Mit érdemes most tudni a vörös-tengeri válságról?

A háború lassan halad előre Gázában, ami egyfelől az óvatos, a veszteséget minimalizálni akaró izraeli offenzívának, illetve a Hamász meglepő válaszcsapásainak köszönhető. Palesztin adatok szerint eddig mintegy 22 ezer ember vesztette életét a gázaiak közül, de Izraelnek is több százas a veszteséglistája. A légi- és a tüzérségi támadások eredményeként az amúgy is fejletlen infrastruktúra gyakorlatilag romokban van, aki tud, menekülne, de sem Egyiptom, sem pedig Jordánia nem engedi be a földönfutóvá lett palesztinokat, mert félnek, hogy velük együtt beszivárognának a Hamász harcosai is.

A térségben azonban úgy tűnik, nem lehet csak a palesztin területen tartani a harci cselekményeket. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy az Irán pénzelte és Dél-Libanon szinte egészét behálózó síita katonai szervezet, a Hezbollah folyamatosan lövi Észak-Izraelben a hadsereg állásait, és nem hagy kétséget afelől, hogy ha parancsot kap rá Teheránból, akkor átfogó offenzívába is belekezd.

Jemenben az ugyancsak Irán katonai, pénzügyi és politikai támogatását élvező síita húszi kisebbség fegyveresei – az Irántól kapott középhatótávolságú rakétákkal – már többször ellőttek hosszában a Vörös-tenger 1600 kilométeres sávja fölött, és betaláltak izraeli területekre. Részükről az a mondás, hogy amíg Izrael nem hagy fel a palesztinok módszeres öldöklésével, addig minden lehetséges eszközt bevetnek, hogy károkat okozzanak a zsidó államnak, akár úgy is, hogy az oda igyekvő, illetve onnan árukat szállító teher- és kereskedelmi hajókat támadják. 

Ennek lett egy másik látványos módja az, hogy a Vörös-tenger kijáratát az Indiai-óceán felé – Dzsibutival szemben – gyakorlatilag ellenőrzésük alá vonták a Jemen nyugati partjait megszálló húszik, és sorra lövik rakétákkal a mindössze 20–30 kilométer széles Bab el-Mandeb-szoroson át közlekedő teherszállítókat és tankereket, illetve foglyul ejtik a kereskedelmi hajókat és a rajta szolgáló személyzetet.

Mindez az utóbbi hetekben odáig fajult, hogy januárban már a Mediterranean Shipping Company, majd a német tengerszállítási cég, a Hapag-Lloyd, illetve a dán konténeróriás, a Maersk is megtiltotta a hajózást a Vörös-tengeren. Nem használható a Szuezi-csatorna sem, így a Közel-Keletre, illetve az onnan szállított áruk fuvarozásánál most meg kell kerülniük a szállító járműveknek Afrikát, és az Atlanti-óceán felől behajózni a Földközi-tengerre. Ez viszont irdatlanul meghosszabbítja és megdrágítja a termékek, nyersanyagok szállítását, piaci árát, így ismét veszélybe sodorja a globális beszállítói láncokat, amelyek a koronavírus-járvány három keserves éve után tavaly kezdtek helyreállni.

A háború kiterjed a Közel-Keletre

Az iráni külügyminiszter a Gáza elleni offenzívát követően azt nyilatkozta a Politico szerint, hogy a lépéssel Izrael rányitotta a régióra a háború lehetőségét, aminek továbbterjedése a Közel-Keleten elkerülhetetlen. Mindez arra utal, hogy az Irán pénzelte Hamász megragad minden lehetőséget arra, hogy a háborúskodást szélesebb körre tolja ki. Ezzel Izraelt további nemzetközi nyomás alá helyezi, annak ellenére, hogy Washington egyértelműen kiáll a zsidó állam támogatása mellett, és a válság eszkalációjának megakadályozása érdekében nemcsak a Földközi-tengerre, hanem szövetségeseivel immár a Vörös-tengerre is kiterjesztette haditengerészeti jelenlétét.

Seth Frantzman, a Jerusalem Post című lap térségi elemzője szerint

Irán arra játszik fegyveres csoportjai segítségével, hogy elszigetelje Izraelt és az Egyesült Államokat, gyengítse az amerikai befolyást a térségben, és ráébressze az arab államokat a régióban, hogy Izrael már régen elvesztette elrettentő erejét, vagy amit annak hitt a közelmúltban."

A konfliktus kiterjedése északon

A héten egy tűpontos drónmerénylet eredményeként Bejrút egyik külvárosának irodaházában végeztek a Hamász egyik vezetőjével, Szaleh al-Arurival. Tel-Avivban nem nyilatkoztak arról, hogy az izraeli erők álltak volna a merénylet mögött, csak azt hangsúlyozták, hogy az akció bizonyára nem Libanon ellen irányult. A merényletet követően az ügyvezető libanoni kormányfő, Nadzsib Mikati azt mondta, az ilyen és ehhez hasonló incidensek nagyon könnyen belerángathatják országát egy átfogó regionális háborúba.

Libanon és Izrael között az utóbbi hetekben meglehetősen feszült a viszony. Ahogy azt írtuk, Észak-Izraelt folyamatosan lövik rakétákkal a Hezbollah tagjai, noha eddig betörésről nem érkeztek hírek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a síita Hezbollah és az ugyan szunnita, de Irán pénzelte Hamász is része az évek során Teherán építette „ellenállás tengelyének”, amelyben a hozzá hű és irániak által képzett régiós fegyveres szervezetek bármikor „bevethetők”.

Nem véletlen, hogy a bejrúti dróntámadás után Teheránban olyan közlemények láttak napvilágot, amelyek szerint az Izraellel szembeni ellenállás nemcsak a palesztin területekre, hanem az egész Közel-Keletre kiterjedhet. Ugyanakkor az akció után megszólalt a Hezbollah vezetője is. Hasszan Naszrallah elítélte a merényletet, de nem fenyegetőzött katonai válaszcsapással – egyelőre.

A forrongó Vörös-tenger

A vörös-tengeri kereskedelmi hajózásra irányuló egyre komolyabb húszi fenyegetésnek az lett az eredménye, hogy nyugati szövetségesek egy csoportja ultimátumot adott a húsziknak. Ebben az USA, Ausztrália, Bahrein, Belgium, Kanada, Dánia, Németország, Olaszország, Japán, Hollandia, Új-Zéland és az Egyesült Királyság arra figyelmeztette a lázadókat, hogy 

Ennek megakadályozása érdekében pedig készek határozott lépéseket tenni, szükség esetén válaszcsapást adni. Az amerikai haditengerészet több olyan rakétát is elfogott a napokban, amiket a húszik kereskedelmi hajókra lőttek ki a szorosban. Az USA kész légicsapást mérni a húszik állásaira, és ebben partnere London. Franciaország azonban nem venne részt egy ilyen akcióban.

A kérdés az, hogy Irán meddig hajlandó elmenni, hogy proxycsoportjait (például a húszikat, a Hamászt vagy a Hezbollahot és más iraki és szíriai síita szervezeteket) Izrael és az Egyesült Államok, és úgy általában a nyugati erők ellen felpiszkálja és bevesse. Amerikai szakértők utaltak arra, hogy bár Teherán szavakban nagyokat szokott mondani, azonban tartózkodik attól, hogy nyíltan konfrontálódjon ellenségeivel. Ennek valószínűleg az az oka, hogy Iránban rájöttek, a Közel-Keleten most felvonult amerikai vezetésű haderő könnyedén vereséget mérhetne rá egy hagyományos háború esetén.

Összességében jelen pillanatban tehát az állítható, hogy sem Irán, sem pedig Izrael nincs felkészülve egy totális háborúra, amely azért is lehet kiszámíthatatlan, mert Izrael ugyan rendelkezik atomfegyverrel, azonban Iránnak sem hiányzik túl sok ugyanennek eléréséhez. Most tehát a szemben állók inkább egy elhúzódó konfliktusra játszanak, amivel valaki a végén sikeresen kifáraszthatja a másikat. 

(Borítókép: Mohammed Hamoud / Getty Images)