Palesztinpárti kampánnyal győzött egy jelölt Nagy-Britanniában

2024.03.01. 18:15
A szélsőbaloldali George Galloway az észak-nyugat-angliai körzetben egy szinte kizárólag a gázai humanitárius helyzettel foglalkozó kampánnyal múlta felül a többi jelöltet, ráadásul elég meghatározó előnnyel. Győzelme is mutatja, hogy a Munkáspárt potenciális szavazói között vannak olyanok, akik határozottabb fellépést várnának el a pártelnök Keir Starmertől az Izrael és Hamász közötti háborúval kapcsolatban – ez pedig legrosszabb esetben a parlamenti többségébe is kerülhet a választási győzelemre készülő pártnak.

Február 29-én tartottak időközi választást Egyesült Királyságban az Észak-nyugat-Angliában fekvő Rochdale-ben, miután még januárban hosszú betegség után meghalt a választókörzetet képviselő 73 éves munkáspárti Tony Lloyd.

Az időközi választás kiírásának pillanatában a Munkáspárt volt a legesélyesebb, hiszen 1997 óta mindössze egy alkalommal fordult elő, hogy nem a baloldali párt jelöltje győzött,

ugyanakkor a választás előtt két héttel a párt megvonta jelöltjük mögül a támogatást, így a Keir Starmer vezette párt gyakorlatilag el sem indult a választáson, amit így egy palesztinpárti, szélsőbaloldali jelölt, George Galloway nyert meg.

A párt azután hátrált ki rochadeli jelöltjük, Azhar Ali mögül, miután február elején megjelent egy titkos hangfelvétel, amin Ali arról az összeesküvés-elméletről beszél, hogy a Hamász terrorszervezet október 7-i terrortámadását Izrael meg tudta volna előzni, azonban „szándékosan szüntették meg a határvédelmet és engedték a mészárlást, ami zöld utat adott nekik, hogy azt tegyenek, amit csak akarnak” – emellett azt is állította, Egyiptom 10, az Egyesült Államok pedig egy nappal a támadás előtt jelezte Izraelnek azt.

A kiszivárgott nyilatkozatáért Ali később ugyan elnézést kért, azonban az izraeli háború kapcsán belső feszültségektől terhelt Munkáspárt megvonta tőle a bizalmat, amivel megnyílt az esély a palesztinpárti, cionistaellenes kijelentéseiről ismert korábbi munkáspárti, ám 2004 óta mindenféle kisebb pártban George Galloway előtt a győzelem esélye.

Galloway végül egy szinte kizárólag az izraeli-palesztin konfliktussal foglalkozó kampányt vitt, ahol a palesztinok oldalára állt,

ezzel pedig egy rendkívül magabiztos, a szavazatok közel 40 százalékát megszerző győzelmet aratott a sok muszlim szavazóval rendelkező körzetben.

Galloway, aki a szélsőbaloldali-trockijista Brit Munkások Pártja elnökeként mérette meg magát, a szavazatok 39,7 százalékát kapta, akit egy függetlenként elinduló helyi autószerelő vállalkozást vezető, David Tully követett 21,3 százalékponttal. A  2010 óta kormányzó Konzervatív Párt jelöltjeként Paul Ellison mindössze 12 százalékpontot kapott, míg a végül függetlenként induló Ali 7,7 százalékot kapott.

Nehéz helyzetbe került Starmer

Galloway indulásának bejelentésekor még nem számított esélyesnek, ugyanakkor a Ali és a Munkáspárt körüli antiszemita botrány után megnyílt az út előtte, hogy korábbi munkáspártiként 2005 és 2012 után harmadik alkalommal is megfossza mandátumától egykori pártját.

Kampánya teljes egészében kizárólag a gázai háborúról szólt, amelyben a Munkáspártot és a Konzervatív Pártot izraelpárti erőként festette le és egyedül csak ő áll ki a palesztinokért – még plakátjain is egy palesztin zászló szerepelt, ezenkívül folyamatosan palesztin zászlós kitűzőt hordott.

Választási győzelme utáni beszédét is azzal kezdte, hogy kijelentette, Keir Starmer a gázai helyzet miatt kapott ki, majd pedig a mostani választást úgy értékelte, a kis pártok legyűrték a két mainstream pártot.

Keir Starmer és Rishi Sunak ugyanannak a hátsónak a két oldala, és ma este mindkettejüket nagyon és igazán elfenekelték itt, Rochadale-ben

– fogalmazott Galloway, majd hozzátette, Keir Starmer a legrosszabb rémálmából kelt fel reggel, hiszen a valószínűleg ősszel megrendezett parlamenti választásra már 59 jelöltje van pártjának, akik mind egy palesztinpárti, tűzszünetet követelő kampányt fognak vinni a szerinte „a lelkét Izraelt eladó” Munkáspárttal szemben.

Annak ellenére, hogy a Munkáspárt gyakorlatilag nem indult el, Galloway győzelme is megmutatta, hogy a Munkáspárt potenciális szavazói között van egy olyan szavazói réteg, ami Starmertől és a párt vezetésétől határozottabb kiállást várna el a gázai helyzetet illetően – London utcáit hétvégente már régóta ellepik a palesztin zászlók és az azonnali tűzszünetet követelő skandallumok.

Ha pedig Galloway valóban ráindítja jelöltjeit a választáson a Munkáspártra, fontos szavazatokat veszíthet a párt, ami akár több mandátumukba is kerülhet.

Ugyan Starmeréknek jelenleg nagy az előnye a 2010 óta kormányzó torykkal szemben, azonban a Munkáspárton belüli törésvonalak és Galloway fellépése akár a parlamenti többségbe is kerülhet.