Még idén újabb nagy háború indulhat, ezúttal Dél-Amerikában

Nemrégiben a jövő évi elnökválasztásra készülő, erőskezű vezető szerepét játszó venezuelai diktátor, Nicolas Maduro egy öt kérdésből álló népszavazást írt ki. Ennek egyik kérdése arra vonatkozott, hogy a szomszédos Guyana Essequibo néven ismert régióját önálló venezuelai területként az országhoz csapják-e. Essequibo angolul beszélő lakosainak venezuelai állampolgárságot adnának, és egyszerűen annektálnák a területet.

Végül a 20 millió venezuelai választópolgár közül – az állami felügyelet alatt álló választási bizottság jelentése szerint – 10 és fél millióan járultak az urnák elé, és támogatták a Maduro által felvetett témákat. Ugyanakkor a Guardian című brit lap helyszíni beszámolója szerint a szavazóhelyiségek előtt és körül csak lézengtek az emberek, és az átverés netovábbjának tartották, hogy a 12 órás voksolást a vége felé – „a nagy érdeklődés miatt” – további két órával meghosszabbították, mondván „mindenki nyugodtan adhassa le szavazatát a népszámlálási kérdésekre”. 

Miért ilyen értékes az a terület?

Ahhoz, hogy megértsük, miért izmozik az utóbbi időben Venezuela a 800 ezer lakosú szomszédjával, érdemes visszapillantani az időben. Az egész térség a gyarmatosítás korában egy roppant kedvelt terület volt, hiszen ez Dél-Amerika egyik legközelebbi pontja Európához viszonyítva. Ami ma Guyana, az egészen az 1966-os függetlenségig Brit Guyana volt, de Kolumbusz után a spanyol hódítók is megjelentek, tehát volt itt egy Spanyol Guyana ugyanúgy, mint egy Holland Guyana, amely a mai Suriname, vagy Portugál Guyana és Francia Guyana egy kicsit lejjebb, amely a mai napi Franciaország tengerentúli területe.

Guyana az egyetlen latin-amerikai ország, ahol az angol a hivatalos nyelv, ami érthető a brit gyarmati idők miatt. A vitatott régió – Essequibo – egy nemzetközi bíróság 1899-es döntése alapján lett Guyana része, ám ezt Venezuela sohasem akarta elfogadni, és szomszédja 1966-os függetlensége óta számtalan esetben keresett okot  jogalapjának érvényesítésére.

A mintegy 160 ezer négyzetkilométernyi vitatott régió másfélszer nagyobb Magyarországnál, zömében esőerdők borítják, és jelentős ásványi kincset rejt. Guyana Latin-Amerika egyik legszegényebb országa volt, mígnem 2015-ben az ExxonMobil az ország tengerparti részén nagyobb kőolajlelőhelyre bukkant. Egyes becslések szerint

amelynek felszínre hozását 2019 környékén kereskedelmi fúrásokkal megkezdték. Essequibo emellett gazdag aranyban és rézben is.

Ennek nyomán a kis állam gazdasága hatalmas átalakuláson ment át. 2020-ban a Covid-járvány idején ez volt az egyetlen ország a világon, ahol komoly GDP-növekedést könyvelhettek el. Ez később sem állt meg, és az azt követő években a világ leggyorsabban növekvő gazdasága lett Latin-Amerika egykori szegénylegénye.

Bíróság előtt rendeznék a határvonal ügyét

A populista Maduro a népszavazás előtti videókampányokban már a történelemkönyvek átírását vizionálta, amelyekben az elcsatolt guyanai terület Venezuela része. Kell is a demagógia, másként képtelenség fenntartani a minimális rendet is az országban, amely 1999 és 2013 között, a szocialisztikus elveket képviselő Hugo Chavez irányítása alatt, és a vezetés rossz politikája miatt a gazdaságot gyakorlatilag csődbe  vitte. Utóda, egykori külügyminisztere, Nicolas Maduro, képtelen kilábalni a válságból.

Bár az ország a világ egyik legnagyobb kőolajkészletén ül, és a világ egyik legnagyobb kőolajexportőre, azonban ennek ellenére sem sikerült legyűrni az elmúlt évtizedben kialakult hiperinflációt, áruhiányt, szegénységet, alultápláltságot, munkanélküliséget és a magas bűnözési rátát. Mindezek nyomán hétmillió ember vándorolt ki, és hagyta maga mögött Venezuelát. 

Tehát gazdasági szempontból is egyértelműen érdeke lenne Caracasnak, hogy rátegye kezét a szomszédos guyanai tartományra, amelynek határán már felvonult a venezuelai hadsereg. Mivel a vita nem újkeletű, ezért 2018-ban Guyana hivatalosan is a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordult és kérte, állapítsák meg és mondják ki, hogy az 1899-ben húzott vonal a ma is érvényes nemzetközi határvonal a két állam között.

Nagy feszültség alakult ki a térségben, ami veszélyes lehet

Maduro a belső politikai megosztottságon csak a vitatott guyanai terület megszerzésének napirenden tartásával tud úrrá lenni. Ha már élelmiszer nincs, legalább a területszerzés reményével „eteti” híveit, akik a megerősítő népszavazást követő hétvégén ska- és popzenére ropták a venezuelai főváros utcáin, ahol rögtön rendeztek egy Essequibo Fesztivált.

A helyzet komolyságát jól mutatja, hogy a népszavazás után Brazília csapatokat rendelt Venezuelával közös határszakaszára. A 28 milliós Venezuelával szemben a 800 ezer lelket számláló Guyana leginkább a karibi térség államaira tud támaszkodni, amelyekkel nagyon jó politikai és gazdasági kapcsolatokat alakított ki. De még ezzel együtt sem tudná felvenni a harcot, ha szomszédja megkezdené a fegyveres annexiót.

Nem véletleg, hogy még a hónap közepe előtt a guyanai fővárosba, Georgetownba várnak egy magas rangú amerikai katonai tárgyalóküldöttséget. A kis ország alelnöke egy interjúban pedig belengette, ha nincs más megoldás, akkor készek országukat megnyitni, és engedélyezni külföldi katonai bázisok létesítését.  

A guyanai hadsereg helikoptere hét emberrel a fedélzetén közben eltűnt a venezuelai határ közelében. A guyanai vezérkari főnök, Omar Khan azonban azt mondta, „nincs olyan információ, amely arra utalna, hogy Venezuela érintett lenne”.

(Borítókép: Nicolas Maduro venezuelai elnök beszél az Essequibo terület védelméről szóló népszavazás előtti záró kampányban a venezuelai Caracasban 2023. december 1-jén. Fotó: Mariela Lopez / Anadolu / Getty Images)