Mi marad a Wagnerből Prigozsin halála után?

Két hónappal Jevgenyij Prigozsin lázadása után a magánrepülőgépe lezuhant az oroszországi Tver régióban, a gépen lévő tíz ember mind meghalt. Az orosz hatóságok által közölt utaslistán a Wagner zsoldoshadsereg több fontos szereplője is helyet foglalt, köztük a Wagner-alapító, egyben Prigozsin jobbkezének számító Dmitrij Utkin, ahogy az orosz hatóságok szerint Jevgenyij Prigozsin is.

Ugyanakkor utóbbi elképzelhető, hogy nem a „Putyin séfjeként” is ismertté vált személy, mivel mint arra például Ken Giles szakértő felhívta a figyelmet a brit Daily Mailnek,

Miközben a Kreml még nem adott ki közleményt az eseményekről, a Wagnerhez köthető és Prigozsinhoz nagyon közeli The Grey Zone Telegram-csatorna beszámolt a zsoldossereg vezetőjének haláláról, ugyanakkor független forrás még nem erősítette meg, hogy valóban „az igazi” Prigozsin vesztette életét.

Ennek ellenére több szakértő is úgy gondolja, hogy ő utazhatott a gépen, az pedig biztos, hogy a Kreml által sok helyen diplomáciai eszközként használt Wagner soha többé nem lesz ugyanaz, mint korábban. De akkor mi lehet a sorsa?

A Kreml szolgálatában összetett afrikai missziók

Az ukrán frontról már a júniusi felkelés után kivonták a Wagnert, amelynek egy jelentős része Belaruszban állomásozott, míg Oroszországban azóta lényegében nem folytat semmilyen tevékenységet. Sajtóhírek szerint a kivont zsoldosok a belarusz hadsereg képzésében vehettek részt, míg Afrikában az ukrajnai háború ellenére is aktív maradt a magánkatonai cég.

Becslések szerint mintegy ötezer Wagner-zsoldos van Afrikában minimum öt afrikai országban. Egy hétfőn publikált videón – aminek se a felvétel időpontját, sem a pontos helyszínét nem ismerjük – Prigozsin katonai felszerelésben arról beszélt, hogy embereket toboroz a zsoldossereg afrikai misszióihoz, emellett azt ígérte, Afrika „még szabadabb lesz”.

A Wagner feladata elég sokrétű volt a térségben: miután 2014-ben Oroszország nemzetközi jogot megsértve annektálta a Krím félszigetet, a szűkülő orosz diplomáciának fontossá váltak az afrikai országokkal ápolt kapcsolatok – egyrészt a külpolitikai elszigetelődés mellett a kontinens ENSZ közgyűlésében lévő szavazatai miatt, másrészt a 2014 óta folyamatosan kivetett szankciók megkerülése végett, miközben az ellentételezések sokszor értékes nyersanyagok vagy azok feletti koncessziók voltak.

Ezeket a célokat a Kreml csak részben hivatalos diplomáciai úton valósította meg: a konfliktusokban gazdag kontinensen ugyanis több helyen is jelen volt a Wagner titokban, a zsoldossereg működését pedig az orosz vezetés letagadhatta, hogy közük lenne hozzájuk – mindössze évekkel később, több oknyomozó portál, többek között a Bellingcat cikke alapján tudhattuk meg, hogy a Wagner része az orosz parancsnoki láncolatnak, miközben sokszor eleve az orosz hadsereg nyújtott neki fegyvereket vagy eszközöket.

Ugyanakkor Prigozsin lehetséges halála után kérdéses, ebből mi marad meg – a Wagner kemény magja ugyanis inkább Prigozsinhoz és Utkinhoz volt lojális, mintsem Vlagyimir Putyinhoz vagy Oroszországhoz, ráadásul

amely nem kizárólag kiképzéssel és katonai feladatok ellátásával foglalkozott, hanem például bányászattal és gyémántkereskedelemmel is, sőt, a „Putyin séfjéhez” köthető trollfarmmal akár választásokba való beavatkozással is megbízhatták.

Mint azt a Politicónak Eric Green Oroszország-szakértő felhívta a figyelmet, Prigozsin ugyan egy utálatos ember volt, de volt menedzseri képessége és karizmája, így nehéz lesz pótolni a térségben – nem véletlen, hogy Prigozsin is feltűnt Szentpétervárott a július végi orosz–afrikai csúcstalálkozóval egy időben.

A Kreml céljai változatlanok

Az orosz célok alapvetően nem változnak Afrikában: a hivatalos diplomáciai fórumok mellett továbbra is a Wagneren keresztül próbálják fenntartani a befolyásukat. Rama Yada Afrika-szakértő szerint a zsoldossereg előtt most alapvetően három lehetőség áll: a feloszlás mellett az orosz hadseregbe való beolvadás vagy pedig egy új vezetővel az élükön folytatni az eddigi missziókat.

amiről Vlagyimir Putyin mellett vélhetően a zsoldossereg tagjai sem akarnak lemondani – mint arra Yada emlékeztet, Szergej Lavrov a lázadás után azzal nyugtatta afrikai kollégáit, hogy a Wagner nem vonul ki a térségből, folytatja eddigi munkáját.

Ugyanakkor Putyin számára Prigozsin már nem eszközzé, hanem veszélyforrássá vált: a lázadása miatt nem tudott már megbízni benne, emellett elképzelhető, hogy a különböző hadurakkal és korrupt vezetőkkel jó kapcsolatokat ápoló Prigozsinnak más céljai lehettek Afrikában, mint Putyinnak – így már csak eszerint is célja lehetett Putyinnak egy tőle jobban függő hadvezér pozícióba helyezése, aki összefogná az afrikai tevékenységeket.

Ugyanerről írt a sikertelen lázadás után Vanda Felbab-Brown, a Brookings Institutions munkatársa, aki megjegyezte, hogy

Júliusi elemzésében a szakértő arra számított, hogy a Wagner afrikai missziói kikerülhetnek Prigozsin alól, és teljesen új vezetést kaphat a térségben a zsoldossereg és a köré épült céghálózat – mint arra emlékeztetett, hasonlóra már sor került egyszer Szíriában, ahol Utkin és Prigozsin is többször kritizálta az orosz hadvezetést, amiért szerintük egyszerűen a busz alá lökték őket. Akkor a konfliktusokat végül azzal zárták, hogy a szíriai misszióban leváltották a Wagner parancsnokságát.

A szakértő szerint az is elképzelhető, hogy a Wagner különböző tevékenységeit feldarabolják, így Putyin és a Kreml számára könnyebben kontrollálhatóvá és ellenőrizhetőbbé válhatnak az orosz geopolitikai érdekeket követő zsoldosok.

Azonban nem mindenki gondolja úgy, hogy a Wagner megmarad. Mint azt az Indexnek Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója kifejtette, szerinte a Wagnernek lényegében vége, hiszen míg Prigozsin a politikai kapcsolatokat ápolta, addig a szintén halott Utkin a zsoldossereg katonai szakmai részéért volt felelős.

(Borítókép: Jevgenyij Prigozsin a Wagner-csoport tagjaival 2023. május 25-én. Fotó: Handout / AFP)