Több száz orosz civilt mészároltathatott le Putyin, hogy beülhessen az elnöki székbe

Ekkor már túl vagyunk az első csecsen háborún. Ahogy Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság kutatója, a Corvinus Egyetem oktatója a Nemzet és Biztonság című szakfolyóiratban megjelent, az oroszországi terrorizmust áttekintő cikkében megjegyzi,

némiképp paradox módon a radikális iszlámhoz kötődő terrorizmus csecsenföldi megjelenése nem a háború, hanem az azt lezáró, 1996 augusztusában aláírt haszavjurti fegyverszünet következménye volt. A megállapodás értelmében – bár Csecsenföld az Orosz Föderáció része maradt (a végleges döntést a terület státusáról 2001-ig elnapolták) – a köztársaságból kivonultak a szövetségi erők, így az lényegében kikerült Moszkva irányítása alól. A sokak által remélt békés felvirágzás helyett azonban a szervezett bűnözés és anarchia korszaka következett Csecsenföldön.

Ne feledjük el, hogy még jóval 9/11 előtt vagyunk, de az iszlám szeparatista terrorizmus már erősen jelen van Oroszországban. A csecsenek rendszeresen hajtanak végre ilyen akciókat. A szélsőséges iszlamizmus egyre nagyobb teret nyert, ami addig jutott, hogy Aszlan Maszhadov csecsen elnök az extremisták nyomására kénytelen volt bevezetni az iszlám jogrendszert, a sariát.

Vlagyimir Putyin akkori miniszterelnök a Dagesztán elleni csecsen támadásra és a házrobbantásokra hivatkozva megindította a második csecsen háborút, amelyet az orosz hivatalos források következetesen antiterrorista műveletnek, nem pedig háborúnak neveztek

– fogalmaz tanulmányában Rácz András.

A Jelcin-elnökség utolsó hónapjait élte; Putyin, akit éppen akkor neveztek ki miniszterelnöknek, dühösen jelentette ki a televízió adásában, hogy nem fog tárgyalni a lakásrobbantások felelőseivel, akik szerinte kétségtelenül csecsenek voltak. Valójában semmilyen körülmények között nem fog tárgyalni terroristákkal – látszólag a Jelcin által az 1994-96-os első csecsen háború befejezése érdekében tett engedményekre való tekintettel. Erre Putyin elindította a második csecsen háborút, amelyben a harcok legsúlyosabb éveiben csecsenek és oroszok tízezrei haltak meg –  írja Steve LeVine amerikai újságíró.

Átalakult az orosz politikai táj

Ezek az események 1999 végén – a lakásrobbantások és Putyin megtorló támadása a szakadár Csecsenföld ellen – „átalakították az orosz politikai tájat” – írta Paul Klebnikov, a Forbes magazin riportere.

Putyin miniszterelnök az országot ostromlottnak nyilvánította. Paranoia söpört végig Oroszország városain... A rettegő lakosság erős vezetőre vágyott, és hat hónappal később a szavazatok 52,6 százalékával elnökké választotta Putyint. Az eredmény elképesztő fordulatot jelentett ahhoz képest, hogy népszerűsége mindössze 2 százalékos volt, amikor – a lakosság számára ismeretlenül – először nevezték ki miniszterelnöknek

– fogalmazott.

Egy sikertelen merénylet keltette fel a gyanút

Miközben az ország nagy része Putyint istenítette,

1999. szeptember 22-én, hat nappal a negyedik robbanás után, Volgodonszkban, Rjazan város egyik lakóházának ideges lakói gyanút fogtak a házban látott idegenek miatt. Kihívták a rendőrséget, akik egy, a többivel azonos bombát találtak, és hatástalanították.

A helyi rendőrség kitartó munkája és az orosz újságírók tudósításai olyan bizonyítékokat tártak fel, amelyek a csecsenek érintettségére utaltak. Az egyik legkínzóbb felfedezés egy telefonhívás volt az FSZB rjazani központjába – amelyet egy telefonközpontos követett nyomon –, és amely arra utalt, hogy a biztonsági ügynökség és a bomba elhelyezésében részt vevő személy között kapcsolat állt fenn. Nagyon gyorsan megváltozott a hivatalos történet – miszerint egy terrortámadást hiúsítottak meg –, Moszkva most azt állította, hogy a bomba csak egy ártalmatlan másolat volt, amelyet a lakosság éberségét tesztelő polgári védelmi gyakorlat keretében helyeztek el a lakóházban. A helyi rendőrség azonban azt mondta, hogy a bombában valóban egy bomba működő részei voltak, és

A Rjazani incidens néven ismertté vált ügyben helyi és külföldi újságírók és ellenzéki parlamenti képviselők azt találgatták, hogy ha nem maga az FSZB volt felelős a bomba elhelyezéséért, akkor talán csaló ügynökök vagy tisztek lehettek. Nem volt nagy ugrás ezután azt feltételezni, hogy az FSZB hasonló elemei állhattak a többi lakásrobbantás mögött is.

A cél Putyin elnöki székbe juttatása lehetett

Szerinte Rjazant ugyanazok az emberek tervelték ki, akik a korábbi robbantást elkövették. Úgy jellemezte a merénylőket, mint akiknek 

hogy megmentsék korrupt módon szerzett vagyonukat. Ezek csakis magának a Jelcin-rezsimnek a vezetői lehettek – vagyis az FSZB.

Néhány embert, akik továbbra is úgy sejtették, hogy a kormánynak szerepe volt-e a robbantásokban, a következő években megölték vagy bebörtönözték. Vlagyimir Golovljov ellenzéki törvényhozót kutyasétáltatás közben lőtték agyon. Lövések végeztek Szergej Jusenkovval, egy vezető liberális parlamenti képviselővel is, az otthona közelében. 

Az oligarcha beszáll a nyomozásba

Az arjazáni incidenst megelőző négy lakóházi robbanás rejtélye felkeltette Borisz Berezovszkij orosz milliárdos oligarcha figyelmét. Ő döntő szerepet játszott abban, hogy Putyint megválasztották elnöknek, mivel pénzt, politikai támogatást, és ami még fontosabb, szemérmetlenül pozitív tudósításokat sorakoztatott fel televíziós csatornáján, az ORT-n. De a két férfi nem sokkal később összeveszett, és Berezovszkij Londoni száműzetésben élt, amíg állítólag öngyilkosságot nem követett el.

Egyik legfontosabb tanácsadója, Jurij Felsztinszkij úgy vélte, hogy az FSZB-nek köze volt a lakásrobbantásokhoz. Azt is gyanította, hogy Putyin, aki egy hónappal a merényletek előtt még az ügynökség vezetője volt, részt vett a tervezésben. 

LeVinne Boston külvárosában lévő otthonában találkozott Felszintszkijjelt, aki a következőket mondta el neki:

Ahogy a Jelcin-korszak a végéhez közeledett, Oroszország jövőbeli irányítása volt a tét. Ha az FSZB embereinek háromszáz embert kellett megölniük ahhoz, hogy a félelem olyan légkörét teremtsék meg, amely lehetővé teszi számukra, hogy a zsákmányra igényt tartsanak, nos, akkor megöltek háromszáz embert. Ebből következett, hogy a hírszerző ügynökség vezetőjét az elnökséggel jutalmazzák, mert ő vállalta a legnagyobb kockázatot. Ez egy maffiahagyomány – aki a legtöbbet kockáztat, az kapja a legtöbbet.

Az oligarcha most a lakóházi robbantások részleteire irányította figyelmét. Ki tudná, hogyan valósulhatott meg egy ilyen terrorista összeesküvés, és hogyan lehetne azonosítani a valószínűsíthető elkövetőket? Felsztinszkij azonnal egy másik Berezovszkij-tanácsadóra gondolt,

aki hírszerző tisztként szolgált az FSZB legsötétebb egységeinél. Litvinyenko, aki már akkor is éles kritikusa volt a kémügynökségnek, még mindig Oroszországban élt, de hamarosan nyugatra disszidált.

Miután a társaság visszatért Moszkvába, Litvinyenko rátalált egy mintára.

Találj meg mindent, amit csak tudsz Max Lazovszkijról

– javasolta Litvinyenko.

Lazovszkij egykori KGB-tiszt és hírhedt bűnözővezér volt. Ahogy Litvinyenko és Felsztinszkij később leírta a Blowing Up Russia (Oroszország felrobbantása) című könyvükben, ,,Lazovszkij segített felrobbantani egy moszkvai hidat, ami egybeesett Jelcin 1996-os újraválasztási kampányával, és később letartóztatták. 1999 augusztusában – egy hónappal a lakásrobbantások előtt – az orosz Legfelsőbb Bíróság szabadon engedte Lazovszkijt. Akkor már halott volt – nyolc hónappal a lakásrobbantások után meggyilkolták – és Litvinenko mindenütt az ő ujjlenyomatát látta.

Ha megérted Lazovszkijt, hogyan működött, hogyan épült fel a szervezete, akkor mindent megértesz

– emlékszik vissza Felshtinsky Litvinenko szavaira.

Litvinyenkón példát statuáltak

2006 novemberében

Az Egyesült Királyság arra a következtetésre jutott, hogy egy volt orosz hírszerző ügynök követte el a gyilkosságot, és kérte kiadatását Oroszországtól. Putyin felmenthette volna magát és egész Oroszországot, ha együttműködik Nagy-Britanniával. Ehelyett elutasította a kiadatási kérelmet, és helyeslően nézte, ahogy a feltételezett merénylő bekerül a nemzeti parlamentbe, és így mentességet kap a büntetőeljárás alól Oroszországban, miközben Európában körözik. A külföldi vélemények szerint Putyin így vagy úgy, de bűnrészes volt a gyilkosságban.

LaVine szerint természetesen abszolút lehetséges, hogy Putyin és köre pontosan azt a fenyegető benyomást akarta kelteni, amit a külföldiek róluk kialakítottak, gyakorlatilag az üzeneve:

Ne szórakozz Oroszországgal!

De ez túlgondoltnak tűnt. Valószínűbb, hogy

Putyin egyszerűen csak Putyin volt.

Vlagyimir Putyin felemelkedéséről szóló sorozatunk első részét itt olvashatja. 

Felhasznált irodalom:

LeVine, Steve: Putin's Labyrinth – Spies, Murder, and the the Dark Hearth of the New Russia, Random House, New York, 2008

Truscott, Peter: Putin's Progress – A biography of Russia's enigmatic president, Simon & Schuster Australia, Sydney, 2004