossága több mint 900 millió volt, és a következő évtizedben várhatóan eléri az 1 milliárdot.

Ez a hatalmas − és viszonylag alacsonyan fizetett − munkaerő nem csak fiatal, de nagyrészt angolul beszél, digitálisan írástudó, ami az országot nagy vonzerővé teszi a Kínával szemben alternatív gyártási központot kereső nyugati vállalatok számára.

India hozzájárulása a világ munkaképes korú népességének arányához azonban várhatóan lassulni fog az elkövetkező évtizedekben, és átadja helyét az Afrikából érkező fiatalabb munkaerőnek.

Mi lesz a következő lépés?

Bár egy főre vetítve továbbra is a világ egyik legszegényebb országa, India egyre feljebb lép a világgazdasági ranglistán − közel 3,5 billió dolláros gazdasága ma már a világ ötödik legnagyobbja, és a leggyorsabban növekvő országok közé tartozik.

A Világbank várakozásai szerint 2023-ban India 6,6 százalékos növekedéssel − szemben a kínai 4,3 százalékos és az Egyesült Államok mindössze 0,5 százalékos növekedésével − az összes többi nagy gazdaságot megelőzi, míg egyes előrejelzések szerint a következő 10 évben a 3. helyet foglalja el, és 2035-re a 10 billió dolláros GDP-vel csak a harmadik ország lesz.

Az igazi probléma azonban az, hogy India gazdagsága nem egyenletesen oszlik meg. A szegénység továbbra is mindennapos valóság indiaiak milliói számára, és a szakértők szerint, bár az országnak más országokhoz képest nagy számú, munkára kész és hajlandó fiatalja van, a számok azt mutatják, hogy nincs elég munkahely a számukra. A probléma súlyosabb a gazdaságilag hátrányos helyzetű északi régiókban, amelyek nagymértékben a mezőgazdaságra támaszkodnak. Uttar Pradeshben például India lakosságának 17 százaléka él, de az ipari munkahelyek mindössze 9 százaléka található itt.

Az iskolából kikerülve a nők munkaerő-piaci részvételi szintje − az aktív munkaerő és a munkát keresők becslése − 2021-ben mindössze 19 százalék volt, a Világbank adatai szerint. Ez kevesebb, mint a fele a teljes munkaerő-piaci részvételi aránynak, amely 46 százalék, és már most az egyik legalacsonyabb Ázsiában. Kínában és az Egyesült Államokban ez az arány 68 százalék és 61 százalék volt.

Indiának nem csak jobb politikára van szüksége ahhoz, hogy a nők munkába álljanak, de azt is biztosítani kell, hogy ott is tudjanak maradni − mondta Sonalde Desai, a Nemzeti Alkalmazott Gazdasági Kutatási Tanács (NCAER) igazgatója és a Marylandi Egyetem professzora. Ehhez nagyobb hozzáférésre van szükség a fogamzásgátláshoz, hogy a nők nagyobb kontrollt gyakorolhassanak a gyermekvállalás felett.

Az oktatás a legjobb fogamzásgátló tabletta, amit egy nő kaphat − tette hozzá.

Az oktatás, a képzés és az elegendő jó minőségű munkahely biztosítása hatalmas kihívás. Ha nem teremtünk elég jó munkahelyet, akkor elvesztegetjük a munkavállalóinkban rejlő hatalmas potenciált. És egy olyan fiatal népességgel nézhetünk szembe, amelynek minden eddiginél nagyobbak az elvárásai, de kevés a jövedelemszerzési lehetősége

− mondta el Sabina Dewan, a Center for Policy Research vezető vendégkutatója.

(Borítókép: Emberek egy mumbai vasútállomáson Indiában 2023. április 27-én. Fotó: Sankhadeep Banerjee / NurPhoto / Getty Images)