Berlusconi halála után már csak egy ura lesz az olasz jobboldalnak

Mint arról az Indexen is beszámoltunk, hosszú betegség után, 86 éves korában meghalt Silvio Berlusconi egykori olasz miniszterelnök, a jelenlegi legkisebb olasz kormánypárt, a jobbközép Forza Italia alapító-elnöke.

Mint a halálhíréről szóló cikkünkben megjegyeztük, Berlusconi a második világháború utáni Olaszország egyik legnagyobb hatású politikusa volt, aki sikeresen újította meg az olasz politikát: színre lépésével a populista, könnyű nyelvezetével szakított a korábbi olasz politikai kultúrával, és még inkább polarizálta azt, aminek következtében többször is betölthette a kormányfői pozíciót. Korrupciós és szexuális botrányai ellenére egészen haláláig megkerülhetetlen figurája maradt az olasz politikának.

Mindezt annak ellenére érte el, hogy legutolsó, 2011-es miniszterelnöki lemondását követően pártja egyértelmű lejtmenetbe került, ugyanakkor részben az ő közbenjárására sikerült elérni, hogy a 2022. szeptemberi választás után nem a bukott belügyminiszter Matteo Salvini lett a miniszterelnök, hanem a posztfasizmusát erős jobbközépre cserélő Olaszország Fivérei-vezér Giorgia Meloni.

Korábbi miniszterből a jobboldal vezére

Giorgia Meloni ugyanakkor nem csak annak köszönheti miniszterelnöki pozícióját, hogy időközben hátrahagyta Benito Mussolini iránt érzett ifjúkori szimpátiáját, és közben pártját, az Olaszország Fivéreit egy jobbközép-konzervatív pártként újrapozicionálta.

Egyrészt 2008-ban, mindössze 31 évesen megkapta a fiatalokért felelős miniszteri pozíciót Berlusconi utolsó kabinetében, amiért cserébe otthagyta a Nemzeti Szövetséget, amelynek elődpártját még Mussolini követői hozták létre a második világháború után.

Ennek ellenére később nem alakult túl jól a szakmai kapcsolatuk: Berlusconit idegesítette, amiért 2012-ben Meloni otthagyta pártját, ami látszólag később is rendkívül zavarta az olasz politika megkerülhetetlen figuráját. Emiatt sokszor fagyos volt a kapcsolatuk – például 2018-ban nem támogatta Meloni római főpolgármesteri jelöltségét – és sokszor össze is szólalkoztak a nyilvánosság előtt. Igaz, amíg Melonit nem tartotta közvetlen veszélyforrásnak, néha pozitívan szólt a női politikusról.

Ugyanakkor minden megváltozott, amikor az olasz politikai válságra az Európai Központi Bank éléről csak a Super Mariónak is becézett Mario Draghit kérték fel miniszterelnöknek, aki egy nemzeti kormányt szeretett volna – és végül tudott – összehozni, amelynek tagjai voltak Berlusconi Forza Italiája és Salvini Legája is.

Eleve azzal, hogy Meloniék nem léptek be Draghi kormányába – ellentétben Salvinival vagy Berlusconival –, ellenzékben a Forza Italia és a Lega mellett a baloldali pártoktól is tudtak átcsábítani szavazókat: míg Salvini Legájának a támogatottsága a Draghi-kormányban földbe állt – a kabinet felállásakor még bőven 20 százalék felett mérték a korábban észak-olaszországi autonómiáért küzdő pártot –, addig az elégedetlen jobbközép és szélsőjobboldali szavazatokat Meloniék becsatornázták magukhoz.

Meloni a kommunikációban sokat tanult Berlusconitól: ugyanúgy a jobboldali populistákra jellemző átlagos ember nyelvén beszélt, miközben pártját teljesen a saját arcképére formálta, ahogy a korábbi miniszterelnök által folytatott médiapolitizálást is átvette tőle – Berlusconi tévéi pedig teret is adtak neki mint a jobboldal új vezérének.

A Mussolini-szimpatizáns fiatal képét egy érett, populista, konzervatív politikai aktorra cserélte, amivel a lejtmenetben lévő Forza Italia mellett a bukott belügyminiszter Salvini-féle szélsőjobboldali Legától is tudott szavazatokat elcsenni, hogy végül ő nőjön fel a jobboldal vezetőjévé a választás előtt. Kampánya pedig eleve Berlusconit utánozta: a szerény kisvállalkozás-tulajdonosok megsegítésére és az adócsökkentésre fókuszált, miközben kommunikációjában egyszerű és könnyen megérthető üzenetekkel operált.

Miután a Draghi-kormány megbukott, és eljött az előrehozott választás, már

aki végül a többi jobboldali párttal szemben egyértelműen kinőtt a mezőnyből.

Ráadásul azzal, hogy a Berlusconi-féle Forza Italiával és a Matteo Salvini vezette Legával szövetségben indultak a legutóbbi választáson – nem indítottak egymásra jelölteket e pártok –, tovább tudta erodálni két jobboldali riválisának az erejét, hiszen a legtöbb képviselőjelöltet az Olaszország Fivérei állíthatta a közvélemény-kutatásokon mért jobb eredményénél fogva.

Ez pedig a választási eredményen is jócskán meglátszott: míg Meloniék 26 százalékot értek el, ami 119 mandátumot hozott az egykori posztfasisztáknak, addig Salviniék mindössze a szavazatok 8,79 százalékát szerezték meg (66 mandátum), Berlusconiék pedig 45 mandátumot szerezve a szavazók 8,11 százaléka ikszelte a Forza Italiát. Így

Az egykor belügyminiszter Salvini mindössze az infrastruktúráért és közlekedésért felelős minisztériumot kapta meg a miniszterelnök-helyettesi pozíciója mellé.

Megindult a harc Berlusconi örökségéért

Berlusconiról már régóta tudott, hogy egészségügyi problémákkal küszködik, ráadásul már olyan aktív szerepet sem vállalt a politikában, mint karrierje csúcsán. Ugyanakkor azok, akik a Forza Italiára szavaztak, leginkább az ő személye miatt tették ezt.

Mint azt Techet Péter megjegyzi a Gemist nevű hírlevélben, a Berlusconi által alapított pártban nincs egy karizmatikus vezető sem, aki egyben tudná tartani a 2011 óta folyamatosan csökkenő párt szavazói bázisát, miközben Salvini nem olyan ügyes politikus, hogy a tragédia után ezt ki tudja használni.

A liberális-konzervatív, városi, jómódú szavazóknak az Öt Csillag Mozgalom túl populista, így Berlusconi egyetlen alternatívája az éppen az olasz centrumba, a jobbközépre és az Európai Néppártba igyekvő – vagy azzal szövetségre lépni tervező – Meloni lehet.

(Borítókép: Matteo Salvini, Silvio Berlusconi és Giorgia Meloni 2022. szeptember 25-én. Fotó:  Alessandra Benedetti – Corbis / Getty Images)