Pokoli forgatókönyv, ilyen lehet a világ, ha ledobnák az atombombát

Az utóbbi években több nukleáris háborúval kapcsolatos dokumentumról oldották fel a titkosítást. Annie Jacobsen amerikai oknyomozó újságíró, a Nuclear War: A Scenario című könyv szerzője a Daily Mail hasábján ezekből, illetve olyan szakemberekkel készített interjúkból, akik évtizedeken át dolgoztak ezeken a hátborzongató forgatókönyveken – elnöki tanácsadók, a kabinet tagjai, nukleáris fegyverek mérnökei, tudósok – leírta, hogyan alakulhatna percről percre egy Amerika ellen indított nukleáris támadás, és meddig eszkalálódhatna.

A cikk manapság nem is lehetne aktuálisabb, hiszen Oroszország rendszerint fenyegetőzik atomfegyverek bevetésével, illetve a NATO is egyre közelebb kerül a vörös vonalhoz.

Mivel az általános atomháború tervei az amerikai kormány legjobban féltett titkai közé tartoznak, az itt felvetett forgatókönyv az olvasót a legálisan megismerhető tényektől a fikció világába billenti át. Mivel a Pentagon Amerika nukleáris fegyverekkel rendelkező ellenségeinek egyik fő célpontja, a következő forgatókönyv szerint is Washington D. C.-t veszik célba az egy megatonnás termonukleáris bombával.

Egy Washington elleni, „a semmiből érkező villámcsapástól” félnek a legjobban a washingtoniak – mondja Andrew Weber, a nukleáris, vegyi és biológiai védelmi programokért felelős korábbi védelmiminiszter-helyettes.

Észak-Korea nem szól, nem kérdez, csak robbant

Nem szokatlan, hogy különféle országok ballisztikus rakétákat indítanak. Általában a nukleáris fegyverek birtokában lévő államok egymást előzetesen tájékoztatják a rakétatesztekről, legtöbbször diplomáciai úton, hiszen senki sem akar véletlenül nukleáris konfliktust kirobbantani. Még Oroszország is rendszeresen informálja az Amerikai Egyesült Államokat a próbakilövéseiről.

Az egyetlen kivétel Észak-Korea, amely ország a 2022 januárja óta általuk tesztelt több mint 100 rakéta – melyek között nukleáris csapásmérő képességgel rendelkező fegyverek is vannak – közül egyet sem jelentett be előzetesen 

– világított rá Annie Jacobsen a Daily Mail hasábjain, aki a dokumentumok és egyéb összegyűjtött információi alapján percre pontosan leírta, hogyan nézne ki az Armageddon.

1–15 másodperccel az indítás után

A fiktív történet onnan kezdődik, hogy Észak-Korea fővárosában, Phenjanban hatalmas tűzfelhő tör ki alig néhány méterre a földtől, amikor az ország legerősebb interkontinentális ballisztikus rakétája (ICBM) elindul. A „szörny” néven ismert rakéta a levegőbe emelkedik.

A világ leggyorsabb számítógépes rendszerei közül néhány elkezdi kiszámítani az ICBM tüzes fúvókájának méreteit. A mérésekből kiderül, hogy a rakéta nem az űrbe tart, mint egy műholdindításnál, vagy a Japán-tenger felé, mint egy teszt során szokás. Felmerül a kérdés, hogy ez egy provokatív teszt vagy egy nukleáris támadás. 

Az amerikai hírszerzési, megfigyelési és felderítési eszközök hatalmas, világméretű hálózata elkezdi az információk gyűjtését. Coloradóban harci pilóták futnak a kifutópályán várakozó vadászgépek felé, készen arra, hogy felszálljanak a levegőbe.

Az ICBM elég messzire jutott ahhoz, hogy a műholdas érzékelők pontosabban meg tudják határozni a pályáját. A kilátások katasztrofálisak: a Szörny az Egyesült Államok kontinentális része felé tart.

Két perccel a kilövés után

A Pentagon alatt, a nukleáris parancsnoki bunkerben a védelmi miniszter és a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke veszi át az irányítást. Amint a földi radarok másodlagos megerősítést adnak arról, hogy egy támadó rakéta úton van a keleti partok felé, egy veszélyes nukleáris hadviselési stratégia kerül előtérbe, az indításra figyelmeztetnek. 

Ez azt jelenti, hogy amint a korai előrejelző rendszerei figyelmeztetnek egy közelgő támadásra, az Egyesült Államok nem várja meg, hogy fizikailag „elnyelje” a nukleáris csapást, mielőtt ellentámadást indítana.

Három perccel a kilövés után

Az elnököt tájékoztatni kell. A Fehér Ház ebédlőjében ül, és a tájékoztató dokumentumait olvassa. A nemzetbiztonsági tanácsadó berohan a szobába, telefon a kezében. A Pentagon alatti bunkerből a védelmi miniszter közli az elnökkel, hogy Észak-Korea támadó rakétát indított az Egyesült Államok felé.

„Hogy mi következik, azt már mindenki elpróbálta a műholdas kommunikáción, kivéve valószínűleg maga az elnök. Mint John F. Kennedy óta szinte minden amerikai elnök, ő is teljesen alulinformált arról, hogyan kell nukleáris háborút vívni, ha az bekövetkezik” – írja a Daily Mail-en Annie Jacobsen. Ahogy Ronald Reagan írta emlékirataiban:

Hat perc, hogy eldöntsd, hogyan reagálj egy radarjelzésre, és eldöntsd, hogy el kell-e indítanod az Armageddont! Hogyan alkalmazhatna bárki is értelmet egy ilyen időre?

Nagyjából annyi idő alatt, amennyi egy csésze kávé lefőzéséhez szükséges, az elnököt arra kérik, hogy hozzon egy ellentámadásról szóló döntést, amely emberek tízmillióit ölheti meg a világ másik felén.

A civilizációnak néhány órán belül vége lehet. Az elnököt a vészhelyzeti bunkerbe viszik az ezért felelős különleges ügynökök, a Counter Assault Team (CAT).

Kilenc perccel az indítás után

Az alaszkai Clear Space Force állomáson a nagy hatótávolságú megkülönböztető radar először látja a támadó rakétát, amint az a horizont fölé ér. A légierő egyik tagja felveszi az előtte lévő piros telefont. Itt Clear – jelenti. „A helyszíni jelentés érvényes. Az objektumok száma egy.”

A rettegett másodlagos megerősítés egy támadó ICBM-ről, amely a keleti partok felé tart, épp most érkezett meg. Ez az alaszkai létesítmény egyike annak a hat földi radarberendezésnek, amelyek a hidegháború óta figyelik a nukleáris támadásokat. A többi Kaliforniában, Massachusettsben, Észak-Dakotában, Grönlandon és az észak-yorkshire-i lápvidéken található RAF Fylingdalesben.

Most kezdődik az elfogási kísérlet, egy olyan mutatvány, amely „olyan, mintha golyót lőnénk golyóval”.

A 20 találatelhárító tesztből kilenc kudarcot vallott. Ez azt jelenti, hogy mindössze 55 százalék az esélye annak, hogy a Szörnyet lelövik, mielőtt elérné a célját

– világított rá a történet írója. A kitalált sztoriban az elfogás kudarcot vall. Ahogy még három egymást követő kísérlet is. A kocka el van vetve.

Tíz perccel a kilövés után

Az elnököt a Fehér Ház keleti szárnya alatti bunkerbe szállították, amelyet eredetileg Roosevelt elnök elrejtésére építettek a második világháború alatt. Mellette áll egy katonai segéd, aki a vészhelyzeti táskát viszi, egy alumíniumból és bőrből készült táskát, amely azokat a végrehajtási utasításokat tartalmazza, amelyeket egy nukleáris támadás bekövetkezésekor lehet életbe léptetni.

Megkérdezi a védelmi minisztert és a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökét, hogy mit tegyen. A bizottság elnöke közli az államfővel, hogy ő csak a „kommunikációs lánc”, nem pedig a „parancsnoki lánc” része a nukleáris indítás engedélyezéséhez. A vezérkari főnökök egyesített vezérkarának elnöke csak tanácsot ad. A védelmi miniszter sürgeti, hogy konzultáljon oroszországi és kínai kollégáival. A körülötte lévők inkább arra összpontosítanak, hogy rávegyék az ellentámadásra, a „megtorlásra, a lefejezésre”.

Nem lehet tudni, hogy egy beérkező ballisztikusrakéta-támadás csak egy hamisítvány-e, amelynek célja, hogy az elnököt rászedje a nukleáris háború kirobbantására, vagy hogy a robbanófej ténylegesen nukleáris fegyverekkel van-e felfegyverezve.

Az elnök a tárcájába nyúl a laminált nukleáris kódkártyáért, amelyet mindig magánál kell tartania.

14 perccel a kilövés után

Az elnököt a Marine One helikopterre viszik, egy olyan repülőgépre, amely ellenáll a nukleáris robbanást kísérő elektromágneses impulzusnak. Mégis, senkinek sincs fogalma arról, hogy a rendszer egy nukleáris háborúban szétesik-e, és a helikopter a Földre zuhan-e.

Az elnök katonai tanácsadói azonban kifogásolják ezt a tervet, mivel az elnök még mindig nem adott engedélyt az ellentámadásra. Az elnök különleges ügynöke azonban nem ért egyet, és felülbírálja a parancsnokot.

16 perccel az indítás után

Műholdas érzékelők észlelték egy tengeralattjáróról indított ballisztikus rakéta (SLBM) fúvókáját, amely áttörte a Csendes-óceán felszínét, 350 mérföldre (560 kilométer) Kalifornia partjaitól.

Senki sem tudja megmondani, hogy kié ez a rakéta, sem azt, hogy melyik tengeralattjáróról indították, de mindenki leginkább Észak-Koreára tippel. 

A Fehér Ház gyepén a Marine One felszállásra készül. Az elnök tanácsadói közül sokan a vészhelyzeti műveleti központban maradtak. Olvasták az ilyen forgatókönyvekről szóló eligazításokat, és megbékéltek a történésekkel. Carter és Reagan elnök állítólag úgy döntött, hogy a hajóval együtt mennek a süllyesztőbe.

21 perccel a kilövés után

A beérkező tengeralattjáróról indított rakéta a Diablo Canyon Erőmű felé száguld, egy 750 hektáros létesítmény felé, amely 85 láb magasan a Csendes-óceán felett található. A Diablo az egyetlen aktívan működő atomerőmű Kaliforniában. Amikor egy nukleáris fegyver a levegőben robban, a légkörbe kibocsátott sugárzás idővel eloszlik.

Ez sérti a genfi egyezményeket és azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy mit lehet tenni háborúban. De ahogy a világ hamarosan megtanulja, a nukleáris háborúban nincsenek szabályok.

A tengeralattjáróról indított rakéta felrobban a Diablo Canyonban. Az atomerőmű egy nukleáris fényvillanásban megsemmisül. Hatalmas tűzgolyó keletkezik. Megkezdődik a nukleáris mag megolvadása. A bennfentesek által az Ördög forgatókönyveként ismert, a legrosszabb forgatókönyvek közül a legrosszabb vált valóra.

23 perccel a kilövés után

Miközben a Marine One felszáll, az elnökkel közlik, hogy egy atombomba csapódott be Kaliforniában. Kiveszi a kódkártyát a tárcájából, és felkészül az Észak-Korea elleni – 82 nukleáris robbanófejes – ellencsapás engedélyezésére. Ez a megtorló csapás szinte garantálja több millió ember – talán több tíz millió ember – halálát csak a Koreai-félszigeten.

24 perccel a kilövés után

A támadást sokan tapasztalják, elkezdik okostelefonokkal videózni és feltölteni a közösségi oldalakra olyan hashtagekkel, mint #NuclearWar, #Armageddon és #EndOfTheWorld. Hamarosan ellepik az internetet a katasztrófavideók és a hozzá kapcsolódó kommentek. 

A bomba elpusztítja a 750 hektáros létesítményt. Ellentétben azzal, amikor egy várost vesznek célba, egy atomerőmű elleni támadás azt jelenti, hogy a kiégett fűtőelem rudak radioaktív darabjai a törmelékbe kerülnek, és messzire szétszóródnak mint radioaktív csapadék. A Diablo Canyon soha nem fog felépülni.

32 perccel a kilövés után

A védelmi miniszter továbbra is arra összpontosít, hogy az orosz elnököt a vonalban tartsa. A wyomingi rakétamezőről indított amerikai ICBM-eknek közvetlenül Oroszország felett kell áthaladniuk, hogy elérjék Észak-Koreát. Az orosz légtéren keresztül közlekedő amerikai ICBM-eket szinte biztosan támadásként értelmezik. Oroszországot figyelmeztetni kell.

33 perccel a kilövés után

A Pentagon felé száguldó észak-koreai ICBM a terminális fázisba lép – a robbanás előtti utolsó 100 másodpercbe. A detonáció utáni első ezredmásodperc töredékében egy fényvillanás 180 millió Fahrenheit-fokra hevíti fel a levegőt, hatalmas tűzgömböt hozva létre, amely a tűz és halál holokausztjában elhamvaszt mindent, ami a közelben van.

A tűzgömbben egyetlen dolog sem marad meg. Semmi. Se ember, se mókus, se katicabogár. Semmi sejtszintű élet. Az emberiség történetében még soha ennyi ember nem pusztult el ilyen gyorsan.

Mióta 66 millió évvel ezelőtt egy hegy nagyságú aszteroida csapódott a Földbe, egyetlen csapással nem indult el ekkora globális pusztítás. Tíz másodperc telik el. A tűzgolyó három mérföld magasra emelkedik a levegőbe. Azok, akik túlélték a kezdeti robbanást néhány mérföldre a földtől, az olvadó utakon rekednek, és élve elégnek.

38 perccel a kilövés után

A Pentagon 15 mérföldes (24 kilométer) körzetében pokoli tűzvész keletkezik. Nincs áram. Nincs telefonszolgáltatás. Nincs 911. A nukleáris parancsnoki bunkerekben országszerte megszakadt a kapcsolat az elnökkel. Feltehetően repülés közben szakadt el a fő ejtőernyős csoporttól.

Az R helyszínen, a pennsylvaniai föld alatti parancsnoki központban a védelmi miniszter és a vezérkari főnökök alelnöke kétségbeesetten próbálták elérni orosz kollégáikat. Elmondják az oroszoknak, hogy megszakadt a kapcsolat az elnökükkel? Hogy eltűnt, feltételezhetően halott?

42 perccel a kilövés után

Senki sem hallott az amerikai elnökről, mert amikor az atombomba becsapódott a Pentagonba, a Marine One rendszerhibát szenvedett az elektromágneses impulzus miatt, és zuhanni kezdett. A CAT operátora tandemugrással kiugrasztotta az elnököt a repülőgép nyitott ajtaján, hogy megmentse az életét.

A két férfi hevesen landolt egy erdős területen. Az ügynök meghalt, a nyaka eltört.

Az elnököt az ügynök teste tompította. A homlokán mély vágás van. A bal karja és a jobb lába eltört. Tehetetlen és kétségbeesett. Vajon megtalálja valaki, mielőtt elvérzik?

43 perccel az indítás után

Az orosz elnök dühös. Az amerikai elnök még nem kereste meg. A paranoiára hajlamos orosz elnök most úgy véli, hogy Oroszországot lefejező csapás célpontjává tették. Az orosz elnök azzal szembesülve, hogy szerinte több száz nukleáris robbanófej érkezik orosz földre – amelyeket az opportunista amerikaiak indítottak el egy megelőző, alattomos támadás keretében –, úgy dönt, hogy nukleáris ellentámadást indít az Egyesült Államok ellen. Ezer ICBM most már Amerika felé tart.

49 perc 30 másodperccel a kilövés után

A védelmi miniszter felesküdött főparancsnokként. A korai előrejelző műholdas rendszerek érkező orosz rakéták támadását jelzik. Az immár hivatalban lévő elnök lelkiismereti válságról szóló vitát folytat.

Csak azért, mert több száz millió ártatlan amerikai fog meghalni, talán az emberiség másik felének – amely tele van sok más ártatlan emberrel – nem kell meghalnia. Javaslatát elutasítják. Az atomháborúban nincs olyan, hogy kapituláció, nincs olyan, hogy megadás.

55 perccel a kilövés után

Észak-Korea háromszáz mérfölddel (480 kilométer) az Egyesült Államok fölött felrobbant egy nagy magasságú szuper-EMP fegyvert. Az elektromágneses impulzusfegyver nem árt az embereknek, állatoknak vagy növényeknek, de tönkreteszi mindhárom amerikai elektromos hálózat jelentős részét.

A SCADA (Supervisory Control and Data Acquisition) néven ismert, számítógép-alapú, emberi beavatkozással működő vezérlőrendszer-architektúra összeomlik, ami azonnali, irányíthatatlanná vált rémálomhoz vezet. Metrószerelvények, tehervonatok és személyszállító vonatok ütköznek vagy omlanak össze. A repülőgépek elveszítik a szárny- és farokvezérlést, és a földre zuhannak.

Olaj- és gázvezetékek megrepednek és felrobbannak. Szennyvíz ömlik ki mindenhová. Gátak törnek át, tömeges áradásokat okozva. Nem lesz többé édesvíz, nem lesz higiénia. Nincs telefon, nincs világítás, nincs üzemanyag, nem működnek a kórházi berendezések. Az emberek mindenütt gyalogosan kezdenek menekülni.

57 perccel az indítás után

Orosz nukleáris robbanófejek záporoznak az Egyesült Államokra, Európa-szerte egyszerre csapódnak be a célpontok. A kontinens légibázisai megsemmisülnek, és a fővárosokat, köztük Londont is nukleáris robbanófejekkel támadják. Emberek milliói halnak meg, és a civilizáció számos remekműve – a Stonehenge-től a Colosseumig, a Notre-Dame-ig és a Parthenonig – megsemmisül.

72 perccel a kilövés után

Az Egyesült Államokban, Európában és a Koreai-félszigeten emberek százmilliói halnak meg, miközben katonai repülőgépek százai repülnek céltalanul a levegőben, amíg el nem fogy az üzemanyaguk. Az utolsó atomfegyverekkel felszerelt tengeralattjárók lopakodva mozognak a tengeren, körbe-körbejárőröznek, amíg a legénységnek el nem fogy az élelme.

A szárazföldön a túlélők bunkerekben rejtőznek, amíg ki nem mernek menni a szabadba, vagy amíg el nem fogy a levegő.

Az a néhány túlélő, aki végül kijut ezekből a bunkerekből, azzal szembesül, amit a hidegháború orosz vezetője, Nyikita Hruscsov előre látott. Egy nukleáris háború esetén azt mondta: „A túlélők irigyelni fogják a halottakat” – zárta történét Annie Jacobsen.

(Borítókép: Egy elfogórakéta prototípusa a Kwajalein Missile Range-ről indul 2001. december 3-án, Hawaiin. Fotó: Ballistic Missile Defense Organization / Getty Images)