Itt a recept arra, hogy ne törjön ki a harmadik világháború

Kína növekvő katonai ereje és Tajvannal szembeni egyre agresszívebb magatartása miatt az elrettentés a Tajvani-szorosban minden eddiginél nagyobb kihívást jelent. Az Egyesült Államok feladata, hogy támogassa Tajvan erőfeszítéseit egy védekező „sündisznó-stratégia” kidolgozására. Washington segíthet a tajvani hadseregnek a partvédelmi és légvédelmi fegyverek felhalmozásában és a katonák kiképzésében, erős polgári védelmi erők felállításában, valamint stratégiai tartalékok létrehozásában olyan kritikus anyagokból, mint az élelmiszer és az üzemanyag, hogy elrettentse Kínát attól, hogy lerohanja vagy blokád alá vegye a szigetet.

Az amerikai hadseregnek fel kell készülnie arra is, hogy megbirkózzon Kína egyre bővülő rakétaarzenáljával, amely fenyegetést jelent a régióban lévő amerikai bázisokra – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent tanulmányában Bonnie S. Glasser, az amerikai German Marshall Fund indo-pacifikus területekért felelős programvezetője, Jessica Chen Weiss, a Cornell Egyetem professzora és Thomas J. Christensen, a Columbia Egyetem professzora.  

Az elrettentés azonban nem csupán a fegyverarzenálok, a terepen lévő katonák vagy stratégia kérdése. A hiteles katonai fenyegetés csak egy része a sikeres elrettentési stratégiának. Biztosítékokra is szükség van ahhoz, hogy a potenciális ellenfeleket távol tartsuk. Ahogy a Nobel-díjas közgazdász, Thomas Schelling írta,

az, hogy »még egy lépés, és lövök« csak akkor lehet elrettentő fenyegetés, ha hallgatólagosan hozzáértjük, hogy »és ha megállsz, nem fogok«.

Valójában minél erőteljesebb a katonai fenyegetés, annál fontosabb és annál nehezebb biztosítani a potenciális ellenfelet, hogy ha megfelelően viselkedik, akkor azt nem használjuk ellene. A tajvani konfliktusban érintett három fél pedig nem nyújt egymásnak elegendő biztosítékot. Az elrettentés érdekében például Washingtonnak világossá kell tennie, hogy ellenzi a status quo bármilyen egyoldalú megváltoztatását – beleértve Tajpej függetlenségét is. És miközben az Egyesült Államok együttműködik Tajvannal annak biztonsága megerősítésében, el kell kerülnie, hogy azt a benyomást keltse, hogy a célja a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása vagy egy védelmi szövetség kialakítása. 

A szerzők szerint az amerikai tisztviselők által a múltban tett meggondolatlan kijelentések, amelyek azt sugallták, hogy az Egyesült Államoknak hivatalosan el kellene ismernie Tajvant, vagy vissza kellene állítania kötelezettségvállalását a sziget védelmére, ugyanúgy gyengítik az elrettentés erejét, mint a katonai készenlét hiánya. 

Így működik a hiteles elrettentés

A hatékony elrettentéshez mind a fenyegetéseknek, mind a biztosítékoknak hitelesnek kell lenniük. Ahogy Matthew Cebul, Allan Dafoe és Nuno Monteiro megjegyezték:

A hatalom növeli a fenyegetések hitelességét, de aláássa a biztosítékokét.

Ezt a dinamikát a politológusok biztonsági dilemmának nevezik. És éppen azért, mert az Egyesült Államoknak meg kell erősítenie és diverzifikálnia katonai jelenlétét a régióban, és segítenie kell Tajvan védelmének megerősítését, világosabb biztosítékokat kell nyújtania.

Peking, Tajpej és Washington egyaránt arra összpontosít, hogy bizonyítsa elszántságát, és meggyőző háborús képességeket építsen ki – hogy jelezze felkészültségét és készségét az erő alkalmazására. Peking azon dolgozik, hogy megakadályozza Tajvan további elszakadását az anyaországtól, míg Tajpej és Washington azon, hogy Pekinget elriassza attól, hogy megtámadja Tajvant, így kikényszerítve az egyesülést. Ugyanakkor mindhárom fél elhanyagolta annak hangsúlyozását, hogy ezek a katonai előkészületek nem a status quo megváltoztatására irányulnak.

Az biztos, hogy mindhárom oldal vezetői továbbra is nyújtanak biztosítékokat egymásnak. A Biden-kormányzat magas rangú tisztviselői megerősítették, hogy az Egyesült Államok nem támogatja Tajvan függetlenségét; a kínai vezetők megismételték, hogy továbbra is a „békés újraegyesítést” preferálják. A tajpeji vezetők pedig tartózkodtak a függetlenség hivatalos szorgalmazásától. Sajnos azonban mindhárom fővárosban kiterjesztették azon intézkedések körét is, amelyeket legitimnek tartanak, hogy jelezzék elszántságukat, ez pedig veszélyes spirálhoz vezethet. 

Kétségek és félelmek

A Tajvani-szorosban a béke és a stabilitás megerősítése érdekében minden félnek el kell ismernie, hogy a hatékony elrettentéshez elengedhetetlen a hiteles biztosíték. A hiteles biztosíték nem jutalom – garancia arra, hogy a fenyegetés teljes mértékben a célpont viselkedésétől függ. Az ilyen biztosítékok nem azonosak a bizalomépítő intézkedésekkel, amelyek fokozatos és kölcsönös kompromisszumokat jelentenek. A biztosítékokat nem kell viszonozni, mivel azok nem engedmények és nem a bizalom építésére irányuló erőfeszítések. Az elrettentés érdekében egyoldalúan is lehet és kell is tenni, amennyiben az nem gyengíti a hitelességet vagy a fenyegetésekre való reagálási képességet. Önmagában egy hiteles biztosíték erősíti az elrettentést. Ha viszonozzák, akkor pedig idővel bizalmat építhet a felek között, és csökkentheti a feszültséget – írják a szerzők. 

Peking már régóta fenyegetőzik azzal, hogy „nem békés” eszközöket fog alkalmazni, ha úgy tűnik számára, hogy Tajpej végleges elszakadásra vagy hivatalos függetlenségre törekszik. A kínai hadsereg megerősítése és a Tajvan közelében zajló intenzív hadgyakorlatok azonban felerősítették azokat a félelmeket, hogy Peking a függetlenségtől való elrettentés politikája felől az egyesítés katonai erővel történő kikényszerítése felé halad. Ahogy ezek a kétségek szaporodnak, valamennyi fél elveszíti az ösztönzést arra, hogy elkerülje a provokatív lépéseket. Ha Peking nem tudja megnyugtatni Tajpejt, hogy katonai előkészületei nem egy közelgő támadás előhírnökei, akkor Tajvan sem fog önmérsékletet tanúsítani. A kínai biztosítékok hiánya erősíti azokat az amerikai politikusokat is, akik vissza akarják állítani az 1979 előttihez hasonló védelmi kötelezettségvállalásokat.

Hitelesnek kell lennie a biztosítékoknak

Hogy Peking mutassa, hogy elkötelezett a békés folyamat iránt, Kínának csökkentenie kellene katonai műveleteinek intenzitását Tajvan közelében. Miután ilyen műveletekkel jelezte nemtetszését Nancy Pelosi amerikai házelnök 2022. augusztusi tajvani látogatása miatt, a gyakorlatokkal vissza kellene állni a Tajvani-szoros középvonalának hallgatólagos megfigyelésére, amely két évtizede gyakorlat volt. Peking egy 2005-ös törvényben kodifikálta azt a jogát is, hogy erőszakot alkalmazzon Tajvan ellen, ha úgy látja, hogy a békés egyesülés már nem lehetséges. A fenyegetés homályos feltételei nem győzték meg a tajvaniakat arról, hogy a szigetet addig nem fogják megtámadni, amíg meg nem kísérlik a Kínától való végleges elszakadást. Egy ilyen biztosíték nélkül Tajpejnek kevesebb oka van arra, hogy tartózkodjon a status quo egyoldalú megváltoztatásától. A szerzők szerint Kínának felül kellene vizsgálnia ezt a megfogalmazást, hogy magában foglalja a biztosítékot, hogy amíg Tajvan nem mondja ki hivatalosan a függetlenségét, addig Peking nem fog erőszakot alkalmazni.

Tajvannak a maga részéről a védelem megerősítéséhez szükséges intézkedéseket hiteles biztosítékokkal kell kombinálnia. Ki kell mondaniuk, hogy amíg a kínai hadsereg tartózkodik Tajvan megtámadásától, Tajpej nem törekszik függetlenségre vagy végleges elszakadásra. Tajvannak tartózkodnia kell a potenciálisan provokatív lépésektől – például a hivatalos nevének (Kínai Köztársaság) megváltoztatására irányuló népszavazástól, amely a hivatalos függetlenség kinyilvánítására utalna. Függetlenül attól, hogy kit választanak Tajvan következő elnökévé, Tajpejnek meggyőzően meg kell nyugtatnia Pekinget arról, hogy nem áll szándékában alapvetően megváltoztatni a status quót.

Ahogyan az Egyesült Államoknak sem szabad kizárnia a békés integráció lehetőségét (amennyiben ez a lépés a tajvani nép beleegyezésével történik), Tajpejnek sem szabad olyan lépéseket tennie, amelyek végleg ellentmondanának ennek.

(Borítókép: Hszi Csin-ping kínai alelnök elkíséri Joe Biden amerikai alelnököt, hogy megnézze a díszőrséget a Nép Nagy Csarnokában tartott fogadóünnepségen 2011. augusztus 18-án Pekingben. Fotó: Lintao Zhang / Getty Images)