Madrid sorsáról ma Barcelonában döntenek

A spanyol parlament alsóháza éppen 36 nappal azután szavaz a kormányfő személyéről, hogy a spanyol király, VI. Fülöp, a júliusi előrehozott választásokat megnyerő Spanyol Néppárt (Partido Popular, PP) elnökét, Alberto Nunez Feijóót kérte fel kormányalakításra.

Ugyanakkor a választási siker egy pirruszi győzelemnek bizonyult a jobbközép–moderált politikus számára,

Mint azt a választás után kielemeztük, a Néppárt hiába szerezte meg a legtöbb mandátumot, a 137 parlamenti képviselőjükkel bőven elmaradnak a többséghez szükséges 176-tól, ami még a szélsőjobboldali Vox 33 képviselőjével és kisebb regionális jobboldali pártokkal kiegészülve is csak 171 mandátumot jelent a 350 fős spanyol alsóházban.

Emiatt Feijóo kormányalakítási tervei eleve kudarcra vannak ítélve. A többséghez ugyanis szükség lenne a katalán függetlenségpárti, jobboldali Junts hét képviselőjére is – vagy az ő távolmaradásukra –, azonban a 2017 óta száműzetésben élő Carles Puigdemont vezette párt nem fogja kisegíteni azt a Néppártot, amely a 2017-es katalán függetlenségi népszavazást karhatalommal verte le – madridi olvasat szerint a rendőrség zendülési kísérletet próbált megállítani.

A királycsináló katalánok

Annak ellenére, hogy a katalán pártok leszerepeltek a választáson – Katalóniában a legtöbb szavazatot nem az autonóm közösséget kisebbségben kormányzó függetlenségpárti, baloldali Katalán Republikánus Baloldal (Esquerra Republicana, ERC) vagy a kormányból 2022 októberében kiváló Junts szerezte, hanem a Pedro Sánchez vezette szociáldemokrata PSOE (Partido Socialista Obrero Espanol, azaz Spanyol Szocialista Munkáspárt) –, továbbra is az ő kezükben van, hogy Madridban sikerül-e kormányt alakítani.

Ugyanis nem csupán a PP vezette jobboldali tömb nem éri el a bűvös 176-os számot, hanem az előző ciklusban kormányzó Sánchezék sem – a jobboldali tömb 172, a baloldali 171 mandátumot tud felmutatni, ha az előző ciklusban őket kívülről támogató pártok továbbra is így tesznek, így pedig

A házelnökválasztásnál a katalánok már kisegítették egyszer Sánchezt, miután az ERC és a Junts képviselőinek a szavazataival jelöltjét, a PSOE-s Francina Armengolt választották meg a harmadik legfőbb közjogi méltóságnak.

Akkor a szavazatokért cserébe Sánchez többek között abban egyezett meg a katalán pártokkal, hogy Spanyolországban és uniós szinten is elfogadtatnák a katalánt mint hivatalos nyelvet; felállítanak majd egy Pegasus-bizottságot, ami kivizsgálja, hogy a spanyol titkosszolgálat miért hallgatott le függetlenségpárti katalán és baszk politikusokat; illetve folytatják a négy éve megkezdett dialógust a madridi és a katalán kormány között, hogy elsimítsák a felek közötti konfliktusokat.

Ugyanakkor időközben mind a Junts, mind az ERC új követelésekkel állt elő: Puigdemonték a szavazataikért – vagy a távolmaradásért – cserébe amnesztiát követelnének a 2017-es katalán népszavazás kapcsán, ami rendkívül népszerűtlen a spanyolok körében, amit jól mutat, hogy a Néppárt hívószavára hétvégén 40 ezer – a PP szerint 60 ezer – spanyol tüntetett Madridban, hogy Sáncheztől azt követeljék, ne adjon amnesztiát a katalánoknak.

Azonban még Puigdemontnál is nagyobb számlát nyújtott be a katalán kormányfő, az ERC-s Pere Aragonés:

Hogy Aragonès ezt komolyan gondolja, vagy csak ezzel akar nagyobb engedményeket kiharcolni Sáncheztől, jelenleg nem tudni. Azonban egy népszavazással a függetlenségpártiak sem járnának feltétlenül jól, mivel a katalánok többsége nem akar függetlenedni a spanyol koronától.

Nehéz vizeken lavíroz Sánchez is

Mivel Feijóo kormányalakítási kísérlete kudarcra van ítélve, így nem véletlen, hogy a kedden kezdődött vitán elhangzott felszólalásában inkább Sánchezt támadta, mintsem hogy miniszterelnöki posztért tartson kortesbeszédet. Ugyan kitért a Sánchez-kormány vélt vagy valós hibáira, de leginkább a jelenleg ügyvivő miniszterelnöki posztot betöltő Sánchez személyével, illetve a Puigdemont által kért amnesztia ügyével foglalkozott.

Utóbbi kapcsán kijelentette, szerinte sem jogilag, sem etikailag nem elfogadható, ha Sánchez valóban az amnesztiával fogja lekenyerezni a Junts hét képviselőjét, ahogy a függetlenségpárti népszavazást is alkotmányellenesnek nevezte – mindezt annak ellenére, hogy jogilag mindkettő lehetséges.

Feijóo felszólalása pedig jól megmutatja, hogy Sánchez mivel is néz szembe:

A spanyol szavazók többsége már azt is ellenezte, amikor 2021-ben 12 katalán függetlenségpártit kegyelemben részesített – köztük az ERC elnökét, Oriol Junquerast –, az amnesztia viszont azt jelentené, hogy a már lezajlott, illetve a jelenlegi és jövőbeni bírósági eljárások kapcsán sem lehetne elítélhető bárki a 2017-es népszavazásért, így például Carles Puigdemont sem, akit a népszavazás óta – a spanyol Legfelsőbb Bíróság szerint zendülés – bíróság elé akarnak állítani Madridban.

Ennél is keserűbb pirula lenne, ha megígérné a népszavazást – mindezt annak ellenére, hogy valószínűbb, hogy ott az unionisták győznének a függetlenségpártiakkal szemben –, mivel Sánchez eleve amiatt veszítette el az idei választást, amiért 2019-ben a katalán és baszk függetlenségpártiak külső segítségével kormányzott, ráadásul korábban már többször kijelentette, hogy Katalónia Spanyolország része – és az is marad a jövőben, amíg ő a kormányfő.

¿Cómo proceder, España?

Mivel szerdán Feijóo mögött nem lesz meg a többség a spanyol alsóházban, így pénteken ismét szavaznak a miniszterelnökről, ahol már a 176-os többség helyett az is elég, ha többen szavaznak igennel, mint nemmel. Ugyanakkor a katalánok már előre jelezték, ők nem maradnak távol a szavazástól, hogy azzal csökkentsék Feijóo számára a megugrandó küszöböt, míg a centrista–kereszténydemokrata Baszk Nacionalista Párt pedig amiatt nem tudja támogatni a jobbközép politikust, mert nem akarják, hogy ezzel segítsék kormányra a szélsőjobboldali Voxot.

Sáncheznek két hónapja lenne, hogy maga mögött felépítsen egy többséget, azonban ha a Junts és az ERC valóban ezt a számlát nyújtja be számára, és nem találnak kompromisszumot a felek, akkor új választásokra lesz szükség, aminek legkorábbi időpontja január 14-e lehetne.

(Borítókép: Alberto Nunez Feijóo. Fotó: Manaure Quintero / Bloomberg / Getty Images)