Pont kerülhet a régóta húzódó politikai válság végére

Észak-Írországban még 2022. február 4-én mondott le első miniszteri posztjáról az oda körülményesen megválasztott DUP-s Paul Givan, akit utána minden, a jobboldali-unionista DUP-s miniszter követett. Givan és a jobboldali-unionista párt többi minisztere a kormányból való kilépésüket azzal magyarázták, hogy a brit kormány és az Európai Bizottság által letárgyalt kereskedelmi egyezmény sérti az északírek érdekeit, mivel az abban lefektetett úgynevezett északír protokoll lévén az Egyesült Királyság többi országa és Észak-Írország között egy kereskedelmi határ keletkezett, amit a DUP ellenez.

Mivel az Ír-sziget vérzivataros huszadik századát lezáró 1998-as nagypénteki egyezmény kimondja, hogy Észak-Írországot a két nagy tradíció – a magukat britnek valló, protestáns unionisták és a magukat írnek valló, katolikus ír republikánusok – legnagyobb pártjainak közösen kell vezetnie, emiatt a DUP kilépésével összeomlott az akkori kormány.

Az északír protokoll miatt pedig a DUP azóta blokkol minden kormányalakítást, sőt, még a 2022 májusában újraválasztott törvényhozás megalakulását is ellehetetleníti, mert nem szavazzák meg még a házelnököt sem, ami miatt Észak-Írországnak jelenleg se kormánya, sem törvényhozása nincs.

Ugyanakkor Észak-Írország folyamatos politikai válságokkal terhelt időszaka – a brexitnépszavazás óta eltelt nyolc évből hatban nem volt kormánya –, ha nem is teljesen, de véget érhet: a DUP-t vezető Jeffrey Donaldson ugyanis helyi idő szerint kedden hajnali egykor bejelentette, a párt legfőbb döntéshozó szerve elfogadta a brit kormánnyal több hónapon keresztül tárgyalt alkut, amiért cserébe feladják eddig bojkottjukat,

Donaldson egy közel ötórás, maratoni prezentációval próbálta meggyőzni párttársait, hogy fogadják el a brit kormánnyal kötött alkut és támogassák a kormányba való visszalépésüket – ugyanis csak ebben az esetben lesz elérhető a brit kormány által még decemberben ígért extra 3,3 milliárd fontos támogatás, amit például az állami szektorban dolgozók bérfejlesztésére fordíthatnak.

De miben állapodott meg a DUP és a brit kormány?

Az unionista pártelnökön egyszerre két ellentétes nyomás is volt:

• egyrészt a 2022. májusi választásokat megnyerő ír republikánus-baloldali Sinn Féin, a brit, az ír és az amerikai kormányok és az északírek többsége is azt szerette volna, ha minél hamarabb feloldják a bojkottjukat, hogy egy működő kormány és törvényhozás foglalkozhasson az országot sújtó gondokkal (lakhatási válság, megélhetési költségek növekedése, infláció, csökkenő bérek),
• ugyanakkor ezzel egy időben a DUP szavazóinak egy jelentős része és a többi unionista párt azt követelte, amíg az északír protokollt teljesen el nem törlik, ne állítsák helyre a politikai rendszert.

Donaldson végül a brit kormánnyal folytatott hosszú tárgyalások után az első mellett döntött – az alku részleteit csak szerdán hozzák nyilvánosságra, ugyanakkor a pártelnök sajtótájékoztatóján elárulta, a brit kormány törvényben fogja vállalni, hogy megerősítik Észak-Írország pozícióját az Egyesült Királyságon belüli kereskedelemben és határozatban fogják megerősíteni a brit kormány azon elkötelezettségét, hogy Észak-Írországot az Egyesült Királyságon belül tartsák.

A DUP elnöke szerint eltörlik a vámellenőrzést azon termékek kapcsán, amik Nagy-Britanniából érkeznek Észak-Írországba és ott is maradnak, illetve Észak-Írországban nem fogják automatikusan bevezetni az uniós előírásokat.

Ugyanakkor az ördög a részletekben rejlik, és jelenleg nem tudni, hogy mindezeket a brit kormány hogyan fogja teljesíteni,

Az Egyesült Királyság részeként ugyan elhagyta az Európai Uniót, azonban az uniós közös piac része maradt, mivel a nagypénteki egyezmény kimondja, hogy az Ír Köztársaság és Észak-Írország között nem lehet fizikai határ.

Ugyan 2023 februárjában az Európai Bizottság és a brit kormány tárgyalóinak sikerült finomhangolniuk az EU–UK kereskedelmi megállapodás Észak-Írországról szóló részeit (ez lett az ún. windsori keretrendszer), és a Donaldson által fentebb kifejtett két pontban is megállapodtak, ugyanakkor nem tudni, hogy a DUP által korábban elutasított megállapodáshoz képest mi változott, mit sikerült kiharcolnia a kormánytól.

A winsdori keretrendszer ugyanis megkülönbözteti a Nagy-Britanniából érkező termékeket aszerint, hogy az csak áthalad, vagy végcélja Észak-Írország, ugyanakkor az uniós közös piac részeként Észak-Írországra továbbra is érvényes az uniós rendeletek egy jelentős része. A brit és uniós tárgyalóknak abban sikerült megállapodniuk, hogy amennyiben az EU egy olyan rendeletet vezetne be, ami Észak-Írországra is hatással lenne, akkor előzetesen tájékoztatja a brit kormányt arról, és az északír törvényhozás felfüggesztheti annak bevezetését, amennyiben a 90 fős Stormontban a két tradícióból 30 képviselő megszavazza azt.

Azonban az ún. Stormont-fék csak egy ideiglenes vészhelyzeti mechanizmus, így jelenleg nem tudni, hogy a DUP ehhez képest mit tudott kiharcolni, ugyanis a felek csak ezen nemzetközi szerződésen belül maradva állapodhatnak meg – a hazai törvények ugyanis nem írhatnak felül egyoldalúan egy nemzetközi szerződést.

Most akkor tényleg helyreáll a rend Észak-Írországban?

Az északír alkotmány szerint a választásoktól eltelt hat hónapon belül meg kell alakulnia az új kormánynak és törvényhozásnak, ugyanakkor e rég lejáró dátumot a brit kormány északír ügyekkel foglalkozó minisztere, Chris Heaton-Harris már több ízben is meghosszabbította – legutóbb 2024. február 8-ára.

Donaldson azt ígérte, eddig sikerül majd megállapodniuk a Sinn Féinnel és a többi, kormányzásra készülő párttal, az unionista–republikánus törésvonalat meghaladni kívánó Alliance-szel (Szövetség), illetve a DUP-nál moderáltabb unionista párttal, az Ulsteri Unionista Párttal (UUP). A kötelező koalíció értelmében bármelyik párt eldöntheti, hogy kormányon vagy ellenzékben szeretne lenni –, illetve a Stormontban is megszavaznak egy független házelnököt, hogy a törvénykezési munka is elkezdődhessen.

A pártvezér nem volt hajlandó elárulni, mennyien támogatták a belső szavazáson, korábban pedig több idősebb, befolyásos párttag jelezte, hogy ők nem támogatnának egy olyan kompromisszumot, ami csupán kicsit módosítana az Ír-tengeren húzódó kvázi gazdasági határon.

Ráadásul az is kérdéses, hogy Donaldson mennyire tudja ezzel az alkuval megnyugtatni az unionista szavazókat, akiknek egy része a Belfastban tartott tanácskozás alatt az épület előtt tüntetett és az „állítsátok meg a DUP kiárusítását!” skandálta – többen ugyanis úgy gondolták, a 3,3 milliárd fontos extra támogatásért cserébe a párt vezetése saját elveit feladva áll ki a szerintük elfogadhatatlan brit és uniós alku mellett. 

Emellett – mint korábban bemutattuk – Észak-Írország mostani politikai válságában az északír protokoll és az Ír-tengeren keletkezett gazdasági határ csak a jéghegy csúcsa, valójában sokkal mélyebb probléma húzódik meg a mélyben, ezért lehetetlenítették el az unionisták obstrukcióval az ország vezetését. 

Ugyanakkor amennyiben valóban sikerül február 8-ig felállítani a kormányt – ezzel kapcsolatosan már kedden leültek a tárgyalóasztalhoz a pártok –, majd pedig elkezdeni a Stormont munkáját, akkor rövid időn belül több kérdésben is előrelépés jöhet Észak-Írországban.

Egyrészt egy új kormány – aminek a vezetője az ország története során először lesz ír katolikus Michelle O'Neil személyében – és immáron működő törvényhozás megkezdheti a munkát a megélhetési válság enyhítése érdekében, illetve emelhetik az állami szférában dolgozók fizetését, ahol az elmúlt ötven év legnagyobb sztrájkját tartották múlt héten, amiért fizetésük lényegében 2021 vége óta változatlan.

(Borítókép: Sir Jeffrey Donaldson, a Demokratikus Unionista Párt (DUP) vezetője sajtótájékoztatót tart, miután a DUP 120 vezető tagjával tárgyalt a kormány visszaállításáról szóló megállapodásról 2024. január 30-án. Fotó: Charles McQuillan / Getty Images Hungary)