Miért olyan átkozottul unalmasak az uniós beszédek?

„Tisztelt képviselők, tisztelt érdeklődők... készüljenek fel az szunyókálásra” – a Politico szellemes összeállítása szerint így kezdődne a legtöbb beszéd, ha az EU buborékában élő politikusok őszinték lennének. A portál arra volt kíváncsi, miért szoktak az uniós vezetők ásítást kiváltani, ahelyett, hogy megtapsolnák őket.

Az első kihívás, amellyel egy uniós beszédíró szembesül, hogy felkeltse az érdeklődést az oly távolinak tűnő politika iránt. A feladatot nehezíti, hogy a brüsszeli üzenet csak közvetítők révén jut el a tagországokba – emlékeztetett Dan Sobovitz, aki öt évig volt Maroš Šefčovič európai biztos beszédírója.

„Az európai politikusok soha nem lesznek képesek elérni a nélkülözhetetlen meghittséget, mert nemzeti szinten a közvetítők, például újságírók és influenszerek tolmácsolják a mondanivalót” – magyarázta a magyar–svájci–izraeli kommunikációs szakértő.

A megoldás szerinte a személyes történetek felidézése. „Én megpróbálnám elegyíteni a politikai irányvonalakat a megszólaló személyiségével és életrajzával” – javasolja Sobovitz.

„Egy nagyon elvont téma is lehet konkrét és megragadó, ha történetet szőnek bele” – véli a holland szakértő, aki szerint a populista retorikával szemben csak úgy lehet fellépni, „ha világossá tesszük, hogy az Európai Unió valójában mit tesz az emberekért, és mit jelent a hétköznapi életben”.

A kevesebb több

„Nagyon intenzíven dolgozik a beszéden. Egy történetet szándékozik elmondani, és ezen sokkal többet fáradozik, mint én” – mondta az Európai Bizottság egyik magas rangú, névtelenséget kérő diplomatája Ursula von der Leyen évértékelőjének elhangzása előtt. Hogy ez mennyire sikerült, bárki maga is megítélheti.

Maga a narratíva definíciója José Manuel Barroso volt bizottsági elnök egykori beszédírója szerint is az összefüggő, egyetlen történet.

„Egyetlen személy mondja el, és egyetlen toll írhatja le” – véli Vincent Stuer, aki most az Európai Parlament Renew Europe frakcióját segíti. Szerinte Von der Leyen, aki a tollforgatást a megbízható tisztviselők nagyon szűk körére korlátozta, ezt a stratégiát alkalmazza.

Egy hétre bezárkózik három tanácsadóval, aztán közli: »Ez a történetem, vagy elfogadod, vagy nem«. Ez remek hozzáállás a beszéd szempontjából, más kérdés azonban, hogy Európa befogadja-e

– mondta Stuer, aki szerint a tényleges politikai döntéshozatalnak nyitottabbnak és konszenzuson alapulónak kellene lennie, mint a beszédírói taktikájának.

Stuer úgy véli: a kevesebb több. Ha a bizottság főigazgatóságai is beleszólhatnak, a végtermék csicsás „karácsonyfává” fajul.

Lehetetlen kihívás

A narratíva kialakításához kulcsfontosságú a szónok életrajzának alapos ismerete – állítja Helene Banner, aki 2019 óta a bizottság két elnöke, Jean-Claude Juncker és Von der Leyen számára írt beszédeket. Junckerről például pontosan tudta, hogyan gondolkodik, mit olvas, vagy milyen költeményeket szeret.

A bizottság kommunikációs problémáit maga az intézmény is kiválthatja – idézte fel egy korábbi, az előző ciklusban dolgozó, névtelenséget kérő beszédíró.

A bizottságnál alkalmazottak túlnyomó többsége jogász, márpedig a jogászok borzalmasan rosszul kommunikálnak. Az uniós jogászok pedig különösen rosszak

– mondta a szövegíró.

A nyelvi fordulatokat semlegesítheti, hogy minden felszólalást az unió 24 hivatalos nyelvén kell tolmácsolni. Juncker és Von der Leyen három nyelven felváltva – angolul, franciául és németül – mondta el a beszédeit. Szinte biztosra vehető, hogy a hallgatóság valamit félreért.

„A kihívást lehetetlen jól teljesíteni” – véli Banner, aki arra is felhívta a figyelmet: a mondanivaló néha óvatos, hogy „senkit se sodorjon le a fedélzetről”, azaz senki számára ne legyen érdektelen.

„A művészet az, hogy személyes legyen, küldetésközpontú, átélhető” – hangoztatta a szakértő, aki politikai kommunikációt tanít a Bruges-i Európa Kollégiumban.

Von der Leyen alkatilag alkalmatlan arra, hogy felvidítsa hallgatóságát.

„Hiányzik belőle az a szemtelen humor és önirónia, amit szeretek az emberekben” – mondta Broekmeulen. A holland szakértő szerint a bizottsági elnöknek kicsit több érzelmet és szenvedélyt kellene tanúsítania, de hát „ő német”, ezért a feladat nehéz.

(Borítókép: Michele Tantussi / Getty Images)