Újabb nagy pofont kapott a brit kormánypárt
További Külföld cikkek
Két időközi választást is tartottak csütörtökön az Egyesült Királyságban, miután két konzervatív képviselő helye üresedett meg tavaly: a konzervatív Peter Bone-t a választói hívták vissza, miután elég aláírás gyűlt össze, hogy a szexuális zaklatással és bullyinggel vádolt képviselő körzetében, a 2005 óta magabiztos tory – ez a Konzervatív Párt beceneve – bástyának számító Wellingboroughban időközi választást írjanak ki.
Míg a 2010 óta tory képviselőt adó Kingswoodban Chris Skidmore Rishi Sunak brit miniszterelnök zöldpolitikája miatt mondott le, amiatt itt is esedékessé vált az időközi választás.
A legutóbbi, 2019-es választáson mindkét körzetben a toryk győztek magabiztosan; Bone a szavazatok 62,2 százalékát szerezte meg Wellingboroughban, ahogy Skidmore is a szavazatok abszolút többségét megszerezve 56,2 százalékkal győzedelmeskedett a munkáspárti jelöltekkel szemben.
Ugyanakkor a körzetek hiába számítottak tory bástyáknak, a Munkáspárt hatalmas fölénnyel győzte le a toryk jelöltjeit csütörtökön.
Wellingboroughban Gen Kitchen a szavazatok 45,9 százalékát kapta, míg a tory jelölt Helen Harrison mindössze 24,6 százalékot, ami a brit választások történetében a második legnagyobb különbség a szavazók preferenciái között két választás között. Harrisonra Bone 2019-es eredményéhez képest 37,6 százalékponttal (!) kevesebben szavaztak.
Ám nem sikerült ennél jobban teljesítenie a Rishi Sunak vezette pártnak Skidmore egykori körzetében, Kingswoodban sem. Jelöltjük 2019-hez képest 21,3 százalékponttal kapott kevesebbet, így itt is magabiztosan győzött a Keir Starmer vezette Munkáspárt jelöltje a maga 44,9 százalékos eredményével – ez 11,5 százalékponttal több 2019-hez képest, miközben a toryk 21,3 százalékponttal szavaztak kevesebben.
2019 óta ez a tizedik időközi veresége a toryknak
A választások előtt is jó esély volt a Munkáspárt győzelmére, ugyanakkor azt csak kevesen gondolhatták, hogy 2019-hez képest ekkora kilengéssel sikerül elhódítani mindkét parlamenti széket a konzervatívoktól.
a mostani két vereség a 2019 óta hatalmon lévő konzervatív kormányoknak már a kilencedik és tizedik mandátumvesztését jelenti, ami kettővel több, mint amit 1992 és 1997 között John Majorral a kormányrúd mögött elszenvedtek.
Major miniszterelnöksége alatt akkor a Konzervatív Párt összesen nyolc mandátumot vesztett időközi választásokon, míg Boris Johnson, Liz Truss, majd pedig Rishi Sunak vezetése alatt ez már a tizedik vereség – a 2021-es hartlepooli győzelmet beleszámítva ez így összesen kilenc mandátumvesztés.
A vereség ellenére a toryk még így is bizakodnak, hogy a valószínűleg ősszel esedékes parlamenti választáson még győzhetnek. A Sky Newsnak a párt elnökhelyettese, James Daly úgy értékelte a választási eredményeket, hogy azok „kiábrándítóak”, ugyanakkor szerinte emellett azt is mutatják, hogy
[a szavazókban] ennek ellenére nincs vágy, nincs szeretet Keir Starmer Munkáspártja iránt.
Szerinte mindkét verseny szoros volt (egyik körzetben 21,3, a másikban 10 százalékponttal kaptak ki a toryk), és egy kormánynak eleve nehéz az időközi választáson helytállnia a jelenlegi körülmények között. Ugyanakkor úgy gondolja, a parlamenti választások még egyáltalán nem lefutottak, és a mostani eredmény is ezt mutatja a két számjegyű vereségek ellenére. A párt és a kormány támogatottsága egyébként az 1997-es mélységekben van.
Egyre jobban kinéz a történelmi siker megismétlése a Munkáspártnak
Ennél derűsebben kommentálták az estét a Keir Starmerrel egyfajta Tony Blair-i harmadikutas fordulatot végrehajtó Munkáspárt politikusai. A Starmer vezetésével a baloldali agendájukat egyfajta centrista programra váltó pártnak kellett a két győzelem, hiszen az elmúlt hetekben több kritika is érte a pártot: két parlamenti jelöltjüket is elvesztették azok Izrael Gáza elleni háborúja kapcsán kifejtett véleményük miatt, ráadásul Starmer a meghirdetett környezetvédelmi politikáját is felhígította, ami miatt sokan támadták.
Starmer a Sky Newsnak az este folyamán azt nyilatkozta, az eredmények „fantasztikusak”, és azokat úgy értékelte,
az eredmények megmutatják, hogy az emberek változást akarnak, és készek hinni a megváltozott Munkáspártban, hogy teljesíteni tudjuk az ígéreteinket.
A pártelnök hozzátette, a mostani időközi választások is bizonyítékai a Munkáspárt visszatérésének, és a toryk elbuktak, amit a mostani vereségek mellett a recesszióba forduló brit gazdaság is mutat.
Rögtönzött értékelését azzal zárta, hogy a most pártra szavazott választók bízhatnak a Munkáspártban, hogy Starmerék minden napjukat annak fogják szentelni, hogy visszaadják Nagy-Britannia jövőjét, de hogy ezalatt bővebben mit ért, nem igazán fejtette ki.
A mostani eredményekkel egyébként újfent megnőtt az esélye, hogy a Munkáspárt a történelmi, 1997-es csapást mérheti majd a Rishi Sunak vezette torykra.
Akkor John Major vezetésével a Konzervatív Párt összesen 159 mandátumot vesztett az 1992-es eredményekhez képest, miközben a Tony Blairrel fémjelzett Munkáspárt 132 új parlamenti helynek örülhetett.
Sunak az időből, barátokból és immáron a választóiból is kifogy
Mint korábban beszámoltunk róla, Rishi Sunak nincs túl jó helyzetben: hiába vezeti már pártját 2022 októbere óta, a párt Boris Johnson, majd Liz Truss lemondásával elindult válságát nem tudja megállítani. Ráadásul a kormányfő már nem teljesen takarózhat azzal, hogy a párt jelenlegi helyzetét elődjeitől örökölte – másfél év alatt a pártot és kormányát igyekezett saját arcára formálni, például a politikának a 2016-os brexitnépszavazás után hátat fordító David Cameron egykori miniszterelnök visszahozásával –, de sikereket még továbbra sem tud felmutatni.
Nem véletlen, hogy a párt mainstreamjétől eltérő, ún. hátsósoros képviselők egy része nem vele szeretne nekifutni a vélhetően ősszel rendezett parlamenti választáson.
Az utóbbi időben megsokasodtak a Sunakot kritizáló hangok a párt jobbközép és szélsőjobboldali képviselői között, sőt még a toryk irányába elfogult Telegraphon is többször kritizálták a miniszterelnököt.
(Borítókép: Rishi Sunak a Manchester Central Convention Complexben 2021. október 4-én Manchesterben, Angliában. Fotó: Ian Forsyth / Getty Images)