Hoppon maradhat a spanyol jobboldal

Augusztus 17-én ültek össze a júliusban megválasztott képviselők a spanyol képviselőházban. Mint ilyenkor mindig, az első napirendi pont a harmadik legnagyobb közjogi méltóság, a törvényhozás elnökének a megválasztása.

Mint azt a választás után kielemeztük, rendkívül nehéz helyzetben van a választásokat megnyerő jobboldali–konzervatív Spanyol Néppárt (Partido Popular, PP), ahogy a második helyre lecsúszó, a legutóbbi négy évben kormányzó szociáldemokrata Spanyol Szocialista Munkáspárt (Partido Socialista Obrero Espanyol, PSOE) is, mivel egyik tömbnek sincs meg a többség a 350 fős képviselőházban.

A PP 137 mandátumot szerzett, azonban még a szélsőjobboldali Voxszal összeállva (33 mandátum) sincs meg a többséghez szükséges 176 mandátumuk – a regionális pártok támogatásával is csak 171 mandátumot tudna felmutatni.

De a PSOE 121 mandátumával és potenciális partnereivel (a korábban vele együtt kormányzó, több kisebb szélsőbaloldali–baloldali pártot egybefogó ernyőszervezet, a Sumar mozgalom, a katalán függetlenségpárti baloldali Katalán Republikánus Balololdal, illetve más kisebb regionális pártok) se éri el a többséghez szükséges 176-ot, ahogy a jobboldali tömb, ők is 171 mandátumot tudnak felmutatni.

Ha valamelyik tömb maga mellé tudja állítani a jobbközép függetlenségi párt hét képviselőjét – vagy legalább rávenni őket a távolmaradásra, hogy ezzel csökkentsék a megugrandó küszöböt –, akkor még akár kormányt is alakíthatnak.

Így kifejezetten nagy figyelem övezte a spanyol házelnökválasztást, amire a PP és a PSOE is nagy erőkkel készült, hiszen a harmadik legfontosabb politikai poszt (az államfő király, illetve a miniszterelnök után) kapcsán tartott szavazás egyfajta támpontot ad, hogy lehet-e esélye valamelyik tömbnek kormányalakításra, vagy még idén új választásokra kerül sor a patthelyzet feloldása érdekében, mint 2019-ben.

Ugyanakkor az eddig is néha vakmerő politikai manővereiről ismert PSOE-vezér, Pedro Sáncheznek sikerült elérnie, hogy

ami egyben azt is jelentheti, hogy Pedro Sáncheznek esélye lehet hatalmas kompromisszumok árán még akár kormányt is alakítani.

Utolsó perces megegyezés

A parlamenti nyitóülést megelőzően éjszakába nyúló tárgyalásokat folytatott a baloldali tömb, a PSOE és a Sumar a függetlenségi és regionális pártokkal, hogy miért cserébe hajlandóak megszavazni a tömb jelöltjét, Armenglót.

A Katalán Republikánus Baloldal (ERC) szóvivője, Gabriel Rufián csütörtök reggeli sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy pártja megállapodott a PSOE-vel, ami értelmében a PSOE az alábbi ígéreteket tette a függetlenségpárti párt felé:

• törvényben fogják biztosítani a katalán nyelv használatát a törvényhozásban és a bíróságokon;
• feláll egy Pegasus-vizsgálóbizottság, ami kivizsgálja, miért hallgattak le függetlenségpárti politikusokat az izraeli fejlesztésű kémszoftverrel;
• illetve folytatják a négy éve megkezdett dialógust, hogy elsimítsák Barcelona és Madrid között a konfliktusokat, amik a madridi rendőrség által levert – egyben illegálisnak tartott – függetlenségi népszavazás óta tartanak.

Rufián elmondta, hogy az alku közel sem tökéletes, de az szerinte előrelépés a korábbiakhoz képest. Ráadásul az ERC-vel Barcelonában korábban együtt kormányzó, azonban 2022 októberében onnan kiváló Junts is megegyezett – igaz, csak előzetesen – a PSOE-vel, ami nélkül nem lett volna meg a többség.

A Junts egyik vezetője, Jordi Turull arról számolt be, hogy ezenfelül ők még azt kérték, hogy a Junts saját frakcióval vehessen részt a törvényhozás munkájában, amivel sokkal több jogkörrel rendelkeznének, mintha nem lenne frakciójuk.

Már pedig a tárgyalásokból sajtóhírek szerint oroszlánrészt vállaló Puigdemontnak ez létfontosságú lenne: ha ugyanis amnesztiát hirdetnének a 2017-es népszavazás kapcsán, akkor a jövőben nem lehetne elindítani semmilyen bírósági eljárást vagy rendőrségi nyomozást az abban részt vevők ellen, így például a 2017 óta száműzetésben élő Junts-elnök is hazatérhetne Katalóniába.

Megmarad-e a Sánchez-kormány?

Jelenleg a legnagyobb kérdés, hogy az elkövetkezendő hetekben a PSOE és a Junts meg tud-e állapodni véglegesen, mivel a miniszterelnök-választásnál szintén szükség van a Junts támogatására, hogy bármelyik jelöltnek meglegyen a többség a 350 fős képviselőházban.

Az pedig fontos kérdés lesz, hogy mi az, amit Sánchez hajlandó és nem hajlandó megadni a Juntsnak – bizonyos kérdések ugyanis tabunak számítanak a spanyol politikában, így például egy új, ezúttal Madrid által szentesített függetlenségi népszavazás egy vörös vonalnak számítana Sánchez számára, ami politikai karrierjének végét is jelenthetné.

Emellett kérdés, hogy első körben kit fog felkérni kormányalakításra az államfő, VI. Fülöp spanyol király. A király szerepe Spanyolországban ugyan csak reprezentatív, ugyanakkor az alkotmány szerint annak a pártnak a miniszterelnök-jelöltjét kell felkérnie kormányalakításra, akinek a legnagyobb esélye van felmutatni egy parlamenti többséget, erre pedig jelenleg Pedro Sáncheznek van nagyobb esélye, mintsem a választásokat megnyerő PP-elnök Alberto Núnez Feijóónak.

Amennyiben VI. Fülöp felkéri valamelyiküket kormányalakításra, a kabinetről az alsóház szavaz, valószínűleg szeptember elején.

(Borítókép: Pedro Sánchez 2023. július 25-én. Fotó:  Carlos Alvarez / Getty Images)