Megpróbálta kimosdatni lemondott elnökét a Harvard

Claudine Gay 2023 júliusától látta el a Harvard Egyetem elnöki feladatait, ő lett az intézmény első színes bőrű vezetője, azonban csak fél évig állhatott annak élén. Gay az új év kezdetével egy levélben jelentette be lemondását, azzal indokolva, hogy az intézmény érdekeit kell szem előtt tartania. Az egyetemen ugyanis antiszemita botrány robbant ki, aminek következtében a Harvard donorjai megvonták a működési támogatásukat, így több száz millió dolláros bevételtől estek el. Mint ismert, az intézmény diákjai palesztinpárti, Izrael-ellenes, esetenként antiszemita tüntetéseket szerveztek, amelyek miatt támadások érték az egyetemet. Az izraeli és zsidó diákok megfélemlítő hangulatról számoltak be, és kifogásolták, hogy a vezetés nem lép fel határozottan a gyűlöletkeltő megnyilvánulásokkal szemben. 

Claudine Gay a levelében úgy fogalmazott, ezekben az időkben teljes mértékben az intézményre kell összpontosítani, és nem személyekre. Ugyanakkor azzal sem árt tisztában lenni, hogy a volt elnököt nemcsak az iskolában történtek miatt vették célba, hanem a tudományos munkáit illetően is, így valószínűleg a két ellenszél hatására jutott arra a döntésre, jobb, ha lemond. Az eddigi értesülések szerint Gay nevével kapcsolatban eddig közel 50 plágiumvád merült fel, amelyek megkérdőjelezik szakmai hozzáértését. Ez amiatt is kardinális kérdés, mivel Gay a jövőben visszatér a tudományos munkáihoz, és folytatja oktatói tevékenységét, de nem mindegy, milyen minőségben.

A Harvard falaz

A New York Post még 2023 októberében kereste meg a Harvard Egyetemet egy cikkel kapcsolatban, amelyben arról írtak, hogy 27 esetben merül fel, hogy az elnök vélhetően plagizált a tudományos munkában. Az intézmény erre válaszul hamisnak nevezte az állításokat, és azzal fenyegette a lapot, hogy beperelik őket rágalmazásért. Gay ezt követően 2023 decemberében az antiszemita botrány kapcsán egy kongresszusi meghallgatáson vett részt, amelyen Christopher Rufo aktivista és Aaron Sibarium újságíró plágiummal vádolták meg őt, így a vizsgálatot kiterjesztették erre is. Azt állították, hogy a más forrásból származó sorokat nem megfelelően hivatkozta le a disszertációjában és az általa írt 17 cikk közel felében, így azokat kvázi saját gondolatként adta el. Rufo és Sibarium állítása szerint Gay némelyik idézetet alig fogalmazta át, sőt néhány esetben meg sem jelölte a tudós nevét, akinek a megállapítását alapul vette. Az elnök erre reagálva kiállt amellett, hogy tisztességes munkát végez, illetve külső felülvizsgálatot kért az ügyben – írja a BBC.

A felmerült vádak kapcsán így a Harvard vizsgálatot indított, amelynek végeztével arról számoltak be, néhány esetben valóban találtak nem megfelelő hivatkozásokat a munkáiban, azonban ez nem sérti a Harvard kutatási visszaélésekre vonatkozó szabályait. Mint közölték, az elnök tanulmányi munkáit megvizsgálva a disszertációja mellett két olyan publikációt is találtak, amelyekben további hivatkozásokra van szükség. Az ugyanakkor aggályokat vet fel, hogy a felülvizsgálat néhány hét alatt ment végbe, holott plágiumvádak esetén az Egyesült Államokban jellemzően 6-12 hónapra van szükség a plagizálás megállapításához, ahogy az is rossz fényt vet az intézményre, hogy nem voltak hajlandóak nyilvánosságra hozni a vizsgálatot végző akadémikusok nevét.

Gay 1997-es doktori disszertációjában például három javítást is eszközölni kellett. Többek között tartalmazott egy szinte szó szerint átmásolt bekezdést egy egy évvel korábban megjelent cikkből. Emellett pedig a köszönetnyilvánításban szereplő kifejezést – miszerint a családja keményebben hajtotta őt, mint szerette volna – is lemásolhatta Jennifer L. Hochschild harvardi politológus 1996-os, Facing Up to the American Dream: Race, Class, and the Soul of the Nation című könyvéből, amelyben ő ekképp mondott köszönetet egy másik akadémikusnak. Ezenkívül pedig szintén forrásmegjelölés nélkül idézte Frank Gilliam 1996-os, kisebbségekről szóló, Exploring Minority Empowerment: Symbolic Politics, Governing Coalitions and Traces of Political Style in Los Angeles című könyvének egyes részeit. 

Sok a vád

A 2023. decemberi kongresszusi meghallgatáson elhangzott első plágiumvádak óta egyre több eset kerül napvilágra, szám szerint már közel járunk az ötvenhez. A Harvard korábbi fellépése és a Gay munkáiban található hibás hivatkozások elmismásolása pedig megkérdőjelezik, mi az, ami az intézmény számára plágiumnak számít, azaz mennyire volt alapos a vizsgálat, és milyen mértékben próbálták kimosdatni ebből a botrányból Gayt, hogy az ne vessen rájuk rossz fényt. A plagizálásokkal kapcsolatban névtelenül nyújtottak be panaszokat, az erről szóló dokumentumok a Free Beacon birtokába jutottak. Míg az első iratban 39 példát mutatnak be annak alátámasztására, hogy Gay plagizált, addig a másodikban már 47-et. A dokumentum szerint a volt elnököt nem azzal vádolták meg, hogy elméleteket lopott el, hanem azzal, hogy más tudósok munkáit akképp másolta le, hogy csak kisebb változtatásokat ejtett, vagy felcserélte a szavak sorrendjét.

A lap közlése szerint az elnök 17 publikált munkája közül eddig nyolcat érint a botrány. Legutóbb arra derült fény, hogy egy 2001-es cikkben csaknem féloldalnyi anyagot szó szerint átvett egy másik tudóstól, David Canontól, a Wisconsini Egyetem politológiaprofesszorától, aki a kisebbségekről írt a The Effect of Minority Districts and Minority Representation on Political Participation in California című anyagában. Sőt, a Canon zömében színes bőrűek által lakott körzetekkel foglalkozó, 1999-es kötetéből (Race, Redistricting and Representation: The Unintended Consequences of Black Majority Districts) is négy sort lemásolt, idézőjelek nélkül és csak kisebb módosításokkal. A professzor neve pedig nem szerepel a lábjegyzetben, csak a forrásjegyzékben, míg Gay a két első lábjegyzetét is Canon forrásjegyzékéből szedte. A professzor elmondása szerint ugyanakkor az elnök nem tett semmi rosszat. 

Egyáltalán nem aggódom a kiemelt részek miatt. Ez még csak meg sem közelíti azt, amit akadémiai plágiumnak hívunk

– nyilatkozta Canon a Washington Free Beaconnek.

Ahogy a lap kiemeli, a 2000-es évek eleje óta számos harvardi tudós szembesült plágiumvádakkal, azonban egyiküknél sem fordult elő, hogy azok a munkájuk ilyen nagy százalékát érintették volna.  

(Borítókép: Claudine Gay 2023. december 5-én. Fotó: Kevin Dietsch / Getty Images)