Így csúszik ki a hatalom az Egyesült Államok kezéből

A Discord üzenetküldő platformon keresztül kiszivárgott amerikai dokumentumok ritka bepillantást engednek a kulcsfontosságú feltörekvő hatalmak − köztük India, Brazília, Pakisztán és Egyiptom − számításaiba, ahogyan megpróbálnak a nagyhatalmak között lavírozni egy olyan időszakban, amikor az Egyesült Államok a már nem a világ egyetlen megkérdőjelezhetetlen szuperhatalma − írja a The Washington Post. 

A most nyilvánosságra került hírszerzési elemzések betekintést nyújtanak azokba a problémákba, amelyekkel Joe Bidennek szembe kell néznie, hogy globális támogatást szerezzen a tekintélyelvű rezsimek terjedésével szemben, Oroszország határain túli agressziójának megfékezéséhez és Kína növekvő globális hatalmának ellensúlyozásához − miközben a befolyásos regionális hatalmak megpróbálnak az oldalvonalon maradni.

Matias Spektor, a Carnegie Endowment for International Peace kutatója szerint a fejlődő országoknak akkor kell helyezkedniük, amikor Amerika új, komoly versenyhelyzettel néz szembe, mivel Kína új gazdasági és katonai erőt képvisel, Oroszország pedig − bár meggyengült Vlagyimir Putyin elnök ukrajnai háborúja miatt − bizonyítja, hogy képes ellenállni a nyugati nyomásnak.

Nem világos, hogy 10 év múlva ki lesz a pole-pozícióban, ezért diverzifikálniuk kell a kockázataikat és meg kell tenniük a tétjeiket

− mondta Spektor.

Ez nyilvánvaló Pakisztánban, amely 9/11 után több milliárd dollárnyi amerikai gazdasági és katonai segélyt kapott, de most nagymértékben függ a kínai beruházásoktól és kölcsönöktől. Az egyik kiszivárgott dokumentum szerint Hina Rabbani Khar, Pakisztán külügyi államtitkára márciusban azzal érvelt, hogy országa „nem próbálhat tovább egyensúlyozni Kína és az Egyesült Államok között”.

A korábban pakisztáni külügyminiszterként dolgozó Khar „Pakisztán nehéz választásai” című belső feljegyzésében arra figyelmeztetett, hogy Iszlámábádnak el kell kerülnie azt a látszatot, hogy teljesen a Nyugat oldalán áll, és azt mondta, hogy a Pakisztán és az Egyesült Államok közötti partnerség megőrzésére irányuló ösztönös törekvés feláldozza az ország Kínával való „valódi stratégiai” partnerségének előnyeit. A dátum nélküli hírszerzési dokumentum nem részletezi, hogy az Egyesült Államok hogyan jutott hozzá Khar feljegyzéséhez.

Egy másik, február 17-i keltezésű dokumentum leírja, hogy Shehbaz Sharif pakisztáni miniszterelnök egy beosztottjával az ukrajnai konfliktusról szóló közelgő ENSZ-szavazásról tanácskozott, és a kormány arra számított, hogy a nyugati nyomás meg fog újulni, hogy támogassa az orosz inváziót elítélő határozatot.

A tanácsadó azt mondta Sharifnak, hogy a nyilatkozat támogatása jelezné Pakisztán álláspontjának megváltozását, miután korábban tartózkodott egy hasonló határozattal kapcsolatban − áll a hírszerzési dokumentumban. Pakisztán képes volt kereskedelmi és energetikai megállapodásokat kötni Oroszországgal, és a nyugati támogatású határozat támogatása veszélyeztethette volna ezeket a kapcsolatokat − jegyezte meg a tanácsadó. Amikor az ENSZ Közgyűlése február 23-án szavazott az ügyben, Pakisztán a 32 tartózkodó ország között volt.

A Nyugat összefogott, de a világ többi részén Washington ellenállásba ütközött

Míg az Egyesült Államok legfontosabb szövetségesei Európában és Kelet-Ázsiában összefogtak, hogy támogassák Joe Biden ukrajnai katonai segítségnyújtását, egyre több fegyvert biztosítva és leválva az orosz energiáról, Washington máshol ellenállásba ütközött.

A Biden-kormányzat közölte ezekkel az országokkal, hogy nem kéri tőlük, hogy válasszanak az Egyesült Államok illetve Kína és Oroszország között, és ezt az üzenetet Antony Blinken külügyminiszter is hangsúlyozta utazásai során. De az olyan nemzetek, mint Dél-Afrika és Kolumbia ezt azonban nem így látják. 

Amikor Blinken tavaly Dél-Afrikába utazott, amely feltörekvő hatalomként nemrégiben hadgyakorlat tartott Oroszországgal, és elutasítja a Nemzetközi Büntetőbíróság kérését Putyin letartóztatására, ha az idén odalátogatna. Az ottani tisztviselők közölték a külügyminiszterrel, hogy nem hagyják magukat olyan döntések meghozatalára kényszeríteni, amelyek nem felelnek meg a céljaiknak.

India szintén el akarta kerülni, hogy állást foglaljon Washington és Moszkva között Ajit Kumar Doval indiai nemzetbiztonsági tanácsadó és orosz kollégája, Nyikolaj Patrusev február 22-i beszélgetése alatt − derül ki egy másik kiszivárgott dokumentumból.

A jelentés szerint Doval biztosította Patrusevet arról, hogy India támogatja Oroszországot a többoldalú találkozókon, és hogy Újdelhi azon dolgozik, hogy a háború ne kerüljön szóba a G20- csoport indiai elnöksége alatt zajló találkozón, annak ellenére, hogy „jelentős nyomást” gyakoroltak rá. A G20-ak külügyminisztereinek egy héttel későbbi újdelhi találkozóján az Ukrajnával kapcsolatos nézeteltérések miatt nem sikerült konszenzust kialakítani a szélesebb globális kihívásokról.

Az India álláspontját ismerők szerint India nem támogatja Oroszország háborúját, de már régóta számít Moszkva támogatására az ENSZ-ben, és nincs más választása, mint fenntartani az energetikai és gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal.

A hidegháború idején virágzó el nem kötelezettek mozgalmával ellentétben, amelyben a fejlődő országok, mint Algéria és Kuba, szembeszálltak a gyarmatosítással és a nyugati dominanciával, a szakértők szerint ma kevés közös ideológia létezik, és nincs kifejezett egység a nagyhatalmi rivalizálásban navigálni kívánó országok között.

A középhatalmak ki akarják használni a rivalizálást

A nemzeti hírszerzés igazgatója hivatalának február 17-i értékelése szerint a közép-ázsiai országok eközben „ki akarják használni” ezt a versenyt, és tőkét kovácsolnak az Egyesült Államok, Kína és Európa megnövekedett érdeklődéséből, mivel igyekeznek csökkenteni az Oroszországtól való függőségüket. A dokumentum nem nevezte meg ezeket az országokat, de valószínűleg olyan nemzetek tartoznak közéjük, mint Kazahsztán, amelyek igyekeznek csökkenteni az orosz befolyást, és új partnerségeket kialakítani az energia és a kereskedelem területén. A régió vezetői „szívesen együttműködnek azzal, aki a legközvetlenebb eredményeket kínálja, ami egyelőre Kína” − áll a dokumentumban.

A Globális Dél − ami Ázsia, Afrika és Latin-Amerika egyes részeinek leírására használt kifejezés − egyes tisztviselői diplomáciai hídként pozícionálják magukat a három rivális között. Közéjük tartozik Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnök, aki az elődje, Jair Bolsonaro alatt tett elszigetelődési időszakot követően országa globális vezető szerepét igyekszik megragadni.

A kiszivárgott dokumentumok ismertetik Lula javaslatát egy „világbéke-blokk” felállítására, amely közvetítene az amerikai és kínai érdekek között és az ukrajnai harcok befejezésében, mondván, hogy a baloldali brazil vezető azt tervezi, hogy a kezdeményezést Hszi Csin-ping elnökkel vitatja meg egy áprilisi kínai látogatása során. 

Lula felbőszítette a NATO-országokat azzal, hogy azt sugallta, hogy azok meghosszabbítják az ukrajnai konfliktust azzal, hogy fegyvereket szállítanak Kijevnek, és azt javasolta, hogy a béke elérése érdekében Oroszország adja át az általa ellenőrzött ukrajnai területek egy részét, de tartsa meg a megszállt Krím félszigetet, amit Volodimir Zelenszkij ukrán elnök elutasított.

Alberto Fernández argentin elnök egy másik kiszivárgott dokumentum szerint eközben azt tervezte, hogy a latin-amerikai nemzetek − köztük Argentína, Mexikó és Brazília − megújított szövetségét arra használja fel, hogy nagyobb hatalmat szerezzen az Egyesült Államokkal, Kínával és az Európai Unióval folytatott tárgyalásokon.

Az Egyesült Államok és Oroszország közötti feszültségek következményei különösen élesek Egyiptomban, amely évente több mint 1 milliárd dollárnyi támogatást kap Washingtontól, azonban elmélyítette kapcsolatait Moszkvával is. Oroszország építi Egyiptom első atomerőművét, és ígérete szerint katonai felszerelést is szállítani fog.

Spektor szerint annak ellenére, hogy a Biden-kormányzat megpróbál hízelegni a fejlődő országoknak, hogy támogassák globális prioritásait, azok valószínűleg továbbra is óvatosak maradnak.

Ezek az országok figyelik az Egyesült Államokat, és az Egyesült Államok sokkal erősebb náluk. Amikor egy mamuttal van dolgod, nem számít, hogy a mamutnak tetszik-e, amit mondasz. Ha csak megmozdul, akkor is megremeg a föld

− mondta Spektor.