Ha Putyin így folytatja, Oroszország könnyen a Szovjetunió sorsára juthat

Miután Oroszország 2022-ben megtámadta Ukrajnát, úgy tűnt, hogy az ország gazdasága biztosan szenvedni fog, mivel Ukrajna szövetségesei élükön az Egyesült Államok vezetésével példátlan szankcióprogramot vezettek be. Sokan, köztük Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter és David O'Sullivan, az EU szankcióügyi megbízottja azt jósolták, hogy ezek arra kényszerítik majd Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy válasszon a háború és a gazdaság küszködése között. Oroszország gazdasága azonban dacolt ezekkel az előrejelzésekkel. A rekordméretű állami kiadásoknak köszönhetően az orosz gazdaság 2023-ban gyorsabban fog növekedni, mint a világgazdaság. Míg az utóbbi az IMF előrejelzése szerint három százalékkal nő, addig az előbbi az orosz kormány előrejelzése szerint 3,5 százalékkal.

Amikor a pontos számok megérkeznek, valószínűleg kiderül, hogy Oroszország gazdasági növekedése 2023-ban meghaladja a három százalékot, és Putyin kétségkívül ezzel fog dicsekedni a tavaszi elnökválasztás előtti beszédeiben – írja a Foreign Affairs hasábjain megjelent elemzésében Alexandra Prokopenko, a Carnegie Russia Eurasia Center elemzője, aki 2022 elejéig az orosz jegybank munkatársa volt. 

Ezek a számok azonban ahelyett, hogy a gazdaság egészségét jeleznék, inkább annak túlfűtöttségének tünetei. Az orosz gazdaság problémái valójában olyan mértékűek, hogy Putyin megoldhatatlan trilemma előtt áll. Három kihívás áll előtte: finanszíroznia kell az Ukrajna elleni háborúját, fenn kell tartania a lakosság életszínvonalát, és meg kell őriznie a makrogazdasági stabilitást. Az első és a második cél elérése magasabb kiadásokat igényel, ami az inflációt táplálja, és így megakadályozza a harmadik cél elérését. A magas olaj- és gázbevételek, az orosz hatóságok ügyes pénzügyi műveletei és a nyugati korlátozások laza végrehajtása mind hozzájárultak Oroszország gazdasági növekedéséhez, de mindezek elfedik a gazdaság növekvő egyensúlytalanságait.

Az orosz választások előtt Putyin valószínűleg nem fogja megemlíteni, hogy az ország növekedésének több mint egyharmadát a háborúnak köszönheti, a védelmi vonatkozású iparágak két számjegyű növekedési rátát értek el. A polgári iparágak, amelyek szintén részt vesznek a frontra szánt termékek előállításában – például a lábbelik, a ruházati cikkek és a gyógyszerek gyártásában –, kissé elmaradnak ettől. A 2023-as fényes kép veszélyes kompromisszumokat rejtett magában, amelyeket a rövid távú nyereségek érdekében kötöttek.

Még ha Moszkva pénzügyi vezetésének sikerül is 2024 végére lehűtenie a gazdaságot, a háború okozta súlyos problémák elkerülhetetlenek. Ezek közé tartozik az alulfinanszírozott közegészségügy miatti elégedetlenség, a szigorodó szankciórendszer miatt egyre nagyobb eszköz- és felszereléshiány, valamint a védelmi iparba történő mamutberuházások okozta súlyos zavarok.

A jövő nemzedékei súlyos árat fognak fizetni a jelenlegi állapotokért, bár egyelőre ez a Kremlnek a legutolsó dolog, ami fontos – írja Prokopenko. 

Ekevasból kardot kovácsolni

A háború jelentősen megváltoztatta az orosz gazdaságot. Moszkvának át kellett alakítania politikáját, hogy finanszírozni tudja a Kijev elleni fegyveres konfliktust, fenn tudja tartani katonai apparátusát és rendőri erejét, valamint integrálni tudja az Ukrajnától elcsatolt területeket. Ezek a prioritások jelentős anyagi kötelezettségvállalásokat tettek szükségessé, amelyek együttesen Oroszország gazdasági stabilitását veszélyeztetik.

A Kreml 2024-ben a GDP hat százalékát (a nemzetbiztonsági kiadásokkal együtt több mint nyolc százalékát) költi majd a háborúra. Ez több mint a GDP 3,8 százaléka, amelyet az Egyesült Államok az iraki háború idején költött, bár elmarad azoktól a hatalmas összegektől, amelyeket a Szovjetunió a stagnálás éveiben és az afganisztáni invázió idején (a GDP 18 százaléka) különített el.

A katonai kiadások a szociális kiadásokat is háttérbe szorították – azok jelenleg a GDP kevesebb mint öt százalékát teszik ki –, ami először történik meg a Szovjetunió szétesése óta. A hadigazdálkodás felé való elmozdulás veszélyezteti a szociális és fejlesztési szükségleteket. Ukrajna négy elcsatolt régiója már 18 milliárd dollárnak megfelelő összeget kapott, és 2024-ben várhatóan közel 5 milliárd dollárt utalnak át a szövetségi költségvetésből a regionális költségvetéseknek. Oroszország egyetlen más régiója sem kap ilyen mértékű forrásokat, ami csak növeli a területek közötti egyenlőtlenséget. Ahelyett, hogy helyreállítaná a leromlott lakásokat Oroszországban, a Kreml inkább arra költi a pénzt, hogy házakat és utakat építsen az elcsatolt területeken, hogy pótolja azokat, amelyeket az orosz csapatok az invázióban leromboltak.

Az orosz ipar átalakult, és a védelmi ágazatok háttérbe szorították a polgári iparágakat. A védelmi ágazat vállalatai most lázasan működnek, és ennek következtében a kereslet bármilyen megugrása valószínűleg áremelkedést fog okozni, mivel az ágazat képtelen növelni a kínálatot.

ami a 2,9 százalékos, szokatlanul alacsony munkanélküliségi rátához vezetett. A háború előtt Oroszország munkanélküliségi rátája jellemzően négy-öt százalék körül mozgott. A katonai és a közszféra most 850 ezerrel több embert foglalkoztat, mint 2022–23 végén. Az ukrajnai invázió miatt 2022-ben mintegy 500 ezer orosz emigrált is, ami a szakképzett szakemberek és a fizikai dolgozók hiányát idézte elő.

A dolgok ritkán olyanok, amilyennek látszanak

A katonai kiadások, a munkaerőhiány és az emelkedő bérek közötti kölcsönhatás a jólét illúzióját keltette, amely valószínűleg nem lesz tartós. Moszkva lehetőségei a növekvő munkaerőhiány kezelésére korlátosak. Bevezetheti az éjjel-nappali termelést, ösztönözheti a nők és tizenévesek felvételét a hagyományosan férfiak által dominált szakmákba, vagy megpróbálhat több bevándorlót találni az egyre növekvő számú üres álláshelyek betöltésére. Ezek a változtatások azonban csak tovább rontanák a helyzetet.

Oroszország háborús gazdasága az orosz középosztály összetételében is változásokat hozott, amely hagyományosan képzett szakmunkásokból, üzletemberekből és informatikai szakemberekből áll. A középosztálybeli oroszok azonban egyre inkább katonákká és rendőrökké válnak – és így az állam eltartottjaivá. Ez az eltolódás a háborús mozgósításnak és a rendvédelmi szervek, különösen a Szövetségi Biztonsági Szolgálat bővítésének köszönhető. E változás gazdasági kockázatokat hordoz, mivel arra kötelezi a kormányt, hogy továbbra is drága kifizetéseket teljesítsen ezeknek a csoportoknak, még akkor is, ha költségvetési kihívásokkal kell szembenéznie. Ezek a kifizetések gazdasági időzített bombát jelentenek: a magas béreket rendkívül nehéz csökkenteni, és Putyin uralmának fő pillére – a hadsereg és a biztonsági erők – esetében ez nem opció.

A közelítő vihar

Putyin láthatóan őszintén hisz abban, hogy az Orosz Birodalom és a Szovjetunió is nagyrészt a gazdálkodás miatt omlott össze.

A modern orosz gazdaságot hivatásos technokraták irányítják, és Putyin hallgat a véleményükre. Egyelőre a helyzet rövid távon stabilnak tűnik: a jüan és az aranytartalékok rendelkezésre állása azt jelenti, hogy Moszkvának nem kell aggódnia a külső adósság finanszírozása miatt. A belföldi hitelfelvétel költségei nőttek, és a költségvetési mozgástér szűkült, de Oroszország háború előtti alacsony GDP-arányos adóssága azt jelenti, hogy az adósság valószínűleg nem jelent majd komolyabb kockázatot az elkövetkező években. A kormány a hazai tőkepiacokhoz is fordulhat, hogy az állami kiadások finanszírozását biztosítsa, miközben privatizálják az állami tulajdont, különösen a hadiipar egyes részeit – véli a szerző.

A háború mégis megingatja Oroszország gazdasági stabilitásának alapjait. A makrogazdasági stabilitás szempontjából kulcsfontosságú gazdaságpolitikai pilléreket, köztük a költségvetési szabályt, a tőkeáramlás szabadságát és – bizonyos mértékig – a központi bank függetlenségét is megviselte.

A strukturális problémák – különösen az olajbevételektől való függés, a külföldi, főként kínai importra való rászorultság és a háború által súlyosbított negatív demográfiai tendenciák – nem fognak egyhamar megszűnni. E problémák megoldásához évekig tartó strukturális reformokra lenne szükség, amelyek vonzzák a befektetéseket és javítják a humán tőkét. A Kreml azonban képtelen és néha nem is hajlandó megtenni ezeket a lépéseket Putyin politikai kontroll iránti megszállottsága miatt.

Oroszország gazdasága veszélyeztetettebb, mint azt a növekedési statisztikák mutatják, és a közelgő választások további sorsdöntő döntéseket idézhetnek elő, amelyek súlyosbíthatják a hosszú távú kihívásokat, ha Putyin úgy dönt, hogy a szavazók hűségét még több pénzzel vásárolja meg a szavazás napja előtt. A túlfűtöttség – amely gyakran a recesszió előfutára – egyre nagyobb veszélyt jelent, különösen akkor, amikor a sokkok enyhítésére létrehozott intézmények vagy nem működnek megfelelően, vagy a háború szükségszerűségei miatt megsemmisülnek. Mivel az ukrán konfliktusnak valószínűleg hamarosan nem lesz vége, az egyre növekvő költségek feltehetően még évek múlva is sújtani fogják Oroszországot.

E folyamatot felgyorsíthatja egy nagyobb globális recesszió vagy a kínai gazdaság lassulása, ami Oroszországot súlyosan érintené, mivel erősen függ az áruexportból származó bevételektől. Egy keserű gazdasági másnaposság kísértete fenyeget, hacsak nem születik új és fenntartható orosz gazdasági modell. Ez azonban továbbra is nagyon valószínűtlen. Putyin számára a háború most bel- és külpolitikájának szervező elve. Lehetetlen lenne feladni a háborút anélkül, hogy a Kreml elérne valamit, amit győzelemként tudna definiálni. Az ukrajnai konfliktus nemcsak Putyin geopolitikai ambícióit és jövőképét elégíti ki, hanem rendszere túlélési stratégiájává is válik. A probléma az lesz, hogy politikai céljai összeegyeztethetetlenek a gazdaságiakkal. Végül valamelyiket fel kell majd adnia – írja a szerző. 

(Borítókép: Az Orosz Kommunista Párt (CPRF) támogatóinak tüntetése 2023. december 21-én. Fotó: Contributor / Getty Images Hungary)