Putyin dönthet az Európai Unió következő tagjáról

Örményország egy, a Kaukázusban elterülő, apró szovjet utódállam, amely két szomszédjával is pocsék kapcsolatot ápol. Törökországgal az Oszmán Birodalom idején az örmények ellen elkövetett népirtás miatt (amelyet a modern Törökország tagad), Azerbajdzsánnal pedig már a Szovjetunió szétesésének idején kirobbant azeri–örmény etnikai konfliktus okán, amely váltakozó intenzitással 35 éve dúl. Örményország egyedül nem képes megvédeni magát a két erős és ellenséges szomszédtól, ezért belépett az Oroszország vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetébe (KBSZSZ), amit gyakran emlegetnek keleti NATO-ként is. Azonban

A jereváni kormány mindezt hátbaszúrásként értékelte, ezért az utóbbi években Örményország hangyányi léptekkel próbált egyre messzebb és messzebb kerülni orosz szövetségesétől.

Miközben ez az óvatos távolodás zajlott, az örmény kormány Nikol Pasinján miniszterelnök vezetésével a nyugati országokkal való kapcsolatok javításán is dolgozott. Viszont ami a Nyugatra sodródást illeti, az ukrajnai háború kezdete óta eléggé felgyorsultak az események. Például a kaukázusi ország 2023 őszén közös hadgyakorlatot tartott az Egyesült Államokkal, fegyvereket vásárolt Franciaországtól, és humanitárius segélyt küldött a papíron szövetséges Oroszországgal háborút vívó Ukrajnának.

A következő megálló: Brüsszel

A múlt hétvégén Ararat Mirzoyan örmény külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy az uniós tagsági kérelem benyújtásáról már tárgyalnak belföldön. Az Európai Parlament pedig elfogadta azt az indítványt, amely Örményország jelöltségének mérlegelését szorgalmazza. Az uniós intézmény úgy látja, hogy a kaukázusi ország elkötelezett az olyan közös európai értékek mellett, mint a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása. Úgy tűnik, hogy minden adott ahhoz, hogy Jereván hamarosan elkezdhesse az Európai Unióhoz való csatlakozás hosszú procedúráját.

A 2010-es és a 2020-as években több szovjet utódállam (például Ukrajna, Moldova és Georgia) egyértelműen Nyugat-barát külpolitikát folytatott, amely végül is kifizetődő volt számukra, ugyanis már mindhárom állam az Európai Unió tagjelöltje. Jereván ugyanezt az utat nagyrészt biztonsági okokból nem engedhette meg magának.

Az ország vezetői még a 2018-as forradalom után is naiv reményt tápláltak, hogy a földrajzilag közelebb elhelyezkedő hatalommal, azaz az Oroszországgal ápolt szoros viszony garanciát nyújthat majd Örményország területi egységére. Azonban Vlagyimir Putyinék semmit sem tettek annak érdekében, hogy megakadályozzák a Hegyi-Karabah elvesztését – amely egy örmény enklávé volt teljesen körbezárva Azerbajdzsánban.

Ezért amikor Baku tavaly bevonult a térségbe, az nagyrészt összhangban volt a nemzetközi törvényekkel. A háborúból ezért nem is lett komoly nemzetközi válság, viszont a konfliktus miatt mintegy 100 ezer örmény kényszerült elhagyni az otthonát.

Az orosz befolyás elég nyomasztó

A 2018-as örményországi „bársonyos forradalom” óta – amely során a Moszkva-barát elitet kiszorították a kormányzati pozíciókból –, Örményország megerősítette a polgári jogokat és enyhített a szólásszabadság korlátozásán.

A grúzok egyébként annak ellenére csatlakozhattak az európai család külső klubjához, hogy Brüsszelnek elég komoly fejfájást okoznak. A Grúz Álom névre keresztelt kormánypárt ugyanis egyelőre nem hajlandó végrehajtani azokat a reformokat, amelyek elősegítenék a több mint tíz éve tartó egypárti hibrid rezsim felszámolását, sőt egyes elemzők szerint Georgia zsarolással szerezte meg a tagjelölti státuszt.

A demokratikus fordulat mellett azonban meg kell jegyezni, hogy továbbra is jelentős az orosz befolyás Örményországban. Az orosz hadsereg ellenőrzi a határokat, de orosz szereplők birtokolják az energiahálózatot és a vasutakat, továbbá gyakorlatilag monopóliummal rendelkeznek a gabona, a gáz és az üzemanyag behozatalában.

Azaz Jerevánnak vissza kell vennie az ellenőrzést határai és piacai felett, sőt azt is ki kell majd találnia, hogy mit kezdjen az országban állomásozó mintegy 3 ezer orosz katonával, akik hivatalos kötelezettségük ellenére egyszerűen nem bocsátkoztak harcba Örményország oldalán, sem a 2020-as, sem pedig a tavalyi harcok során. Az egyre növekvő sérelmek miatt Nikol Pasinján örmény miniszterelnök többször is utalt arra, hogy az oroszokat meg fogják kérni, hogy távozzanak az országból.

Azonban nem túl valószínű, de minimum nem tiszta az, hogy Moszkva hajlandó lenne-e önként feladni az Irán és Törökország közötti stratégiai ponton fekvő országot. A korábban az Orosz Birodalom, majd a Szovjetunió részét képező állam még akkor is egyértelműen a mindenkori moszkvai vezetés érdekszférájába fog tartozni, ha Örményország kilépne a KBSZSZ katonai tömbből, és a szintén Oroszország által fémjelzett Eurázsiai Gazdasági Unióból.

Amíg Örményország területén orosz csapatok vannak, addig az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetetlennek tűnik, ugyanis az oroszok bármikor beavatkozhatnak a politikai folyamatba

– nyilatkozta Tornike Gordadze, Georgia korábbi európai integrációs minisztere a Politicónak.

Putyin az unióban

Amennyiben Örményország lehetőséget kapna, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz, az egy sor gyakorlati, jogi és biztonságpolitikai kérdést vetne fel Brüsszelben. Azonban nem Örményország az egyetlen állam, amelyik becsempészheti az EU-ba a posztszovjet konfliktusokat.

A legutóbb tagjelölti státuszt elnyerő Georgia területén két szakadár köztársaságot is támogat a Kreml, vagyis egyszerűbben szólva az ország területének 20 százalékát oroszpárti szeparatisták tartják megszállás alatt. A másik tagjelöltnél, Ukrajnában szintén ez a helyzet, azzal a kiegészítéssel, hogy az ottani orosz destabilizációs kísérlet két évvel ezelőtt teljes körű háborúvá szélesedett. Moldova teljes Dnyeszteren túli részét pedig egy oroszok támogatta oligarcha furcsa szovjet utódállama ragadta el.

A három ország Ciprus esetére hivatkozik, amely 2004-ben lett tag, annak ellenére, hogy a sziget északi részét három évtizeddel korábban Törökország megszállta. Ez a precedens mégis heves bírálatokat váltott ki. Az európai politikusok most azt mérlegelik, hogy mennyire összehasonlítható Ciprus esete az orosz megszállásokkal, és lehetséges-e csatlakozni a szervezethez ilyen körülmények között.

Nem kértek Európából

Azonban fontos különbség, hogy míg a korábban említett három ország kifejezetten Vlagyimir Putyin agresszív, terjeszkedő külpolitikájának áldozata, addig

Végül az oroszok nem bizonyultak túl hasznos szövetségesnek. Az örmények a 2020-as háborút és Hegyi-Karabahot is elvesztették. Jelenleg pedig szeretnék hazaküldeni az orosz katonákat, és valószínűleg nemcsak az Európai Unióhoz, de a NATO-hoz is csatlakozni. Nagyrészt azért, mert a Pasinján-kormány és az örmény lakosság megrémült az ukrajnai eseményektől, így mindenáron a határon kívül akarják tudni a jelenlegi szövetségest. Reálisan nézve erre csak akkor van esély, ha a Kreml úgy dönt, hogy kivonja a csapatokat. A 2,7 millió lelket számláló apró ország nem tudna olyan valós ellenállást kifejteni az orosz hadsereggel szemben, mint amit Európa egyik legnagyobb országa, Ukrajna tud.

Örményország korábbi oroszbarát erős embere, Szerzs Szargsziján 2013-ban ugyanis hozott egy kulcsfontosságú külpolitikai döntést. Az ország már sikeresen befejezte a tárgyalásokat az Európai Unió Mélyreható és Átfogó Szabadkereskedelmi Térségeiről szóló megállapodásáról, mégis tett egy fordulatot: Jereván csatlakozott az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz. A kaukázusi ország emiatt távolabb került az uniós integrációtól, mint más leendő tagok.

Egyébként a korábban említett Mélyreható és Átfogó Szabadkereskedelmi Térségek (DCFTA) egy Unióval történő részleges társulás. Jelenleg Georgia, Moldova és Ukrajna tartozik ebbe a szabadkereskedelmi klubba. A DCFTA nem egy teljes vámunió, de ahhoz nagyon hasonló. Az uniós és a megállapodásban részt vevő további országok nagyon kedvező feltételek mentén kereskedhetnek egymással, és bizonyos termékek esetében egyáltalán nem is kell vámot fizetniük. Ami viszont fontosabb, hogy ez az uniós tagság egyik előszobája.

(Borítókép: Orosz békefenntartók az Aghdam-Khankendi határon 2023. augusztus 30-án Aghdamban, Azerbajdzsánban. Fotó: Aziz Karimov / Getty Images)