Kína sakkot adott a Nyugatnak, elmérgesedett a játszma

Az elmúlt időszak kínai gazdasági térnyerése aktív válaszlépésre készteti a nyugati országokat, amelyek egyre inkább felélesztik a hagyományos értelmezésű iparpolitikát. Ezzel egy-egy vállalat vagy iparág versenyképességének javítását, szűkebben nézve pedig a gazdaság iparági struktúrájának megváltoztatását segítik állami intézkedéseken keresztül – magyarázza elemzésében a Makronóm Intézet.

– jelezte a gazdaságkutató intézet. Ismertették, hogy az Egyesült Államok korán lépett, és elkezdte jelentős ösztönzőkkel támogatni a belföldi gyártást számos csúcstechnológiában. Az EU különböző keretösszegű programjainak felhasználási területei között ezzel szemben átfedések vannak, végrehajtásukat pedig nagyon bonyolult bürokratikus procedúrák jellemzik. Az elmúlt években a nyugati világ gazdaságpolitikai fogalomkészletébe pedig visszatért az aktív iparpolitika.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió, valamint a nyugati intézmények évtizedeken át a minél szabadabb nemzetközi kereskedelmi rendszer megerősítése mellett léptek fel, ezért ez a 180 fokos fordulat alapjaiban alakíthatja át a világgazdasági környezetet – állapította meg a Makronóm Intézet.

Korábban Balás Péter nyugalmazott nagykövet beszélt arról, hogy az Egyesült Államokban is megjelent egyfajta protekcionizmus, amely részben abban nyilvánul meg, hogy az amerikai vállalatok nagyon jelentős kormányzati támogatást kapnak, mindezt a zöldátállás nevében.

A 2010-es évtizedet Kína nyerte meg

Az új trend hátterében elsősorban a gazdaságát állami beavatkozásokkal erősen befolyásoló Kína felemelkedése áll, amely visszafogott becslések szerint is évi mintegy 227 milliárd euró (a GDP-jének az 1,7 százaléka), de egyes szakértők szerint akár évi 630 milliárd euró (a kínai GDP 4,9 százaléka) támogatást allokál a teljes kínai iparra – utóbbi GDP-arányosan a 2019-es amerikai, német vagy francia ipari támogatások tíz-tizenkétszerese.

– erre korábban György László világított rá elemzésében. A kormánybiztos kiemelte, hogy ennek eredményeként kialakult egy olyan helyzet, hogy Európa 98 százalékban függ a digitális és zöldátállás terén Kínától. Mindezt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, vagyis Európa első számú vezetője is beismerte két évvel ezelőtt az Európai Ipar Napjai rendezvénysorozatra küldött videóüzenetében. 

Kína 2015-ben hirdette meg a Made in China 2025 nevű iparfejlesztési programot, amelynek prioritásai időközben megváltoztak, szemlélete továbbra is erősen hat gazdaságstratégiájukra. Peking a technológiai önellátást tűzte ki célul, amelynek kapcsán a zöldipar és a félvezetőgyártás kiemelt fontosságot élvez – jelezte a Makronóm Intézet.

Az elemzésben ismertették, hogy a számok is igazolják Kína törekvéseit: az Európai Bizottság becslése szerint 2023 januárjáig Kína 260 milliárd eurónyi állami befektetést jelentett be a zöldiparágakban, amelyet június végén további 66 milliárd eurós támogatási csomaggal bővített ki a következő négy évre, a hazai elektromos járművek adótámogatását célozva. Peking a hazai félvezetőgyártás kiépítésére 2024 és 2029 között 132 milliárd eurót tervez fordítani, ezen belül is legnagyobb arányban a gyártóeszközökre, az anyagfejlesztésre és a hardvertechnológiára.

A Nyugat válaszlépésre kényszerült

A három globális szereplő iparpolitikájának fókuszában a 2020-as években a zöld- és a klímasemlegességet megcélzó technológiák, a félvezetőgyártás, a kutatás-fejlesztés és az innováció áll, így a támogatások is erre a három területre koncentrálódnak – mutatott rá a gazdaságkutató intézet, kitérve arra, hogy a gazdaságba való közvetlen állami beavatkozás jellemzően kívül esik a nyugati országok gazdaságpolitikai eszközkészletén. Ennek köszönhetően a csupán néhány éve (újra)éledező iparpolitika olyan közvetett eszközökhöz fordul, mint az állami befektetés, az adókedvezmények és -jóváírások vagy a kedvezményes kölcsönök.

Az Egyesült Államok korán lépett

Az aktív iparpolitika nyugati feltámasztását Washington kezdte meg a Trump-adminisztráció alatt, Kína felemelkedésére reagálva, és a várakozásokkal ellentétben Joe Biden sem tért le erről az útról.

Az Egyesült Államok elkezdte jelentős ösztönzőkkel támogatni a belföldi gyártást számos csúcstechnológia, mint például a félvezető-, az akkumulátor- vagy az elektromosjármű-gyártás terén, hogy a kritikus szektorok ellátási láncait minél előbb le tudja választani Kínáról.

Amerika a 2021-es Bipartisan Infrastructure Law (BIL) és a 2022-es Inflation Reduction Act (IRA) keretein belül legkevesebb 337 milliárd eurónyi támogatást fordít elsősorban a zöldipar támogatására, míg a CHIPS and Science Act 255 milliárd eurós keretéből 70 milliárd eurót a félvezetőgyártásra, 185 milliárd eurót pedig a kutatás-fejlesztésre szán a 2031-ig tartó időszakban.

Európa is megindult, több tényező hátráltatja

Az átalakuló világgazdasági, technológiai és geopolitikai trendek komoly kihívások elé állítják Európát is. A lemaradás elkerülésének érdekében az EU több, a fókuszuk alapján egymással átfedésben lévő programot is indított. 

Az uniós támogatások döntő többsége a 1210 milliárd eurós 2021–2027-es költségvetés (MFF) és az azt kiegészítő 807 milliárd eurós, a Covid–19-lezárásokat követően az európai gazdaság újraindítását megcélzó, az uniós költségvetésből és piaci finanszírozásból álló NextGenerationEU keretéből származik

– ismertette Santo Martin, a Makronóm Intézet vezető elemzője, hozzátéve, hogy a két keretre több, a zöldátállást támogató program is épül, a zöldipar EU-s támogatásait pedig a Makronóm Intézet 528 milliárd euró összegben azonosította. Részben az MFF, részben a NextGenerationEU finanszírozza az ukrajnai háború gazdasági hatásaira válaszként adott RepowerEU-t. Ezeken kívül forrást biztosít az amerikai IRA ellensúlyozására szolgáló, 335 milliárd euró keretű Green Deal Industrial Plannek is (GDIP). A RepowerEU és a GDIP között az elérhető adatok alapján van átfedés – ismertette az elemző.

Nem csak a zöldátállást és energetikát támogatja az EU: az MFF-ből és a NextGenerationEU-ból és kis részben egyéb forrásokból finanszírozott Horizon Europe program 95,5 milliárd eurót fordít kutatás-fejlesztésre. Ehhez társul még 22,5 milliárd euró az Euratomtól, az ITER-től és az Európai Űrprogramtól.

A European Chips Act összesen 11 milliárd eurós támogatása (3,3 milliárd euró az MFF-ből és 8,1 milliárd tagállami forrásokból) a magánszektor befektetéseivel együtt mintegy 43 milliárd euróval tervezi előmozdítani az európai félvezetőgyártást. A legújabb kezdeményezés a közös hitelfelvételen alapuló European Sovereignty Fund, amely az amerikai iparpolitikai csomagokra adott válaszként az európai szuverenitás erősítését és a stratégiai ágazatokban működő európai vállalkozások versenyképességének javítását célozza.

Az említett források csupán keretösszegek, a végrehajtásukat pedig nagyon bonyolult bürokratikus procedúrák jellemzik. Ráadásul politikai alapon jelentős összegeket ki sem fizetnek (például Lengyelország és Magyarország számára), így egyelőre ezen források korlátozottan hasznosulnak. Különösen a RepowerEU és a GDIP esetén látszik, hogy az újonnan meghirdetett programok többnyire már meglévő források »újracsomagolását« jelentik

– jelezte Santo Martin, kitérve arra, hogy Európa bár jelentős összegeket irányoz elő a zöldátállás és innováció támogatására, ahhoz, hogy a két nagyhatalommal szemben versenyképes maradhasson, szükség van a támogatási szabályrendszerek egyszerűsítésére, valamint a források mielőbbi eljuttatására a tagállamokhoz és a gazdasági szereplőkhöz.

(Borítókép: Egy chipgyártó vállalat termelési műhelye Kínában 2023. július 12-én. Fotó: Costfoto / NurPhoto / Getty Images)