A baloldal kormányalakítást szeretne, a jobboldal hazaárulást kiált

Vasárnap két helyen is tüntetést tartottak Spanyolországban: a fővárosban, Madridban a szélsőjobboldali Vox-vezér, Santiago Abascal hívószavára százezren mentek ki az utcákra, míg a választásokat ugyan megnyerő, de parlamenti többség híján valószínűleg ellenzékbe kényszerülő jobbközép Spanyol Néppárt (Partido Popular, PP) elnöke, Alberto Nunez Feijóo andalúziai fellegvárukba, Malagába hívta tüntetésre támogatóit.

A két párt ugyan más helyen hívta egybe szavazóit, ugyanakkor az ügy ugyanaz volt:

A tüntetéseket azután szervezték, hogy a jelenleg kormányalakítással próbálkozó szocialista politikus még előző héten bejelentette, személy szerint ő támogatja, hogy amnesztiát hirdessenek a 2017-es katalán függetlenségi népszavazás – madridi olvasat szerint zendülés – kapcsán. Ez azt jelentené, hogy a népszavazással összefüggésben elítélteket szabadon engednék, míg a jövőben jogilag senkit sem lehetne felelősségre vonni a népszavazás miatt – azaz például a 2017 óta száműzetésben élő korábbi katalán elnök, Carles Puigdemont ellen sem indulhatna eljárás.

Spanyol lapértesülések szerint Sánchez párttársainak azzal érvelt az amnesztia mellett, hogy azzal segítenék elsimítani a madridi és barcelonai kormányok közötti konfliktusok egy részét, másfelől ezzel lehetne ismét Katalóniát egyesíteni a Spanyol Királysággal. Mint fogalmazott, ezzel ugyan nem oldódik meg minden konfliktus, de „ezt a sebet nem hagyhatjuk a végtelenségig nyitva”.

Ugyanakkor a jelenleg ügyvivő miniszterelnöki posztot vivő politikusnak nem a sebek begyógyítása lehet az első számú és egyetlen célja.

Ezzel pedig nem kis rizikót vállalt be az eddig is olykor merész politikai manővereket végrehajtó Sánchez – már az eredetileg decemberre kiírt parlamenti választás nyári előrehozatala is ilyen volt. Ugyanakkor ez egy olyan lépés, ami a spanyol politika unionista oldalán eddig vörös vonalnak számított.

Kormányalakítás vagy politikai öngyilkosság?

Hogy a katalánoknak kiosztandó amnesztiát mennyire nem támogatja a spanyol társadalom, jól mutatják a hétvégi tüntetések, illetve az, hogy Sánchez pártjában, a Spanyol Szocialista Munkáspártban (Partido Socialista Obrero Espanyol, PSOE) hétfőtől egészen csütörtökig szavazhatnak majd a párttagok, hogy a kormányalakításért cserébe bevállalják-e az amnesztiát.

A spanyolok egy jelentős része már azt is ellenezte, amikor Sánchez 2021 nyarán kegyelemben részesített kilenc függetlenségpárti politikust – köztük a Katalóniában kormányzó Katalán Republikánus Baloldal (ERC) elnökét, a 2019-ben a népszavazás kapcsán hűtlen kezelés és zendülés miatt 13 éves börtönbüntetésre ítélt Oriol Junquerast –, akik így szabadon távozhattak a börtönből.

Ugyanakkor az amnesztia ennél már nagyobb súlyú: az nem az adott személyre szól, hanem általánosan az eseményre. Azaz ha Sánchezék valóban amnesztiát hirdetnének – vagyis elfogadnának erről egy törvényt a képviselőházban –, akkor

Ezzel pedig többen nem értenek egyet. A hétvégi tüntetésen a kormányalakításról lecsúszó néppárti Alberto Nunez Feijóo például úgy fogalmazott, hogy Sánchez célja nem a megbékélés és a Katalóniával való ismételt egyesülés, hanem mindössze ez az ára, hogy ismét miniszterelnök lehessen. Mint fogalmazott, nem a machiavellista értelemben vett virtu, hanem mindössze a saját érdeke vezérli.

Feijóo ezért ismételt választások kiírását követeli, mondván, a szavazók a választás folyamán nem tudhatták, hogy a választás tétje, hogy amnesztiát adnak-e a katalánoknak, vagy sem. Szerinte a politika helyett a bíróságoknak kéne dönteniük arról, hogy az akkori katalán vezetők bűncselekményt követtek-e el, vagy sem. Mint érvelt: az amnesztia alapvetően nem a megbékélésre törekszik, hanem a megbékélés akaratából születik.

De abban az esetben nem beszélhetünk akaratról, ha az, aki megszegte a törvényt, azt mondja, hogy újra megtenné

– utalt erősen a népszavazás idején katalán elnöki pozíciót betöltő Carles Puigdemontra, aki a népszavazás óta száműzetésben él, és a spanyol legfelsőbb bíróság régóta azt akarja elérni, hogy Spanyolországban bíróság elé állíthassák. Puigdemont a hétvégén a madridi karhatalommal levert népszavazás hatodik évfordulója kapcsán kijelentette, hogy a függetlenség vágyát nem adhatják fel, ahogy az elmúlt hat év munkáját sem bonthatják le.

Azonban Feijóonál is keményebben fogalmazott a szélsőjobboldali Santiago Abascal. A Vox vezére a tüntetésén azt ígérte, ők nem hagyják, hogy „a spanyol törvényeket megsértők” amnesztiát kaphassanak, emellett Sánchezt megalománnak és gátlástalan autokratának nevezte – szerinte ugyanis Sánchez bármit hajlandó megtenni azért, hogy kormányra kerülhessen. Sőt, beszéde egy pontján

Emellett a spanyol állam és a spanyol társadalom érdekeinek ellenségeként hivatkozott Sánchezre.

Hogyan tovább, Spanyolország?

A katalán függetlenségpártiak ugyanakkor nem így látják. A jelenlegi katalán elnök – így hívják a katalán kormányfőt –, az ERC-s Pere Aragonès azt nyilatkozta, az amnesztia „elengedhetetlen és szükséges lépés a politikai konfliktus megoldásában”. Ugyanakkor elmondása szerint még sok munka vár az ERC-re és a PSOE-re, hogy végül a madridi képviselőházban a hét függetlenségpárti képviselője bizalmat szavazzon Sáncheznek.

Azonban kérdéses, hogy erre Sánchez hajlandó lenne-e, bár a választási eredmények és a legutóbbi közvélemény-kutatások alapján a függetlenség kérdése nem a legégetőbb kérdés a katalánok számára, és valószínűleg a többség a királyság mellett szavazna – a 2021-es katalán, illetve a 2023-as spanyol választásokon is a PSOE szerezte a legtöbb szavazatot az autonóm közösségben. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint a katalánok kétharmada szeretne szavazni az ügyről, de legalább 50 százalékuk Spanyolország részeként látja Katalónia jövőjét, és mindössze 43 százalékuk szeretne függetlenedni a spanyol koronától hét százaléknyi bizonytalan mellett.

Ugyanakkor jelenleg azt sem tudni, hogy Sánchez eddigi ígéretei – az ország kisebbségi nyelveinek (katalán, baszk, galíciai) hivatalossá tétele uniós szinten; egy parlamenti vizsgálóbizottság létrehozása a katalán és baszk függetlenségpárti politikusok Pegasus kémszoftverrel folytatott megfigyelése kapcsán; illetve a Madrid és Barcelona közötti tárgyalások folytatása – és a most beígért amnesztia elég lesznek-e ahhoz, hogy a katalánok bizalmat szavazzanak majd a legkésőbb november 27-ig esedékes miniszterelnök-választáson.

A házelnökválasztáson a két katalán párt, a baloldali ERC és a jobbközép-liberális, Carles Puigdemont által vezetett Junts már így tett, ugyanakkor azóta jóval nagyobb követelésekkel álltak elő: az amnesztia mellett egy új, ezúttal Madrid által szentesített függetlenségi népszavazás ígéretével.

Azonban hogy utóbbi csak a jobb tárgyalási pozíciók kiharcolása miatt, vagy valódi politikai célként jelent meg, és hogy a spanyol unionista politikában így is vörös vonalnak számító amnesztiával megelégszenek-e, azt csak a jövőben tudjuk meg.

Amennyiben Sáncheznek november 27-ig nem sikerülne kormányt alakítania, amit a spanyol képviselőház többsége is támogat, akkor csak úgy, mint 2019-ben, új választások jönnek majd, amelyek időpontja január 14-e lenne.

(Borítókép:  Tüntetők részt vesznek a Pedro Sanchez ügyvezető spanyol miniszterelnök azon tervei elleni tiltakozáson, hogy amnesztiát adjon a katalán függetlenségpártiaknak, cserébe a támogatásukért, hogy megalakítsák Spanyolország következő kormányát Madridban, Spanyolország 2023. október 29-én. Fotó: Isabel Infantes / Reuters)