Ez lehet Vlagyimir Putyin végső fegyvere

A Nyugat folyamatos elkötelezettsége Ukrajna mellett nem garantálható örökké. Bár egyelőre kisebbségben vannak azok a hangok Európában vagy Amerikában, amelyek megkérdőjelezik az ország hosszú távú támogatását, egyes politikai körök azonban már egyre erőteljesebben ezt követelik. Továbbra is ritka a nyíltan oroszbarát és ukránellenes nézetek hangsúlyozása a politikában, a szkepticizmus inkább a régebb óta fennálló belpolitikai vitákból fakad. Az Egyesült Államokban az ukrajnai háború lett a legújabb gyújtópontja annak a vitának, amely arról szól, hogy az amerikaiaknak mennyit kell költenie a tengerentúli szövetségesek támogatására.

Európában a koronavírus és a magas infláció helyezett nyomást a politikára. Elkezdett megingani az Ukrajna győzelmét váró optimizmus, és egyre nagyobb a nyugtalanság amiatt, hogy egy elhúzódó, nyílt végű háború folyik Európa földjén – írja a Foreign Affairsben megjelent cikkében Liana Fix történész és Michael C. Kimmage, a The Catholic University of America történettudományi tanszékének vezetője.

Még ha az ellentámadás esetleg fel is gyorsul, a háborút nem fogja egyhamar lezárni. Ukrajna támogatóinak nincs világos, elfogadott koncepciója arról, hogy mit is tekintenének győzelemnek – ez pedig felveti a politikai felelősség kérdését is. Ukrajnán kívül most már nem a háború története uralja a híreket, és minél tovább tart a konfliktus, annál inkább háttérbe fog szorulni az a narratíva, amely Dávid és Góliát harcaként mutatja be a konfliktust. Ezzel szemben a közvélemény inkább a látszatmegoldásokat fogja támogatni – írják a szerzők.

Ukrajna számára a fő kockázatot azonban nem annyira egy nyugaton bekövetkező, hirtelen politikai váltás jelenti, mint inkább a külföldi segítség gondosan szőtt hálójának lassú felbomlása. Ha mégis bekövetkezik egy hirtelen váltás, az az Egyesült Államokban fog kezdődni. A 2024. novemberi választások ugyanis a külpolitika alapvető irányvonalát is befolyásolni fogják.

Mivel a támogatás fokozatos elvesztése komoly veszélyt jelent, a szerzők szerint az ukrán külpolitikának diverzifikálnia kellene, és a segítségkéréseket ahhoz igazítani, hogy elhúzódó háborúra számítanak. Eközben az Egyesült Államok és Európa politikai vezetőinek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a pénzügyi és katonai támogatást hosszú távú költségvetési ciklusokba foglalják, hogy a később hivatalba lépő politikusok számára nehezebb legyen azok visszavonása.

Csak jó időkben barátok

Európa leginkább amiatt aggódik, hogy az Egyesült Államok lesz a gyenge szem a láncban. Finnország, Lengyelország, Svédország, az Egyesült Királyság és a balti államok kormányait az Ukrajna iránti töretlen kiállás jellemzi. Azok a félelmek, hogy egy jobboldali kormány megfordítaná Olaszország Ukrajna iránti elkötelezettségét, alaptalannak bizonyultak. Ehelyett Giorgia Meloni miniszterelnök megerősítette a Nyugat irányvonalát. Tekintettel arra, hogy Putyin háborúja mennyire népszerűtlen Franciaországban, még a francia ellenzék legjelentősebb alakja, a szélsőjobboldali populista Marine Le Pen – aki korábban támogatta Putyint, sőt 2014-ben még a Krím annektálását is jóváhagyta – is kitartott a teljes körű invázió korábbi elítélése mellett.

A szilárd európai támogatás nem valószínű, hogy hamarosan meginog. Az Eurobarometer júniusi felmérése szerint az Európai Unió lakosainak 64 százaléka támogatja az Ukrajnának szánt katonai felszerelések vásárlását és szállítását. Ez a szám Bulgáriában 30 százalék, míg Svédországban 93 százalék. Eddig egyetlen olyan európai párt sem tudott tartós választási koalíciót létrehozni, amely nyíltan oroszbarát programot hirdetett volna.

Mindazonáltal Európán mutatkoznak már a fáradtság jelei. A legjobb példa erre Németország, amely átvészelte az energiaválságot, és egymillió ukrán menekültet fogadott be, és fokozatosan növelte az Ukrajnának nyújtott segítséget. A világjárványhoz hasonlóan a hosszan tartó válság is frusztrációt szül. A rossz közérzet a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért pártnak (AfD) kedvez. A közvélemény-kutatások szerint az AfD jelenleg Németország második legerősebb pártja. Programja szerint kiléptetné Németországot a NATO-ból, és le akarja állítani az Ukrajnának nyújtott támogatást, de a párt népszerűsége nem oroszbarát nézeteiből ered. Az AfD az általános elégedetlenséget használja ki, hogy az atlantista külpolitikával szembeni kritikáját tüntesse fel főáramlatként.

Európa számára a háború minél tovább tart, annál inkább megoldhatatlannak és költségesnek fog tűnni. Mivel a háború támogatása alapértelmezett álláspont Európában, a politikusok a hazai frontra összpontosíthatnak. Ez azt jelenti, hogy hibáztathatják a fővárosi és brüsszeli eliteket, hogy többet törődnek Ukrajnával, mint saját választóikkal. Ezek a nézetek könnyen elterjedhetnek, ráadásul úgy, hogy híveiknek nem kell életképes alternatív politikát felmutatniuk, még csak igazat sem kell mondaniuk. Nem kell különösebben ügyes demagógnak lenni ahhoz, hogy a gazdasági visszaesést elszenvedő európaiakat meggyőzzék arról, hogy a háborúnak könnyen véget lehet vetni, és hogy a háború befejezése megszabadítaná őket problémáiktól, például a magas inflációtól – írják a szerzők.

Trump visszatérése valószínűleg problémát jelentene Ukrajna számára. A The New York Times szerint 2018-ban Trump többször is javasolta négyszemközt a kormányzat vezető tisztségviselőinek, hogy az Egyesült Államok lépjen ki a NATO-ból. Retorikájából mindenesetre az valószínűnek tűnik, hogy tovább lazítaná a szövetségesek közötti szálakat. Az elmúlt hónapokban Trump azt sugallta, hogy 24 óra alatt véget tudna vetni az ukrajnai háborúnak. Ez a szóhasználat arra utal, hogy a konfliktus tárgyalásos rendezését részesítené előnyben, úgy, hogy az orosz érdekeket venné figyelembe. 

Putyin végső fegyvere 

Ukrajnának kevés befolyása van támogatói belpolitikájára. Bár Zelenszkijnél valószínűleg kevés alkalmasabb ember van jelenleg az elnöki feladatra, a nyugati közvélemény és a választások az adott országok belső logikáját követik. Az ukrán kormánynak olyan politikusokkal és pártokkal is jó kapcsolatot kellene ápolnia, akik nem tartoznak kimondottan a támogatóik közé. Ily módon Kijev felléphetne a politikai polarizáció ellen, amely azzal fenyeget, hogy aláássa Ukrajna támogatását – vélik a szerzők.

A Nyugat támogatása nincs kőbe vésve. Minden külpolitikai döntésnek át kell mennie a kampányok és választások próbáján. Néhány hosszú távú prioritást azonban le lehet fektetni. Az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatást és biztonsági garanciákat be lehet építeni a jogszabályokba és a távlatos költségvetésekbe. Az Európai Bizottság több mint 50 milliárd dollár elkülönítését javasolta Ukrajna helyreállítására, újjáépítésére és modernizációjára 2024-től 2027-ig.

Trump 2016-ban még az Oroszországhoz való közeledéssel kampányolt, majd végül fegyvereket küldött Ukrajnának. A hatalmi ágak szétválasztása és a rendszeres választások önmagukban is védelmet jelentenek a legrosszabb forgatókönyvekkel szemben.

Ahogy a konfliktus elhúzódik, Ukrajnának módosítania kell azt az üzenetet, amelyet át akar vinni a nyugati közönség számára. Bár sokan gyors és egyértelmű győzelmet vártak, Kijevnek meg kell magyaráznia a háború elhúzódását. Ez létfontosságú a számukra. Ellenkező esetben a jelenleg támogató közvélemény érdektelenné válhat. Ez egyszer már megtörtént 2015-ben, a második minszki tűzszüneti megállapodás után. Ebből Putyin azt a következtetést vonta le, hogy következmények miatt avatkozhat be Ukrajnában.

A szerzők amellett érvelnek, hogy Oroszország megfékezése és az ukrán szuverenitás megőrzése a Nyugat elsődleges érdeke. Ez pedig nem függhet attól, hogy aktuálisan milyen szörnyű képeket láthatunk a médiában, vagy hogy mennyire karizmatikus az aktuális ukrán vezetés. A Nyugat közönye Putyin végső fegyvere ebben a háborúban.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin. Fotó: Contributor / Getty Images)