Veterán osztrák diplomata: Putyint már rég meg kellett volna állítani, csak senki nem figyelt ránk

Az előadók és résztvevők között sok jeles hazai és külföldi oktatót, kutatót, volt külügyminisztert, diplomatákat és a globális események szakértőit vonultatták fel a szervezők. Az egyik panelbeszélgetés témája Oroszország volt. A résztvevők között volt a veterán osztrák diplomata, Emil Brix is, aki jelenleg a Bécsi Diplomáciai Akadémia igazgatója, 2017-ig Ausztria nagykövete volt Moszkvában.

Az Index kérdésére, hogy miként vélekedik a most 100 éves Kissingerről, Emil Brix azt mondta, nem minden időszakában mutatott teljesítményével nyűgözte le, hiszen például az elmúlt húsz évben gyakorlatilag már csak elemzések érkeztek tőle és csapatától. A másik, ami kissé elszomorította jelen helyzetünkben, hogy állandóan váltogatja megítélését az ukrajnai háborúval kapcsolatban. Kezdetben ugye meg sem akart szólalni a témában.

Majd némi unszolásra végül Henry Kissinger azt mondta, hogy stabilitásra kell törekedni, be kell szüntetni a harcokat, tárgyalni kell. Na, kapott is rendesen azonnal Volodimir Zelenszkijtől, aki nem ilyen megközelítést várt volna a nagy formátumú diplomatától. Aztán váratlanul véleményt váltott, és azt mondta: 

Az az egyetlen megoldás, ha Ukrajna a NATO tagja lesz!

A kérdésre pedig, hogy szerinte mi késztette Kissingert álláspontja felülvizsgálatára az ukrajnai háború kapcsán, a veterán osztrák diplomata nevetve válaszolta, hogy ha már 100 éves vagy, akkor bizony a legjobb mindig a nyertes oldalon maradni – jelentsen is ez bármit.

Furcsán változó orosz külpolitika

Emil Brix szerint – bár jelen volt – mégsem figyeltek fel rá korábban, de Vlagyimir Putyin külpolitikája mindig is agresszív volt. Azonban hatalomra kerülése óta folyamatosan változott a nemzetközi konstelláció, így ezeket a maga nyers valójában nem tudta a világ elé tárni. A dolog akkor változott meg látványosan, amikor 2014-ben annektálta Oroszország a Krím félszigetet, és ennek nemzetközi visszhangja nagyon halk volt. A nemzetközi közösség nem hördült fel eléggé, bár hoztak szankciókat, de azok erőtlenek voltak, és végül azok eredményeként sikerült például Oroszországnak önellátóvá válni az élelmiszer-termelésben, és így lett a világ egyik legnagyobb gabonaexportőre.

Azonban ezzel együtt egyre harsányabb és követelőzőbb lett az orosz külpolitika. Ne feledjük – mondja Emil Brix –, akkoriban jött elő az orosz külügyminiszter hagymázas dolgozatával, amelyben megpróbálta vázolni az új orosz külpolitikát, amely propagandaszemináriumi megfogalmazásokat kevert a nagyorosz elképzelésekkel, különösen a Donyec-medence és térségével kapcsolatban.

Egyébként az orosz külpolitika onnantól kezdve egyenesen haladt a háború irányába. 2017 őszén fejezte be moszkvai diplomáciai szolgálatát, és összegző jelentésében Brix már akkor azt írta, hogy csak néhány lépésre vagyunk a háborútól a régióban. Senki nem vette komolyan! – mondta keserűen a Bécsi Diplomáciai Akadémia igazgatója. Az orosz gondolkodásba pedig pontosan belefért az, ami 2022 februárjában bekövetkezett.

Utólag könnyű okosnak lenni

A diplomata is egyetért a háborúhoz vezető okok, figyelmeztetések felsorolásával, hogy tulajdonképpen már a 2008. áprilisi bukaresti NATO-csúcson meghirdetett, esetleges grúz és ukrán tagságot követően ugyanazon év augusztusában az oroszok megtámadták Grúziát, majd a néhány napos háború végén az ország mintegy 20 százalékát megszállva tartották. De ott volt a Krím annektálása 2014-ben, majd Ukrajna folyamatos édesgetése a nyugati katonai szervezetbe. Ezek után Moszkva állandóan figyelmeztetett, hogy nem engedi érdekszférájához közelebb a NATO-t. Végül pedig 2021 decemberében jött az utolsó felszólítás, hogy a NATO garantálja, Ukrajnát nem veszi fel a tagjai közé. Erre Moszkva nem kapott választ, és két hónap múlva elkezdődött a háború.

A veterán diplomata vitatta a felvetést, hogy Ukrajnára most is egyfajta ütközőzónaként tekint Moszkva, csakúgy, mint az elmúlt kétszáz évben. Szerinte jobban fedi a valóságot, ha azt állítjuk, hogy befolyási övezetként gondol Ukrajnára. Emlékeztetett Dmitrij Medvegyev nemrégiben tett különös javaslatára, amely szerint az oroszok vinnék a megszállt keleti részeket, Ukrajna nyugati fele meg, ha akar, csatlakozzon az unióhoz.

Emil Brix úgy véli, mindaz, ahogyan az orosz külpolitika működik, nagyban emlékeztet a XIX. századi orosz birodalmi elképzelésekre, arra, ahogyan az 1815-ös bécsi kongresszust követően a nagyhatalmak politizáltak, arra az időszakra, amit Kissinger is annyira kedvel. 

Mi lesz a háború kimenetele?

Az osztrák diplomata szerint a háború további elhúzódása belső társadalmi instabilitást fog eredményezni Oroszországon belül. Ennek oka pedig egyszerűen az, hogy már így is túl sok koporsó érkezett vissza a frontról, és ha Afganisztánban kisebb számban is estek el, de az akkori halott fiatalok miatti elégedetlenség is közrejátszott abban, hogy a Szovjetunió lezárta azt a háborút, és itt is várható valami hasonló. 

A társadalmi rendszeren belüli zavarok vethetnek fel olyan kérdéseket, mint hogy kinek és hogyan is kellene irányítania Oroszországot. A másik pedig, hogy a régi és az új szankciók azért lassan-lassan elkezdik a középrétegeket is rosszul érinteni. Ha mindez aztán szép lassan összeadódik, tehát a halott katonák, az egyre rosszabbul teljesítő gazdaság, a szólásszabadság ordító hiánya, és még lehetne sorolni, nos, ismerjük az orosz történelmet, ott bizony ilyenkor forradalmak törnek ki.

(Brítókép: Emil Brix. Fotó: Németh Kata / Index)