Hiába a választási siker, Geert Wilders és a szélsőjobb hoppon maradhat Hollandiában

Kedd délután közleményben jelentette be a centrista-antiestabilishment Új Társadalmi Szerződés (NSC), hogy hónapok óta tartó tárgyalássorozat után,

A párt oldalára feltöltött közlemény szerint az NSC aggódik a holland állam költségvetése miatt, és mivel úgy látják, az elkövetkezendő években az nem javul, ezért nem akarnak hamis ígéreteket tenni a választóknak. Emiatt bejelentették, hogy ők befejezettnek tekintik a koalíciós tárgyalások első körét a választásokat megnyerő szélsőjobboldali, Geert Wilders vezette Szabadságpárttal (PVV), a neoliberális, egykoron Mark Rutte vezette Szabad Demokrata Néppárt (VVD) és az agrárius-populista Farmerek és Polgárok Mozgalma (BBB) között.

A közleményben hozzátették, mivel tudják, hogy a holland választók mit várnak el a választások után, ezért a párt továbbra is hajlandó lenne kívülről támogatni egykori tárgyalópartnereit, vagy egy más, ennél több pártot is magában foglaló kormányt.

Ennél több magyarázatot jelenleg nem adott a Pieter Omtzigt által vezetett párt, ráadásul mivel előzetesen nem is jelezte a másik három párt számára ezen tervét, ezért azok is magyarázatot követelnek. A közlemény nyilvánosságra hozatala után a tárgyalásokat vezető Ronald Plasterk szerda estére ismét tárgyalni hívta a pártokat – a PVV, a VVD és a BBB elfogadta a felkérést, de az NSC kijelentette, ők azon nem vesznek részt.

A nehéz pirula, amelyet Omtzigt nem akar lenyelni

Annak ellenére, hogy az NSC bejelentése váratlanul érte a többi pártot, és hogy a tárgyalásokat a felek eddig konstruktívnak, illetve reménytelinek írták le,

Az első, még puhatolózó tárgyalás után a pártelnök Omtzigt eleve úgy állt a riporterek elé, hogy a szemfülesek a jegyzeteiből lefotózhassák, hogy számára a PVV-vel és a BBB-vel való közös kormányzás csak abban az esetben elfogadható, ha annak az egykoron Rutte vezette VVD is a tagja, de máskor is nyilvánosan szólalkoztak egymásnak a tárgyalófelek – és nem csak Omtzigt és Wilders.

Az NSC ezenkívül már az elején kijelentette, hogy a párt a választások után legszívesebben egy kisebbségi, szakértői kormányt szeretne látni, vagy pedig egy nagyon széles, baltól a centrumon át egészen a szélsőjobbig átívelő koalíciót – ugyan ezt nem mondta ki, de vélhetően azért, hogy minél többen viseljék annak a terhét, hogy az eddig politikai karanténban lévő Wilderst teljesen kiszabadítanák.

Végül ezen ötletek helyett első körben a már fentebb is jelzett koalícióról kezdtek el tárgyalni a felek, azonban Omtzigtéknek nem tetszett, hogy juniorpartnerként kellene támogatniuk a szélsőjobboldali, a tavaly novemberi választásokat megelőzően kizárólag muszlimellenes kormányprogrammal kampányoló PVV-t, amivel ráadásul

A hír Wilderst váratlanul érte, mert szerinte jó és konstruktív tárgyalásokon vannak túl, emellett azzal kritizálta a centrista Omtzigtet, hogy ezzel utat nyitna a baloldal és az európai politikát a novemberi választásokért otthagyó Frans Timmermansnak, miközben a pártelnök szerint a választók egyértelműen kifejezték, hogy egy jobboldali kormányt szeretnének.

Ráadásul a szélsőjobboldali pártelnök úgy látja, az államháztartás helyzete csak egy kifogás az NSC számára, és „meglehetősen tiszteletlenül” közölte tárgyalópartnereivel az asztaltól való felállást – emiatt egyébként magyarázatot vár tőle.

Ugyanígy nem érti Omtzigt döntését a neoliberális VVD-elnök, Dilan Yesilgöz. Elmondta, Omtzigt csak azután értesítette őket, hogy a sajtónak már elküldték a közleményüket, a lépés pedig már csak azért sem világos, mert szerinte a pénzügyi kérdésekről épp egy elég konstruktív tárgyalássorozat közepén vannak – ugyanakkor sajtóhírek szerint jelenleg még elég távol álltak egymástól a felek.

Mi következik Hollandiában?

Az, hogy Hollandiában sok időt vesz igénybe a kormányalakítás, nem újdonság. Egy parlamenti választás után átlagosan 94 napba telt, hogy az új kormányról megegyeztek a koalíciós partnerek, de a legutóbbi választás után összesen kilenc hónapra volt szükség, hogy Mark Rutte vezetésével felálljon egy új kormány.

Ráadásul a tárgyalásokat nemcsak Wilders korábbi alkotmányellenes álláspontjai nehezítik, hanem a PVV struktúrája is: a pártnak Wilders személyében mindössze egy hivatalos tagja van, alsóbb szinteken sincs túl sok kormányzati tapasztalatuk, ráadásul elég jelöltjük sincs ahhoz, hogy a novemberben elnyert 37 mandátum mellett még minisztereket és államtitkárokat adjanak, ezért elég nagy kihívás előtt állnak a holland pártok.

Így amennyiben a szerda esti találkozón – amire az NSC előre kijelentette, nem megy el – nem sikerül valahogy megmenteni a mostani tárgyalásokat, akkor az egyeztetést vezető Plasterk elkészíti a jelentését, amit továbbít a 150 fős törvényhozásnak, ahol vitát tartanak arról, hogyan legyen tovább.

Ez a személy, az ún. verkenner, egy pártokon felülálló személy, akinek a feladata, hogy felmérje, mely pártok szeretnének kormányra lépni, és számukra kik az elfogadható koalíciós partnerek. Egy új személy a PVV helyett valószínűleg már elsősorban a választáson második helyet megszerző, Frans Timmermans vezette szociáldemokrata Munkáspárt és ökobaloldali Zöldek közös listájának (GroenLinks–PvdA) koalíciós potenciálját mérné fel, így elképzelhető, hogy Wilders választási győzelme ellenére sem kerülhetne kormányra.

Az egykori uniós biztos nem lenne hajlandó közösen kormányozni a PVV-vel, míg a neoliberális VVD korábban kijelentette, egy baloldali kormánynak nem szeretnének a tagja lenni. Ha végül Timmermansék is elkezdenék a tárgyalásokat, és azok is sikertelenek lennének, akkor harmadik körben vélhetően ismét a PVV próbálkozhatna meg a kormányalakítással, ha pedig az is sikertelen, akár újabb választás is jöhet.

Ugyanakkor ezzel valószínűleg nem járna jól a tárgyalóasztaltól most felálló NSC, és az abban még résztvevő VVD. A hosszú koalíciós tárgyalási folyamatok lassú haladása miatt Wilders pártjának a támogatottsága nőtt – leginkább a VVD rovására –, mivel a választók úgy látták, a többi párt nem akar vele közösködni.

Egy friss kutatás szerint egy új választáson a PVV a novemberi 24 százalékos eredménye helyett már 32 százalékot érne el, ami 35 helyett 50 mandátumot jelentene a 150 fős holland parlamentben.

(Borítókép: Geert Wilders 2023. október 9-én. Fotó: Patrick van Katwijk / Getty Images Hungary)