Az ukrán ellentámadások sikeressége részben az Egyesült Államokban dőlhet el

Mint azzal az Indexen kiemelten foglalkozunk, az ukrán ellentámadás az elképzeltekhez képest jóval későbben kezdődött meg és viszonylag lassan halad.

A frontvonalakon jelenleg egyik fél sem tudott olyan csapást mérni a másikra, ami megfordította volna a háború menetét, azt pedig az idő dönti el, hogy a Dnyeperen való ukrán átkelés ehhez hozzájárulhat-e. (Egyébként a támadást gondosan előkészítették, hiszen az ott állomásozó orosz csapatok utánpótlásvonalainak egy jelentős részét a Krím félszigetet Ukrajnával, illetve Oroszországgal összekötő hidakra mért csapásokkal ideiglenesen ellehetetlenítették, és azóta is folyamatosan támadják ezeket.)

Ennek ellenére eddig katonailag sikeres ellentámadásról beszélhetünk: az ukránok a lőszereiket hatékonyan felhasználva nehezítik az orosz utánpótlásokat. Az amerikaiaktól kapott kazettás bombákkal az oroszok által telepített csapdákat, aknamezőket tudják valamennyire semlegesíteni az előrehaladás érdekében, és

ami az orosz kereskedelem megnehezítése mellett az orosz katonák és lakosság moráljára is hatással van. Igaz, a várva várt előretörés még várat magára.

Azonban az ukrán ellentámadás ablaka viszonylag kicsi: az esős, havas, hideg ukrán téllel a csapatmozgások is nehezebbé válnak, emellett a nyugati támogatásoktól függő honvédők sikerességét a megfelelő stratégia kivitelezése és az orosz ellenállás mellett egy másik dolog is rendkívül befolyásolhatja: ez pedig a kiszámíthatatlan amerikai belpolitika.

Geopolitikai érdek helyett belpolitikai viták

Az amerikai Politicóból kiváló újságírók által létrehozott, szinte kizárólag washingtoni belsős információkkal dolgozó Punchbowl News hírlevele szerint Joe Biden amerikai elnök az elkövetkezendő napokban újabb tízmilliárd dolláros támogatást fog kérni az épp nyári szüneten lévő kongresszustól, amivel az ukrán ellentámadást segítenék.

Annak ellenére, hogy Ukrajna támogatása kapcsán kétpárti egyetértés van a Demokrata Párt és a Republikánus Párt moderáltjai között – például a szenátusi republikánus frakció vezetője, Mitch McConnell azt szeretné Bidenéktől, hogy minél robosztusabb csomagokat kérjenek a Kongresszustól Ukrajna számára –, a párt szélsőjobboldali része, a képviselőházban közel 50 képviselővel rendelkező Freedom Caucus már egyáltalán nem így látja a helyzetet.

A Freedom Caucus pár ismertebb politikusa, például Matt Gaetz, vagy az onnan belső viták miatt nemrég kidobott Marjorie Taylor-Greene eleve javaslatokkal próbálnák ellehetetleníteni Ukrajna támogatását. A neve miatt csak MTG-nek becézett georgiai képviselőnő például korábban kijelentette, hogy Ukrajna nem az Egyesült Államok 51. állama, míg Matt Gaetz 11 társával már februárban benyújtott egy határozatot, amiben a fegyver- és pénzügyi támogatások azonnali leállítását követelték. Ráadásul Gaetz az összesen öt napon keresztül tartó házelnökválasztás első napja után azt írta ki közösségi oldalára, hogy az akkori obstrukció legnagyobb győztesei az amerikai adófizetők, a vesztes pedig Zelenszkij.

A képviselőházban mindössze nagyon vékony többséggel rendelkező (a 435 képviselőből 222 republikánus, azaz a pártnak mindössze 4 mandátummal van többje, mint a többséghez szükséges 218 darab) republikánus házelnöknek így rendkívül vékony jégen kell táncolnia:

Utóbbiból már a házelnökválasztásnál is ízelítőt adtak McCarthynak, amikor 14 körön keresztül akadályozták házelnökké való megválasztását. De már júniusban is két esetben obstrukcióval próbálták akadályozni McCarthy és a moderáltak javaslatainak az elfogadását, hogy így tiltakozzanak az adósságplafon kapcsán kötött Biden–McCarthy-alku ellen.

Márpedig az amerikai törvényhozás élete nem kizárólag az Ukrajnának szánt támogatásokból és az akörüli politikai vitákból áll, hanem az adósságplafon megemelésén kívül idén egy másik fontos törvényjavaslatot kell még megszavaznia a képviselőknek: ez pedig a jövő évi szövetségi költségvetés.

Ha pedig azt a kongresszus két háza nem szavazza meg, mielőtt a mostani költségvetési ciklus véget nem ér, akkor a szövetségi állam működése lényegében leáll (government shutdown), ami mindkét pártot jobban zavarná, mint az Ukrajnának szánt támogatások.

Az adósságplafon-krízis után itt az újabb válság

Márpedig egy ún. government shutdownra minden évben esély van: a már előbb említett Freedom Caucus több tagja is jelezte, hogy ők készek a falig elmenni, ha McCarthy nem a számukra tetsző módosításokkal látja el a Biden-adminisztrációtól kért költségvetést.

Az adósságplafon megemelése kapcsán az elnök és a házelnök tárgyalói ugyanis lényegében már nagy vonalakban megállapodtak, hogy McCarthyék mire hajlandóak és mire nem hajlandóak pénzt adni az államkasszából, ami például Matt Gaetznek nem elfogadható.

A demokratáknak pedig politikai érdekük, hogy a republikánusok saját magukat gyengítsék, így nem mindig teszik meg azt a szívességet, hogy szavazatukkal kimentsék a házelnököt – pláne, ha az olyan törvényjavaslat, ami nem egyezik a demokraták értékeivel.

Emiatt sokan aggódnak, hogy tényleg leállhat az amerikai állam – a Fitch is részben e veszély miatt minősítette le az országot. McCarthynak ugyanis nem elég a költségvetésről Bidennel és a szenátussal megállapodnia, utána azt a képviselőháznak és a demokrata többségű szenátusnak is meg kell szavazni. A szélsőjobboldali frakció néhány tagjai pedig már jelezte, hogy ők készek akár leállítani a szövetségi állam működését, ha a költségvetés nem az ő szájízük szerint alakul.

A szélsőjobboldaliak azonban ennél többet szeretnének, mert szerintük azok valójában csak játékok a számokkal, nem pedig valódi kiadáscsökkentések. Ezenkívül néhány moderált úgy gondolja, hogy a Freedom Caucus eleve egy leállásra hajt, mert a legtöbb kiadáscsökkentést szinte az utolsó pillanatban hozzák fel, nem pedig a hosszú tárgyalási folyamat alatt – erről beszélt a Politicónak a moderáltak közé sorolható Dave Joyce.

Amikor a képviselők visszatérnek a nyári szünetükről, akkor szeptember 30-ig 12 nap alatt kéne 11 különböző, a költségvetéssel foglalkozó törvényjavaslatot megszavazniuk, hogy elkerüljék a teljes leállást. Ha ez nem sikerül, akkor ideiglenes költségvetést is elfogadhatnak, hogy adjanak maguknak időt a tárgyalásra – részben ez történt az adósságplafon kapcsán is.

Így bonyolult és hosszú, éjszakába nyúló tárgyalások előtt állnak McCarthyék, ha el akarják kerülni a szövetségi állam leállását.

És akkor megjelent Donald Trump

McCarthy helyzetét pedig nemcsak a Matt Gaetzcel fémjelzett Freedom Caucus nehezíti meg, hanem Donald Trump és az ő gondolatait szinte fanatikusan valló Trump-szavazók is.

A jelenleg több büntetőeljárással szembenéző korábbi elnök ugyanis már többször – valószínűleg alaptalanul – kijelentette, hogy ő 24 óra alatt lezárná az ukrajnai háborút, és szerinte a háború kapcsán Biden gyenge politikát folytat, ráadásul

Trump ezen kijelentéseivel nemcsak szavazóira, hanem a republikánus politikusokra is hatással van. Mivel a bázisszavazóik egy része Trump vezényszavára az Ukrajnának szánt támogatások csökkentését vagy egyenesen leállítását szeretnék. Ezért részben nekik is ehhez közelítő álláspontot kell felvenniük, ha azt szeretnék, hogy az előválasztások vagy rendes választások során e szavazói réteg rájuk szavazzon. Részben ezért szavazhatotta múlt hónapban a 222 republikánus képviselőből 70 az Ukrajnának szánt támogatások leállítása mellett.

és a republikánus politikusok Biden Ukrajna-politikájával is próbálják majd kritizálni adminisztrációjának vélt vagy valós hibáit odahaza. 

Ha pedig ez nem csak a republikánus, hanem a semleges és a demokrata szavazók véleményében is változást hozna, akkor az újrázásra készülő Joe Bidennek is változtatnia kellene valamennyire az Ukrajna-politikáján, amennyiben 2024 novemberében nem szeretné elveszteni az állását.

Azonban, mint azt egy korábbi cikkünkben megjegyeztük, az amerikai külpolitikában nem várható gyors és azonnali változás. A Biden-adminisztráció többször is hivatalosan kiállt Ukrajna-politikája mellett, például a július közepén tartott NATO-csúcson. Ugyanakkor választást külpolitikával nem lehet nyerni, és egy idő után Biden figyelme szinte kizárólag az otthoni problémákra fog terelődni, pláne, ha elindul a kampányidőszak a 2024-es novemberi választásokra. Addig továbbra is várhatóak támogatások Washingtontól, ha pedig a Freedom Caucusnak sikerülne is leállítani a szövetségi államot, akkor az nem megszüntetné, maximum késleltetné a Kijev számára létfontosságú szállítmányok érkezését.

Így Ukrajnának most az a feladata, hogy az ellenoffenzíva alatt minél több katonai sikert tudjon felmutatni, hogy aztán azt jó ajánlólevélként használva a vélhetően még jövőre is folytatódó háború alatt is megmaradjanak a támogatások – a leghamarabb ősszel hadrendbe álló, amerikai fejlesztésű F–16-os többdimenziós vadászbombázók pedig ezt is segíthetik.

(Borítókép: Dimitar Dilkoff / AFP)