Visszafogadták az arab testvérek a kitaszított Szíriát, de kinek jó ez?

Az Arab Liga pénteken tartott legfelső szintű tanácskozást Szaúd-Arábiában. Az egyik legfontosabb kérdés volt annak eldöntése, hogy visszaveszik-e a több mint tíz éve kitett Szíriát a tagok közé. Ez a várakozásoknak megfelelően megtörtént, mert a 22 tagú szervezet 13 jelenlévő tagállama nem emelt ellene kifogást. Azért voltak, akik nem bólogattak túl vidáman, mint például Katar, vagy éppen Marokkó. Persze az már árulkodó volt, hogy még az arab világban is szalonképtelennek tartott Basár el-Asszad már előző nap megérkezett Rijádba. 

Váratlanul megjelent a csúcson az ukrán elnök 

Az al-Arabíja pánarab hírtelevízió jelentette, hogy  Volodimir Zelenszkij Twitteteren azt közölte, az előre be nem jelentett látogatás célja Ukrajna és az arab világ kapcsolatainak erősítése. Az ukrán elnök arról tájékoztatott, hogy látogatása során fel fogja hozni a Krím-félsziget politikai foglyainak ügyét, az energiaügyi együttműködést, valamint hozzátette: Kijev kész újabb szintekre emelni az együttműködést Rijáddal.

Szaúd-Arábia és szomszédai jó kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal, az ukrajnai háborúval kapcsolatban pedig semleges álláspontot képviselnek.

Mit jelent Szíria visszatérése?

A döntés pedig azért lényeges, mert az elmúlt hónapok regionális rendezési folyamatának egyik fontos lépése történt meg. Úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedek zűrzavaros és vérzivataros időszakát mindenképpen le akarják zárni a Közel-Kelet eme turbulens részében.

Szíria visszatérése az arab közösségbe egyébként már csak idő kérdése volt, és ennek voltak nagyon is kézzelfogható jelei a közelmúltban. Tavasszal Szíria – külügyminisztere rijádi útján – elérte, hogy a két állam rendezze diplomáciai kapcsolatait, amelyek több mint tíz éve szűntek meg, és ismét rendszeressé tették a repülőjáratokat Damaszkusz és Rijád között. 

A szunnita királyság akkor szakított Szíriával, amikor 2011-ben az arab tavasz szíriai tüntetésein Asszad elnök parancsára belelőttek a tömegbe. A civilek elleni durva fellépés eredménye az lett, hogy Damaszkuszt kitették a régiós szövetségből, az Arab Ligából. Bár a szervezet a konfliktus elején még békefenntartókat is küldött az országba, de a helyzet eszkalálódott és nem sikerült pánarab kereteken belül rendezni. A rettenetes polgárháború eredményeként az elmúlt több mint 10 évben félmillióan vesztették életüket és 14 millió szíriainak kellett otthonát elhagynia. Asszad csak úgy tudta hatalmát megtartani és mára stabilizálni, hogy elfogadta országa régi barátjának, Oroszországnak a katonai támogatását, akik a most Ukrajnában látható „senkit nem kímélünk” taktikával eltakarították a fegyveres belső ellenzék javát. 

Ami a leginkább zavarta a szomszédos arab államokat az legfőképpen Irán megjelenése volt a politikai színtéren. Teherán hosszú idő után hirtelen nyíltan is kapcsolatot keresett Damaszkusszal, noha köztudott volt, a háttérből nyújtott neki támogatást. Már csak vallási alapon is hátteret jelentett, hiszen míg az iszlám államok többsége (85-90%) a vallás szunnita ágát követi, addig a kisebbség síita vonal legnagyobb tömbállama Irán. Szíria ugyan többségi szunnita, de a magát még Basár el-Asszad apjának idején, mintegy 50 évvel ezelőtt remek kormányzati és üzleti pozíciókba lavírozó alavita kisebbség ugyancsak a síiták egyik elágazásához tartozik.

Az Arab Liga tagállamainak képviselői, nevezetesen az Öböl menti Együttműködési Tanács tagjai (Bahrein, Kuvait, Omán, Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok), valamint Egyiptom, Jordánia, Irak és még továbbiak döntöttek Rijádban ebben a kérdésben.  A tagállamok többsége egyébként már korábban is jelezte, hogy hajlik Szíria visszavételére, amint ez a hónap eleji ammani külügyi előkészítő tanácskozáson világossá vált.  Különösen Omán és az Egyesült Arab Emírségek támogatta Szíria tagságának helyreállítását.

A helyzet normalizálására utalt, hogy ugyancsak a hónap elején kétnapos látogatásra Damaszkuszba utazott az iráni államfő. A két szomszédos ország 13 éve nem beszélt egymással, és most hirtelen a legmagasabb szinten egyeztettek. Ebrahim Raiszi elfogadta Basár el-Asszad elnök meghívását, és a hivatalos közlemény szerint a látogatás ideje alatt tíz, zömében a gazdasági együttműködést támogató megállapodást írnak alá, amelyekkel enyhíthetnek a mindkét országgal szemben érvényben lévő amerikai szankciókon – számolt be a farszi nyelvű iráni hírportál, a Shargh News.

Egy csapásra minden rendbe jön Szíriában?

Semmiképp sem. Egyfelől a polgárháborúban alkalmazott durva, civilellenes fellépés nyomán elrendelt amerikai és nyugati szankciók fennmaradnak. A szír vezetésnek létérdeke, hogy meginduljon a külföldi tőke beáramlása a gyakorlatilag félig romokban heverő országba. Ez azonban nem fog gyorsan megtörténni, mert bár az Arab Liga döntött a visszavételről, de ez nem egy beruházásért felelős intézmény. Sokkal valószínűbb, hogy a Damaszkusz visszavételéért lobbizó apró öböl menti emirátusok és Szaúd-Arábia láthatnak potenciált a befektetésekben. De csak akkor, ha az érvényben lévő amerikai szankciókat felfüggesztik, ez viszont időbe telik. Még 2019 decemberében írta alá Donald Trump elnök a Caesar Act néven ismertté vált törvényt, amely háborús bűnök elkövetése miatt komoly szankciókkal sújtja Szíriát, elsősorban annak vezetőjét és kormányát.

Rijád és az emirátusok viszont úgy gondolkodik, hogy ha idővel visszavonják az amerikaiak a Caesar Actet, akkor a meginduló gazdasági támogatások nyomán lassan le lehet kapcsolni Damaszkuszt az iráni és az orosz vonalról.

Érdekes, hogy Szíria visszatérését a pánarab szervezetbe  – ha nyíltan nem is ellenezte, de nem is támogatta – miként fogadta Katar és Kuvait. Az arab közösségen belül Katar volt az egyik legkeményebb bírálója az Asszad-rendszernek. Azzal érvelnek és ez máshol is visszahngra talált, hogy ők az arab népet és a társadalmi igazságosságot támogatják, amely nagyon súlyosan sérült Szíriában az elmúlt tíz évben. Ezt a véleményt osztja Kuvait és Marokkó is. Bár a három állam nem vétózta meg Szíria ismételt felvételét az Arab Ligába, de a korábban megszakított diplomáciai kapcsolatokat nem állította helyre. 

De mi történik most a Közel-Keleten?

A térség rendezési folyamata az év elején indult meg a szaúdi–iráni rendezéssel, majd ezt követően a régió többi szemben álló állama is észbe kapott, és viharos gyorsasággal kezdték rendezni kapcsolataikat. A kulcsfigura Kína, amely az amerikaiak kiszorulása után szépen lassan, először gazdasági támogatások formájában a közel-keleti államok elfogadott kereskedelmi partnere lett, ezután pedig a kínai diplomácia aktivizálásával előállt rendezési terveivel. Ennek első lépése jött az év elején, amikor a pekingi diplomácia merész húzással egy asztalhoz ültette az 1979 óta szembenálló, az iszlámon belül különböző irányvonalat képviselő Teheránt és Rijádot.

Az évtizedes szaúdi és iráni rivalizálás nemcsak a vallás szintjén, hanem fegyveres incidensekben is megnyilvánult. Ezt zárta le az év elején Pekingben aláírt szerződés. A két állam bejelentette, hogy ismét felveszik a diplomáciai kapcsolatokat, amelyeket még 2016-ban mondta fel Rijád. A  megállapodás előkészítésének kezdetei 2021-re nyúlnak vissza, amikor a szaúdi koronaherceg, Bin Szalman egy nyilatkozatában Iránt olyan szomszédos államként említette, amellyel nyitottak normalizálni a kapcsolatokat.

Szakértők már korábban is azt pedzegették, hogy a két régiós hatalomnak sokkal több érdeke lenne kiegyezni, mint hosszabb távon fenntartani a rossz viszonyt. Aztán nem sokkal később a farszi nyelvű mehrnews már arról számolt be 2021-ben, hogy Bagdadban megtartották a két állam képviselőinek első tárgyalásait. Utána még nyolcszor ültek asztalhoz, hogy végül aláírják a pekingi megállapodást.

A többiek is kedvet kaptak

Aztán áprilisban Bahrein is bejelentette, rendezi nézeteltéréseit Katarral és helyreállítja a diplomáciai kapcsolatokat, amelyek még 2017-ben szakadtak meg. Akkoriban ugyanis Bahrein, Szaúd-Arábia, Egyiptom és az Egyesült Arab Emirátusok diplomáciai blokádot rendelt el Katar ellen, mert szerintük a miniállam túlságosan szorosra fonta kapcsolatait Iránnal, és a figyelmeztetések ellenére sem volt hajlandó ezen változtatni.

A kapcsolatokat végül rendezték, és ma már úgy tűnik, hogy az egyik leginkább puskaporosnak tartott régió a világban igyekszik mindenhol rendezni a viszonyokat, és visszatérni a normális keretek közé. Ennek egyik utolsó állomása Szíria helyzetének rendezése a pánarab szervezeten belül.

(Borítókép: Ebrahim Raiszi és Basár el-Asszad 2023. május 3-án. Fotó:  Borna News / Matin Ghasemi / Aksonline ATPImages / Getty Images)