Egyre sebesebben robog az új választás felé a spanyol vonat

Mint arról az Indexen részletesen beszámoltunk, július 23-án tartottak előrehozott parlamenti választásokat Spanyolországban, miután a májusi helyhatósági választásokon nagyon fontos régiókban vesztette el a többségét a szociáldemokrata PSOE és újbaloldali koalíciós partnere, az immáron Sumar-mozgalomba beolvadó Podemos.

A választásokat decemberben tartották volna, ám a PSOE-s Pedro Sánchez miniszterelnök ezt végül nyárra előrehozta, mondván: a spanyolok májusban településenként és régiónként döntöttek kormánya politikájáról, ezért úgy demokratikus, ha mindezt országosan is megtehetnék minél hamarabb.

Mint azt a májusi választás után kifejtettük, alapvetően Sánchez ezzel előremenekült, és ahogy a választási eredményeken láthattuk, terve valamennyire bevált: országos szinten egyáltalán nem esett olyan szinten vissza a pártja, mint az önkormányzati választáson, sőt,

A jobbközép-konzervatív Néppárt (Partido Popular, PP) vezére és miniszterelnök-jelöltje, Alberto Núnez Feijóo a választás estéjén elmondta, kisebbségi kormány létrehozásán ügyködik, miután a spanyol politika jobboldali palettájának nem lett meg a többség a 350 fős törvényhozás alsóházában.

Akkor úgy tűnt, hogy matematikailag a PSOE-nek lehet nagyobb esélye kormányt alakítani, ha külső támogatására, vagy a kormányról való szavazás kapcsán a kis regionális, sok esetben függetlenségi vágyakkal rendelkező katalán és baszk pártokat maga mellé állítja a megfelelő ajánlatért cserébe.

Minimális esélyből patthelyzet

A választás éjszakáján mind a Néppárt, mind a PSOE eredményváróján nagy öröm fogadta az első eredményeket, ugyanakkor az este folyamán Feijóoék számára nyilvánvalóvá vált, hogy matematikailag a PSOE nagyobb eséllyel rendelkezik a kormányalakításra.

Ennek oka, hogy a PSOE már korábban is együttműködött a Spanyol Királyságtól függetlenedni kívánó katalán függetlenségpárti pártokkal, míg a PP-vezér kampányában pont Sánchez kormányzását és a katalán, illetve baszk pártokkal való együttműködését kritizálta – a tévés vita folyamán kijelentette, hogy Spanyolországot nem irányíthatják a kisebbségek, mint ahogy szerinte a Sánchez-kormány alatt történt –, így e pártok nem szívesen állnának be egy PP, illetve azzal potenciálisan együttműködő, pont a függetlenségi mozgalmak ellenében létrejövő szélsőjobboldali Voxszal vezetett kormány mögé.

Ugyanakkor szombaton a külföldön élő spanyolok szavazatait is hozzáadva az eredményekhez változott az augusztusban összeülő spanyol alsóház összetétele:

Ezen szavazatok előtt ugyanis a PSOE által vezetett tömbnek 172 potenciális szavazata volt az alsóházban, míg a Néppártnak csak 171 – ha Sáncheznek sikerült volna az emiatt királycsináló szerepbe kerülő, a 2017-es, Madrid szerint illegális katalán függetlenségi népszavazás óta száműzetésben élő Carles Puigdemont vezette 7 mandátumos Juntsot a távolmaradásra biztatni, akkor meglett volna a relatív többség egy kisebbségi PSOE–Sumar-kormányhoz.

Emiatt két dolog biztossá vált:

• Immáron nem elég, ha a Junts csak távolmaradásával támogatná az egyik lehetséges tömb hatalomra kerülését, hanem legalább egy képviselőjének a szavazata is kéne;
• Ha eddig felmerült VI. Fülöp spanyol királyban, hogy esetleg Feijóo helyett első körben Sánchezt kérné fel kormányalakításra esélyesebb jelöltként, most már biztosan nem: a választásokat a PP nyerte és kormányalakításra ugyanakkora esélyük van – csekély.

Sánchezből a mostani választás után már nem lesz miniszterelnök

Így az alapvetően zavaros parlamenti összetétel még zavarosabbá vált. A Junts távolmaradásával nyújtott támogatása is elég valószínűtlen volt a PSOE számára, de az, hogy a jobboldali függetlenségi katalán párt megszavazza a kormányt, már szinte esélytelen. (Az, hogy a 2017-es, a madridi rendőrség által szétvert népszavazás idején kormányzó Néppártot támogassák, lényegében fel sem merülhet.)

A múlt hét folyamán a párt megnevezte, hogy csak abban az esetben tennének így, ha a 2017-es, madridi olvasat szerint zendülésnek minősített függetlenségi népszavazás kapcsán mindenki számára amnesztiát hirdetne a kormány – azaz a már meglévő bírósági eljárások és a jövőbeni jogi eljárások kapcsán sem lehetnének elítélhetők a népszavazásért a vádlottak, köztük a pártelnök Puigdemont –, emellett pedig ezúttal a madridi kormány szentesítésével dönthetnének a függetlenségükről egy népszavazáson a katalánok.

Pedig karrierje során többször is veszélyes manőverekbe kezdett: például 2018-ban az ő javaslatára indítottak egy végül sikeres bizalmatlansági indítványt Mariano Rajoy PP-s miniszterelnök ellen, vagy 2019-ben a második választás után a katalán pártok külső támogatásáért cserébe újjáélesztette a megrekedt tárgyalásokat a madridi és barcelonai kormányok között. Sőt kilenc függetlenségpárti politikust a javaslatára kegyelemben részesítettek – így szabadult a börtönből például a legnagyobb függetlenségi párt, az ERC pártelnöke, Oriol Junquerast.

Azonban ezt a vörös vonalat vélhetően nem lépné át a választás óta ügyvivő miniszterelnökként dolgozó Sánchez, aki ehelyett inkább egy új választásra vár – igaz, kérdéses, egy új választás után hogyan tudná elkerülni, hogy függetlenségpárti képviselők nélkül is meglegyen a többsége, hiszen országosan a Néppárt tarolt.

Van lehetőség a válság elkerülésére, de nem sok rá az esély

Mivel a Junts esetleges távolmaradása a kormány parlamenti megszavazása során érdemben nem segíti a baloldali tömböt, így adná magát a lehetőség, hogy ezzel esély adódik a Feijóo és a Néppárt előtt.

Ugyanakkor erre szintén nem sok az esély: Sánchez sokszor szokott kockázatos politikai lépéseket tenni, így a jelenleg rendkívül jó állapotban lévő gazdaság idején nem valószínű, hogy átengedné a kormányrudat Feijóonak – ha csak Feijóoék nem tudnak megfelelő ajánlattal előállni a PSOE számára, de ez szintén nem valószínű. Ugyanakkor erre hathat az az érv, hogy az Európai Unió soros elnökségét július 1-től fél évig Spanyolország látja el, és egy belpolitikai válság az uniós politikára is hatással lenne.

Így jelenleg egyre biztosabb, hogy miután VI. Fülöp felkéri a választásokat megnyerő Néppártot a kormányalakításra, Feijóoék nem tudják majd felmutatni a relatív többséget az alsóházban, ahogy majd Sánchezék sem. Így, hacsak nem köt a két mainstream párt egy paktumot, akkor még ebben az évben ismét az urnákhoz járulnak a spanyolok – csak úgy, mint 2019-ben.

(Borítókép: Pedro Sánchez és  Alberto Nunez Feijóo 2022. október 10-én . Fotó:  Eduardo Parra / Europa Press / Getty Images)