Fel kell készülni rá, hogy nagyon sokáig tart még az ukrajnai háború

Az ukrajnai háború már 18 hónapja tart. A megtámadott ország most a régi szovjet és az új nyugati felszerelések keverékét használja a déli hadjárathoz. Bár az Oroszországgal való szárazföldi híd megszakítása fontos cél, ugyanígy fontos az ukrán kormánynak jelentős bevételt biztosító, mezőgazdasági és ásványkincseket tartalmazó nagy kiterjedésű földterületek felszabadítása is − írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzésében Mick Ryan katonai stratégiai elemző, az ausztrál hadsereg nyugalmazott vezérőrnagya. 

Az offenzíva − ahogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök fogalmazott − lassú műfaj. A tempó nem lepheti meg azokat, akik tanulmányozták a katonai konfliktusokat és a támadó műveletek sajátosságait. Sok megfigyelő azonban az ukránok megfontolt, egyenletes tempóját nem tudja hová tenni. Egyes amerikai biztonsági tisztviselők és politikai döntéshozók még azt is felvetették, hogy a gyors előrehaladás elmaradása azt jelenti, hogy az ellentámadás nem lesz sikeres.

Túl korai lenne azonban megmondani, hogy a konfliktus melyik irányba fog elmozdulni. Összehasonlításképpen: 18 hónappal az első világháború kezdete után a szövetségesek elvesztették a Törökország keleti félszigetéért folytatott hadjáratot, és a verduni csata még mindig zajlott. A második világháború 18-ik hónapjában pedig azt láthattuk, hogy Európa nagy részét megszállták a nácik, Szingapúr Japán kezére került, az Egyesült Államok pedig a Fülöp-szigeteken harcolt.

Összehasonlításképpen Ukrajna sok szempontból optimista lehet. De ahogy az Ukrajna déli frontján tapasztalható kimerülés is mutatja, Kijev előtt még sok kihívás áll. A legnagyobb talán az, hogy a Nyugat − bár jelentős támogatást nyújtott − nem rendelkezik koherens Ukrajna-stratégiával. Tekintettel arra, hogy ez a háború valószínűleg 2024-ig, sőt esetleg még tovább fog tartani, az Egyesült Államoknak és Európának ki kell dolgoznia egyet. Ki kell találniuk, hogy miként használhatják fel jobban fizikai és szellemi erőforrásaikat Ukrajna támogatására most, a következő télen és az elkövetkező években, hogy Kijev győzelmet arathasson.

A jelenlegi állapot

Az ukrán offenzíva alig több mint két hónapja tart. A hadművelet az orosz védelmi vonalak gyors áttörését célzó déli támadással kezdődött. Ez az erőfeszítés megtört a jól kiépített orosz védelmi rendszeren, valamint a kijelölt fő csapásirány hiánya és Michael Kofman katonai elemző szerint a páncélosok, a gyalogság, a mérnökök és a tüzérség magasabb szintű integrációjának hiányosságai miatt.

Az orosz védelem által teremtett kihívások nem kaptak kellő figyelmet Ukrajna támogatói részéről. Ezeket az akadályokat nem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni: az aknamezők veszélyei jól ismertek a nyugati katonai doktrínában. A NATO-államoknak több gépesített áttörő és aknamentesítési felszerelést kellett volna biztosítaniuk Ukrajnának. Ennek elmulasztása jól mutatja azokat az intellektuális hiányosságokat, amelyek számos nyugati katonai intézményt megfertőznek. Mivel a harcoló egységek a leglátványosabbak, sok hadseregben alulfinanszírozottak azok a kontingensek, amelyek az aknamezők tisztításához és áttöréséhez szükséges összetett felszerelést működtetik. Több ilyen típusú mérnöki felszerelést lehetett volna és kellett volna már korábban is biztosítani Ukrajnának.

A gyors áttörés egyszerűen nem lehetséges egy olyan környezetben, ahol nincs baráti légi támogatás és a harcteret érzékelők sűrű hálója borítja, amely lehetővé teszi az oroszok számára, hogy gyorsan felderítsék, majd eltalálják az ukrán célpontokat.

E kihívások ellenére az ukránok alkalmazkodtak a helyzethez, és fokozatos „harapj és tartsd” stratégiát alkalmaznak délen, minimalizálva az áldozatok számát, miközben fokozatosan növelik a nyomást az orosz védelmen. Ennek eredményeként az ukránok délen haladnak előre, és több fontos várost is felszabadítottak. Ugyanakkor az ukrán főparancsnokság több hadjáratot is vezet. Keleten újabb offenzívát indítottak Bahmut városa körül. Itt a délen meglévő kiterjedt orosz védelmi állások nélkül az ukránok előrehaladást érnek el. És már nem Wagner-csoport által toborzott elítéltekkel harcolnak, mint a nyár elején. A Bahmut körül lévő orosz csapatok magasabb minőségű, reguláris erők, és az ő kimerülésük pedig csökkenti Oroszország jövőbeli támadási lehetőségeit.

Így harcol Ukrajna

Ukrajna összetett és egymással összefüggő hadjáratainak sorozata még a legnagyobb és legfejlettebb nyugati hadseregeket is megterhelné. Kijev az elmúlt 18 hónapban elsajátította azt a képességet, hogy ezeket a stratégiai, műveleti és taktikai kihívásokat megszervezze. Az ukránok vegyítették a NATO és a szovjet korszak fegyvereit és doktrínáit, miközben javították különböző szintek összehangolását. Eközben kialakították a modern háború sajátos megközelítését.

Ezt a hadviselési módot azért érdemes tanulmányozni, mert a legtöbb nyugati hadsereg valószínűleg jobban hasonlít az ukrán, mint az amerikai fegyveres erőkre, amelyek doktrínáját óhatatlanul mindannyian másolják. Az ukrán hadviselés központi eleme pedig a tanulási képesség, az új felszerelések és ötletek beépítése, valamint a taktika és stratégia adaptálása.

De még a legkönnyebben alkalmazkodó hadseregek képességeinek is van határuk. Egy komoly képességekkel rendelkező katonai szervezet kiépítése, fenntartása és fejlesztése hónapokig vagy évekig is eltarthat. A Nyugatnak el kell fogadnia, hogy az újoncképzés, a technikai képzés, a vezetőképzés és a kollektív képzés végrehajtása időbe telik. Ez pedig szükséges ahhoz, hogy egy olyan katonai szervezetből, mint az ukrán, nagy, integrált haderő váljon, amely képes komoly támadó manőverekre.

Mi jön ezután?

Mind az ukránok, mind az oroszok rendelkeznek az erőforrásokkal és az elszántsággal egy hosszabb háborúhoz. Különösen Vlagyimir Putyin orosz elnök hangoztatta azt a narratívát, hogy a NATO fenyegetést jelent Oroszországra nézve. Továbbra is egy orosz birodalom elképzelését hangoztatja. Augusztus 2-án például beszédet mondott, amelyben „a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok, valamint a Herszoni és Zaporizzsjai régiók integrációjának” célját emelte ki. 

A Nyugatnak tehát el kell fogadnia, hogy ez egy hosszú háború lesz. Több generáció kacérkodott azzal a gondolattal, hogy a nagy, népes és technológiailag fejlett államok közötti háborúk rövidek lehetnek. Az elemzők például az első világháború, a második világháború, a koreai háború és az iraki háború elején is rövid konfliktust jósoltak. Ugyanez igaz lesz erre a háborúra is. Időbe fog telni, amíg Ukrajna szárazföldi, légi, tengeri, kibernetikai, ipari és információs képességeit továbbfejlesztik, hogy az ország győzedelmeskedhessen Oroszországgal szemben. Bár az oroszok sok stratégiai és taktikai hibát követtek el ebben a háborúban, tanultak és alkalmazkodtak is. 

A nyugati stratégia elemévé kell válnia a támogatást igénylő legfontosabb működési és intézményi problémák azonosításának. Az Egyesült Államoknak el kell fogadnia, hogy a rendkívül összetett légi-földi hadviselésre vonatkozó doktrínája nem teljesen alkalmas Ukrajnára. Ez a tény nem jelenti azt, hogy a kombinált fegyveres hadviselés nem hatékony. A NATO-nak át kell értékelnie doktrínáját. A nyugati államoknak meg kell találniuk a módját annak, hogy szárazföldi harcot folytassanak egy olyan környezetben, ahol gyakori légitámadásoknak lesznek kitéve − ez pedig olyasmi, amit nemzedékek óta nem kellett megtenniük.

A nyugati katonai doktrína e hiányosságát a legjobban Ukrajna azon küzdelme mutatja meg, hogy áthatoljon az orosz aknamezőkön. A sűrű akadályövezetek, beleértve az aknamezőket is, aligha jelentenek új fejleményt a hadászatban. Az ilyen áttörések technológiái és taktikái közel fél évszázad óta nem változtak. 

A Kijevnek való tartós támogatás felajánlása nem biztos, hogy sok nyugati politikus számára örvendetes hír, tekintettel az Egyesült Államokban és néhány európai országban közelgő választásokra. Az elmúlt 18 hónap alatt azonban az ukránok bebizonyították, hogy harcolni akarnak, képesek új fegyvereket hadrendbe állítani, és képesek tanulni, alkalmazkodni és javítani katonai hatékonyságukat. A következő lépés az, hogy biztosítsuk őket arról, hogy a Nyugat készen áll arra, hogy támogassa őket az Oroszország legyőzéséért folytatott harcban, és hogy ezt a támogatást 2024-ben és azon túl is felajánlja − írja a szerző. 

(Borítókép:  Chris McGrath / Getty Images)