Történelmi döntést hozott az amerikai Legfelsőbb Bíróság

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága, amely az alkotmánybíróság szerepét is betölti, csütörtökön kimondta, hogy a Harvard és az Észak-Karolinai Egyetem (UNC) felvételi eljárásai, amelyek részben faji szempontokra is támaszkodtak, sértik az amerikai alkotmány egyenlő bánásmódra vonatkozó garanciáját. Ez a történelmi jelentőségű döntés drámai változást fog kikényszeríteni az ország magán- és állami egyetemeinek felvételi eljárásaiban − írta meg a The Washington Post.

A szavazatok ideológiai alapon oszlottak meg, John G. Roberts Jr. főbíró a többségben lévő konzervatív tagok mellett szavazott, a liberálisok pedig ellenvéleményt fogalmaztak meg.

A diákot az egyénként szerzett tapasztalatai alapján kell kezelni − nem pedig faji alapon. Sok egyetem sokáig ennek éppen az ellenkezőjét tette. És ezzel azt a téves következtetést vonták le, hogy az egyén identitásának próbaköve nem a kihívások legyőzése, a megszerzett készségek vagy a megtanult tananyag, hanem a bőrszíne. Alkotmányos történelmünk nem tűri meg ezt a döntést

− írta indoklásában Roberts.

Roberts szerint a Harvard és az UNC felvételi programjai „nem rendelkeznek kellően célzott és mérhető célkitűzésekkel, amelyek indokolnák a faji szempontok alkalmazását, elkerülhetetlenül negatív módon alkalmazzák a faji szempontokat, faji sztereotípiákat tartalmaznak, és nincsenek értelmes bemeneti követelményeik”.

Azonban azt is hozzátette,  hogy „ebben a véleményben semmi sem értelmezhető úgy, hogy az egyetemeknek megtiltja, hogy figyelembe vegyék egy jelentkezőnek azokat a kijelentéseit a felvételi beszélgetésen, hogy a faj hogyan befolyásolta az életét, akár diszkrimináció, akár inspiráció, akár egyéb módon.”

Bár a döntés a Harvard és az UNC faji kérdésekkel foglalkozó programjaira vonatkozott, gyakorlatilag az Egyesült Államok minden főiskoláját és egyetemét érinti. Az ítéletre várva az elit magán- és állami intézmények vezetői azt mondták, hogy attól tartanak, hogy a fekete és spanyolajkú hallgatók száma drámai mértékben csökken, ha a felvételi döntések meghozatalakor csak a jegyekre és a tesztpontszámokra kell hagyatkozniuk.

Évtizedes döntést írtak át.

Ez volt a második alkalom, hogy a bíróság meghatározó konzervatív többsége több évtizedes, mérföldkőnek számító döntéseket ásott alá. Tavaly a bírák megszüntették az abortuszhoz való jog garanciáját, amelyet a bíróság közel 50 évvel ezelőtt a Roe kontra Wade ügyben hozott. A Legfelsőbb Bíróság 45 évvel ezelőtt hagyta jóvá a pozitív diszkrimináció korlátozott alkalmazását a főiskolai felvételi döntésekben arra hivatkozva, hogy fontos az amerikai egyetemi kampuszok különböző hátterű diákokkal való feltöltése.

Sonia Sotomayor bíró, a bíróság egyetlen latin-amerikai bírája csütörtöki különvéleményében azt írta, hogy „a mai döntés zavaró jellemzője, hogy a bíróság meg sem kísérli a precedens megváltoztatásához szükséges rendkívüli bizonyítást”.

Sotomayor, aki azt mondta, hogy saját élete a példa arra, hogyan működhetnek a pozitív diszkriminációs programok, a csütörtöki ülésen hosszan beszélt a bírói székben ülve anélkül hogy felállt volna, ami egy olyan taktika, amellyel az igazságszolgáltatók jelzik, hogy mélységesen nem értenek egyet egy döntéssel.

„Ma ez a bíróság évtizedek precedenseit törli el. Úgy ítéli meg, hogy a faji hovatartozás többé nem használható korlátozott módon az egyetemi felvételek során” – írta Sotomayor.

Roberts többségi véleménye nem mondta ki konkrétan, hogy a bíróság átírja a Grutter kontra Bollinger ügyben hozott precedensét, azt a 2003-as véleményt, amely szerint az egyetemek figyelembe vehetik a faji hovatartozást mint tényezőt a felvételi döntésekben, hogy sokszínű hallgatói közösséget hozzanak létre.

Egyetértő véleményében azonban Clarence Thomas bíró, a pozitív diszkrimináció régi ellenzője a következőket írta: „A bíróság véleménye egyértelművé tette, hogy a Gruttert minden tekintetben hatályon kívül helyezte. És úgy látja, hogy az egyetemek felvételi politikája az, ami: átláthatatlan, faji alapú preferenciák, amelyek célja egy bizonyos faji összetétel biztosítása a felvételi osztályokban”.

Sotomayor, a bíróság első latin származású tagja a legaktívabb védelmezője volt annak, amit ő „faji érzékenységű” felvételi politikának nevez, és úgy hivatkozott magára, mint a „pozitív diszkrimináció teremtményére”. Azt mondta, hogy a támogatás nélkül valószínűleg soha nem került volna a bronxi lakótelepről egy Borostyán Ligába tartozó egyetemre. A Princetonon és a Yale jogi karán azonban kitűnt a tehetsége, miután sikerült bekerülnie. 

Thomas, a testületbe másodikként beválasztott fekete bőrű bíró azzal vágott vissza, hogy szerinte a pozitív diszkrimináció miatt az ő saját, a Yale jogi karán szerzett diplomája gyakorlatilag semmit sem ért; a bíróságon töltött három évtizedes szolgálati ideje alatt a faji preferenciák heves ellenzője volt. „A faji paternalizmus ugyanolyan mérgező és ártalmas lehet, mint a diszkrimináció bármely más formája” − írta.