Megütötték a főnyereményt az Alpokban, találtak a hóban egy luxusautót

Hőhullám a síparadicsomban

Két év leforgása alatt negyedszer állok meg az Obertauernt jelző táblánál. Hol Hallstatt, Untertauern felől (mint most), hol Murau, Tamsweg irányából érkezem, hol decemberben, hol március-áprilisban, de ilyesmiben még sohasem volt részem Európa talán legfelkapottabb síparadicsoma bejáratánál.

Tényleg nem?

Rövidnadrágban szállok ki a kocsiból, hét ágra tűz a nap, egy gimnazistákból álló kirándulócsoport csivitelő lánykái vadvirágból font koszorúval, ujjatlan nyári ruhákban szökdécselnek – ott és akkor, ahol a korábbi években síbakancsban caplattak a téli sportok szerelmesei, pufidzsekiben, kesztyűben, sapkában a 26 sílift egyike felé. 

Nem tudok másra gondolni, miközben a verejtéket törölgetem a homlokomról, hogy a klímaszkeptikusoknak, a globális felmelegedés tényét körömszakadtáig tagadó fanatikusoknak csupán egyetlen napra kéne ellátogatniuk ide, a Radstädter Tauern 2526 méter magas bércei közé. Abba a régióba, amelynek az éghajlatát a tudomány szubarktikusként határozza meg, ami magyarul majdnem sarkvidékit jelent, és amely elsősorban Szibériára, Skandinávia északi tájaira és Alaszkára jellemző. 

Magyar a síoktató...

Szubarktikus, köszönöm szépen... Szálláshelyünk, a Hotel Gamsleiten bejáratánál régi kedves ismerősünkbe, Thurzó Balázsba botlunk. Balázs nyolcadik éve tanítja síelni az Obertauernbe látogató, a sportág alapjait itt elsajátítani akaró turistákat. Napbarnított ábrázatából kivillog hófehér fogsora, akár az alpesi üdülőhely reklámembere is lehetne.

Régi motoros vagyok itt, Obertauernben, a hódeszka-világbajnok Silvia Grillitsch sísulijában, de ez a hőhullám, ami ránk zúdult április második hétvégéjén, engem is sokkolt – tárja szét a karját. – Ugyan a hóágyúzással kialakított sípályákat még tudjuk használni, de mindenütt olvad a hó, sokan félmeztelenül, ad absurdum bikiniben siklanak, még szerencse, hogy április közepén betör egy masszív hidegfront, ötvencentis friss hó hullik, ha lehet hinni az előrejelzéseknek. Egy hónappal előrébb járunk a naptárnál, május közepén szokott itt ilyen idő lenni.

...magyar a pincér és a szakács

Az idényszállók, így például a Hotel Gamsleiten, április 16-án bezárnak, hazamegy a személyzet, amelyben természetesen magyarok is vannak. Maya, az egyik felszolgáló Pomázról való, barátjával, a szakácsként dolgozó Péterrel két éve dolgozik a Gamsleitenben. Minden lehetséges alkalmat megragad, hogy velünk társaloghasson, lesír róla, hogy szomjazik a magyar szóra.

Nem panaszkodom, jól keresek, megvan a havi nettó kétezer euróm, a szállásért, a napi háromszori szolgálati menüért nem kell fizetnem, két kézzel kapkodnak itt, Obertauernben a munkaerő után, főleg ha magyar. Más kérdés, hogy gyötör a honvágy, de az az igazság, hogy amíg a helyzet nem változik meg otthon gyökeresen, addig itt maradunk. Igen, figyeljük a híreket, természetesen tudunk a kegyelmi ügyről és Magyar Péter megjelenéséről a politikai színtéren, kíváncsian várjuk, hová futja ki magát a történet  – magyarázza.

A Gamsleiten egyébként vasárnap bezárt, vége az idénynek, Maya és Péter pedig felkerekedik, és meg sem áll Sopronig. A város környékén kibérelnek egy szobát, és ott pihenik ki az alpesi munka fáradalmait. 

Kincsvadászat orrvérzésig

No de addig, péntektől vasárnapig a szállodánk melletti hegyoldal, a Gamsleiten 2 fekete jelzésű, tehát profiknak is megfelelő sípálya, Obertauern leglátogatottabb havas lejtője Ausztria legnagyobb kincsvadász bulijának volt a terepe.

Ennek lényege, hogy a szálloda melletti, hó borította területen elásnak harminc kincsesládát, amit a versenyzők adott jelre elkezdenek keresni. A fődíj egy 61 ezer euró értékű  BMW iX1  luxusautó, amely annyira megmozgatta az emberek fantáziáját, hogy mintegy ezerkétszázan fizették be a 60 eurós nevezési díjat. (A befolyó összeg már önmagában fedezi a pazar gépkocsi árát...)

 A körülbelül egy kilométer hosszú pálya szintkülönbsége 362 méter, és félelmetesen meredek! A pálya területén egy kék festékkel kijelölt, elkerített pályaszakaszon 30 darab kincsesládát ástak el a szervezők, igaz, már odalent, ahol meglehetősen lankás a terep. Pénteken, április 12-én a rajtszámok kisorsolásával indult a kincskereső kalandtúra, szombat délelőtt tíz órakor dördült el a rajtpisztoly, és indult neki félőrült módjára a kis kézi ásókkal felszerelkezett tömeg. 

Közben bömbölt a zene, hektószámra folyt a sör és a borókapálinka, az Obertauern főutcáját szegélyező kocsmák teraszán egy gombostűt sem lehetett leejteni, szóval elszabadult a pokol. Az emberek pólóban, rövidnadrágban, sokan félmeztelenül élvezték a példátlan alpesi kánikulát, aztán délután öt órakor megkezdődött az eredményhirdetés, vagyis a lelakatolt kincsesládák felnyitása. 

A sípálya alján, a szálloda mellett felállított színpadon Mario Siedler, a helyi Tourismusverband, vagyis a turisztikai ügynökség igazgatója celebrálta a bulit, és olvasta fel sorban a neveket. Egy fiatal lány négy felnit (!) nyert abroncsostul, egy Lettországból (!) érkezett hölgy pedig ötezer euró értékű vásárlási utalvánnyal lett gazdagabb, amit egy helyi autósboltban tudott beváltani. 

Julia gazdagabb lett egy luxusautóval

Közben újra meg újra belénk ütköztek, kis híján feldöntöttek a lábukon már alig álló bulizók, a hangulat akkor hágott a tetőfokára, amikor kihirdették a fődíj nyertesét, a csillogó-villogó luxus-BMW új gazdáját, bizonyos Julia Fussit, aki a szomszédos Tamswegből érkezett a kincsvadászatra. 

Julia magánkívül volt az örömtől, sikoltozott, táncolt a színpadon, majd az Indexnek elmondta, hogy jobb helyre nem is kerülhetett volna a luxusverda, mert egy ősöreg, húszéves tragaccsal közlekedik, azaz közlekedett, mert szombattól átnyergel a BMW-re. 

Közben töretlenül folytatódott a télbúcsúztató forgatag, még hajnali háromkor is szólt a zene, tántorogtak a főutcán a leharcolt versenyzők és mindazok, akik nem vettek részt a kincskeresésben, csak szimplán jól érezték magukat.

Ez történt tehát április második víkendjén az évszázad hőhulláma sújtotta Obertauernben. Mellesleg, ha már egyszer meglátogatja az ember a Budapesttől mintegy 500 kilométerre fekvő üdülőhelyet, feltétlenül útba kell ejteni az innen mintegy 80 kilométerre fekvő Hallstattot, ahol mindössze héteurós díj fejében félórás sétahajókázást is beiktathat a programba az ember, a kilátás ennek az ezerszeresét is megéri, annyira parádés. Hazafelé pedig Mauterndorfban a gótikus templom kínál lélegzetelállító látványt a hegyoldalban, no és Murau, a Mura folyó gyöngyszeme a Wallfahrtskirchével, ezzel a szintén a hegytetőre épült varázslatos templommal ugyancsak kihagyhatatlan élmény.

Ha úgy tetszik, a kötelező árukapcsolás egy obertauerni sítúrához.

Már ha nem pörög fel észveszejtő sebességre a globális felmelegedés, és nem tűnik el a hó az Alpokból még a mi életünkben. 

(Borítókép: Gállné Bálint Andrea)