Több száz orosz civilt mészároltathatott le Putyin, hogy beülhessen az elnöki székbe
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Külföld cikkek
-
Keményen beleszállt Elon Muskba a világ leghíresebb írója - Megfulladnak Újdelhiben a szmogtól, veszélyes kategóriába sorolták a várost
- Dél-Korea durván lesújtott a Metára illegális adatok gyűjtése miatt
- Varga Mihály a magyar elnökség nagy sikeréről számolt be
- Észak-Korea rakétákat lőtt ki Japán irányába egy teszten
Ekkor már túl vagyunk az első csecsen háborún. Ahogy Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság kutatója, a Corvinus Egyetem oktatója a Nemzet és Biztonság című szakfolyóiratban megjelent, az oroszországi terrorizmust áttekintő cikkében megjegyzi,
némiképp paradox módon a radikális iszlámhoz kötődő terrorizmus csecsenföldi megjelenése nem a háború, hanem az azt lezáró, 1996 augusztusában aláírt haszavjurti fegyverszünet következménye volt. A megállapodás értelmében – bár Csecsenföld az Orosz Föderáció része maradt (a végleges döntést a terület státusáról 2001-ig elnapolták) – a köztársaságból kivonultak a szövetségi erők, így az lényegében kikerült Moszkva irányítása alól. A sokak által remélt békés felvirágzás helyett azonban a szervezett bűnözés és anarchia korszaka következett Csecsenföldön.
Ne feledjük el, hogy még jóval 9/11 előtt vagyunk, de az iszlám szeparatista terrorizmus már erősen jelen van Oroszországban. A csecsenek rendszeresen hajtanak végre ilyen akciókat. A szélsőséges iszlamizmus egyre nagyobb teret nyert, ami addig jutott, hogy Aszlan Maszhadov csecsen elnök az extremisták nyomására kénytelen volt bevezetni az iszlám jogrendszert, a sariát.
Vlagyimir Putyin akkori miniszterelnök a Dagesztán elleni csecsen támadásra és a házrobbantásokra hivatkozva megindította a második csecsen háborút, amelyet az orosz hivatalos források következetesen antiterrorista műveletnek, nem pedig háborúnak neveztek
– fogalmaz tanulmányában Rácz András.
A terrortámadások végső soron jól jöttek Putyinnak.
A Jelcin-elnökség utolsó hónapjait élte; Putyin, akit éppen akkor neveztek ki miniszterelnöknek, dühösen jelentette ki a televízió adásában, hogy nem fog tárgyalni a lakásrobbantások felelőseivel, akik szerinte kétségtelenül csecsenek voltak. Valójában semmilyen körülmények között nem fog tárgyalni terroristákkal – látszólag a Jelcin által az 1994-96-os első csecsen háború befejezése érdekében tett engedményekre való tekintettel. Erre Putyin elindította a második csecsen háborút, amelyben a harcok legsúlyosabb éveiben csecsenek és oroszok tízezrei haltak meg – írja Steve LeVine amerikai újságíró.
Átalakult az orosz politikai táj
Ezek az események 1999 végén – a lakásrobbantások és Putyin megtorló támadása a szakadár Csecsenföld ellen – „átalakították az orosz politikai tájat” – írta Paul Klebnikov, a Forbes magazin riportere.
Putyin miniszterelnök az országot ostromlottnak nyilvánította. Paranoia söpört végig Oroszország városain... A rettegő lakosság erős vezetőre vágyott, és hat hónappal később a szavazatok 52,6 százalékával elnökké választotta Putyint. Az eredmény elképesztő fordulatot jelentett ahhoz képest, hogy népszerűsége mindössze 2 százalékos volt, amikor – a lakosság számára ismeretlenül – először nevezték ki miniszterelnöknek
– fogalmazott.
Egy sikertelen merénylet keltette fel a gyanút
Miközben az ország nagy része Putyint istenítette,
egy meg nem történt robbanás radikálisan megváltoztatta a helyzetet.
1999. szeptember 22-én, hat nappal a negyedik robbanás után, Volgodonszkban, Rjazan város egyik lakóházának ideges lakói gyanút fogtak a házban látott idegenek miatt. Kihívták a rendőrséget, akik egy, a többivel azonos bombát találtak, és hatástalanították.
A helyi rendőrség kitartó munkája és az orosz újságírók tudósításai olyan bizonyítékokat tártak fel, amelyek a csecsenek érintettségére utaltak. Az egyik legkínzóbb felfedezés egy telefonhívás volt az FSZB rjazani központjába – amelyet egy telefonközpontos követett nyomon –, és amely arra utalt, hogy a biztonsági ügynökség és a bomba elhelyezésében részt vevő személy között kapcsolat állt fenn. Nagyon gyorsan megváltozott a hivatalos történet – miszerint egy terrortámadást hiúsítottak meg –, Moszkva most azt állította, hogy a bomba csak egy ártalmatlan másolat volt, amelyet a lakosság éberségét tesztelő polgári védelmi gyakorlat keretében helyeztek el a lakóházban. A helyi rendőrség azonban azt mondta, hogy a bombában valóban egy bomba működő részei voltak, és
a vizsgálatok robbanóanyag jelenlétét mutatták ki.
A Rjazani incidens néven ismertté vált ügyben helyi és külföldi újságírók és ellenzéki parlamenti képviselők azt találgatták, hogy ha nem maga az FSZB volt felelős a bomba elhelyezéséért, akkor talán csaló ügynökök vagy tisztek lehettek. Nem volt nagy ugrás ezután azt feltételezni, hogy az FSZB hasonló elemei állhattak a többi lakásrobbantás mögött is.
A cél Putyin elnöki székbe juttatása lehetett
Szerinte Rjazant ugyanazok az emberek tervelték ki, akik a korábbi robbantást elkövették. Úgy jellemezte a merénylőket, mint akiknek
szükségük volt egy újabb háborúra, amely képes volt Putyint az elnöki székbe juttatni,
hogy megmentsék korrupt módon szerzett vagyonukat. Ezek csakis magának a Jelcin-rezsimnek a vezetői lehettek – vagyis az FSZB.
Néhány embert, akik továbbra is úgy sejtették, hogy a kormánynak szerepe volt-e a robbantásokban, a következő években megölték vagy bebörtönözték. Vlagyimir Golovljov ellenzéki törvényhozót kutyasétáltatás közben lőtték agyon. Lövések végeztek Szergej Jusenkovval, egy vezető liberális parlamenti képviselővel is, az otthona közelében.
Az oligarcha beszáll a nyomozásba
Az arjazáni incidenst megelőző négy lakóházi robbanás rejtélye felkeltette Borisz Berezovszkij orosz milliárdos oligarcha figyelmét. Ő döntő szerepet játszott abban, hogy Putyint megválasztották elnöknek, mivel pénzt, politikai támogatást, és ami még fontosabb, szemérmetlenül pozitív tudósításokat sorakoztatott fel televíziós csatornáján, az ORT-n. De a két férfi nem sokkal később összeveszett, és Berezovszkij Londoni száműzetésben élt, amíg állítólag öngyilkosságot nem követett el.
Egyik legfontosabb tanácsadója, Jurij Felsztinszkij úgy vélte, hogy az FSZB-nek köze volt a lakásrobbantásokhoz. Azt is gyanította, hogy Putyin, aki egy hónappal a merényletek előtt még az ügynökség vezetője volt, részt vett a tervezésben.
LeVinne Boston külvárosában lévő otthonában találkozott Felszintszkijjelt, aki a következőket mondta el neki:
Ahogy a Jelcin-korszak a végéhez közeledett, Oroszország jövőbeli irányítása volt a tét. Ha az FSZB embereinek háromszáz embert kellett megölniük ahhoz, hogy a félelem olyan légkörét teremtsék meg, amely lehetővé teszi számukra, hogy a zsákmányra igényt tartsanak, nos, akkor megöltek háromszáz embert. Ebből következett, hogy a hírszerző ügynökség vezetőjét az elnökséggel jutalmazzák, mert ő vállalta a legnagyobb kockázatot. Ez egy maffiahagyomány – aki a legtöbbet kockáztat, az kapja a legtöbbet.
Az oligarcha most a lakóházi robbantások részleteire irányította figyelmét. Ki tudná, hogyan valósulhatott meg egy ilyen terrorista összeesküvés, és hogyan lehetne azonosítani a valószínűsíthető elkövetőket? Felsztinszkij azonnal egy másik Berezovszkij-tanácsadóra gondolt,
egy Alekszandr Litvinyenko nevű fickóra,
aki hírszerző tisztként szolgált az FSZB legsötétebb egységeinél. Litvinyenko, aki már akkor is éles kritikusa volt a kémügynökségnek, még mindig Oroszországban élt, de hamarosan nyugatra disszidált.
Miután a társaság visszatért Moszkvába, Litvinyenko rátalált egy mintára.
Találj meg mindent, amit csak tudsz Max Lazovszkijról
– javasolta Litvinyenko.
Lazovszkij egykori KGB-tiszt és hírhedt bűnözővezér volt. Ahogy Litvinyenko és Felsztinszkij később leírta a Blowing Up Russia (Oroszország felrobbantása) című könyvükben, ,,Lazovszkij segített felrobbantani egy moszkvai hidat, ami egybeesett Jelcin 1996-os újraválasztási kampányával, és később letartóztatták. 1999 augusztusában – egy hónappal a lakásrobbantások előtt – az orosz Legfelsőbb Bíróság szabadon engedte Lazovszkijt. Akkor már halott volt – nyolc hónappal a lakásrobbantások után meggyilkolták – és Litvinenko mindenütt az ő ujjlenyomatát látta.
Ha megérted Lazovszkijt, hogyan működött, hogyan épült fel a szervezete, akkor mindent megértesz
– emlékszik vissza Felshtinsky Litvinenko szavaira.
Litvinyenkón példát statuáltak
2006 novemberében
Litvinyenkót Londonban meggyilkolták.
Az Egyesült Királyság arra a következtetésre jutott, hogy egy volt orosz hírszerző ügynök követte el a gyilkosságot, és kérte kiadatását Oroszországtól. Putyin felmenthette volna magát és egész Oroszországot, ha együttműködik Nagy-Britanniával. Ehelyett elutasította a kiadatási kérelmet, és helyeslően nézte, ahogy a feltételezett merénylő bekerül a nemzeti parlamentbe, és így mentességet kap a büntetőeljárás alól Oroszországban, miközben Európában körözik. A külföldi vélemények szerint Putyin így vagy úgy, de bűnrészes volt a gyilkosságban.
LaVine szerint természetesen abszolút lehetséges, hogy Putyin és köre pontosan azt a fenyegető benyomást akarta kelteni, amit a külföldiek róluk kialakítottak, gyakorlatilag az üzeneve:
Ne szórakozz Oroszországgal!
De ez túlgondoltnak tűnt. Valószínűbb, hogy
Putyin egyszerűen csak Putyin volt.
Vlagyimir Putyin felemelkedéséről szóló sorozatunk első részét itt olvashatja.
Felhasznált irodalom:
LeVine, Steve: Putin's Labyrinth – Spies, Murder, and the the Dark Hearth of the New Russia, Random House, New York, 2008
Truscott, Peter: Putin's Progress – A biography of Russia's enigmatic president, Simon & Schuster Australia, Sydney, 2004
Rácz András: Háború két és fél fronton: Oroszország a terrorizmus elleni küzdelemben In. Nemzet és biztonság, 2011, szeptember
Satter, David: Darkness at Dawn – The Rise of the Russian Criminal State, Yale University Press, New Haven/London, 2003
Felshtinsky, Yuri & Litvinenko, Alexander: Blowing Up Russia – The Secret Plot to Bring Back KGB Terror, Encounter Books, London, 2007
(Borítókép: A rendkívüli helyzetek minisztériumának munkatársai keresik a túlélőket a robbanás helyszínén, amely szétszakított egy moszkvai lakóházat hétfőn, 1999. szeptember 13-án. Fotó: Ivan Nikitin / Getty Images)
Cikkek, esélyek, portrék, eredmények, térképek – minden egy helyen!
Ne maradjon le semmiről, kövesse az Indexen az amerikai elnökválasztás legfontosabb pillanatait és böngéssze a Fehér Ház blog tartalmait!
November 1-től folyamatosan frissülő hírfolyamunkban számolunk be minden fejleményről, a voksolás éjszakáját kiemelt figyelemmel kísérjük. A választás másnapján reggel hét órától élő videós műsorral jelentkezünk, interaktív térképeink segítségével pedig minden információt megtalál!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
