Simán megnyerethetné a háborút a NATO Ukrajnával, ha beleállna a támogatásokba

Az előzetesen ígérthez képest igencsak átalakult az április 22-én rendezett online beszélgetés, amelyet az Egyensúly Intézet szervezett Ian Brzezinski külpolitikai és katonai szakértővel, akivel a tervek szerint elsősorban az egész Közép- és Kelet-Európát összefonó Három Tenger Kezdeményezéssel (3SI) kapcsolatosan beszélgetett volna Szemerkényi Réka egykori washingtoni magyar nagykövet. Az intézet kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója és Brzezinski azonban a beszélgetés során a régiót érintő más kérdésekkel és az ukrajnai háború geopolitikai helyzetével foglalkozott leginkább.

Ukrajna győzelme deeszkalációhoz vezetne

Brzeziniski szerint Ukrajnának és a nyugati országoknak – elsősorban a NATO-t értve ezalatt – kellene egy győzelmi stratégia, hogyan lehetne a háborút úgy lezárni, hogy a békeszerződés Ukrajna feltételei szerint valósuljon meg.

Szerinte ezért a háború deeszkalációjához leginkább az kell, hogy a nyugati országok Ukrajnát segítsék a győzelemhez, mivel szerinte amennyiben Kijev elveszti a háborút és alárendelt szerepbe kerül, vagy területeket kellene átadni Oroszországnak, akkor Vlagyimir Putyin orosz elnök akár NATO-tagállamok felé is fordulhat, mivel úgy érezheti, hogy a cselekedeteinek nincs következménye. 

Ukrajna meg tudja nyerni ezt a háborút, ráadásul gyorsan, ha a nyugati országok biztosítják [Ukrajna] szükségleteit

– fogalmazott, majd hozzátette, Oroszország előretörése folyamatosan rontja a régió biztonsági helyzetét.

A Bush-adminisztráció egykori Európáért és a NATO-ért felelős államtitkár-helyettese – aki jelenleg egyébként az Atlantic Council nevű atlantista külpolitikával foglalkozó politikai think tank főmunkatársa – szerint a NATO-nak meglenne a kapacitása, hogy Ukrajnát katonai előnybe hozzák az orosznál jóval modernebb és precízebb fegyvereikkel.

Mint emlékeztetett, a NATO-tagállamok védelmi iparra 1,3 trillió dollárt költenek évente, addig Oroszország ennek töredékét, 84 milliárd dollárt költ a hadseregre, azaz ha lenne akarat, a NATO jóval több fegyverrel is elláthatná Ukrajnát.

Ukrajna győzelme nem csak Ukrajna érdeke

Szerinte Ukrajna győzelme nem kizárólag Kijev érdeke, hanem az egész transzatlanti közösségé, mivel, mint arra már korábban utalt, Oroszország győzelmével a háború kiszélesedhet és a régióban olyan kataklizmát okozna, ami később jóval többe kerülne a NATO-tagállamoknak – emiatt amellett érvelt, hogy minél több fegyverrel kéne támogatni a honvédő háborút vívó országot.

Ugyanakkor szerinte a pénzügyi és fegyvertámogatások önmagában nem elegendőek,

Ez egyrészt megszüntetné azt a szürkezónát Európában, amivel szemben Oroszország akár agresszívan is felléphetne, másrészt pedig ez egy erős üzenetet küldene Putyinnak is, hogy kénye-kedve szerint nem hasíthat ki darabot Ukrajnából – emiatt az idei, Washingtonban tartott júliusi NATO-csúcs fő témája eleve az ukrajnai háború lesz.

Brzezinski ezenkívül azt is felvetette, hogy akár már most is folytathatnának katonai szolgálatot NATO-katonák Ukrajnában – hangsúlyozta, ezalatt nem azt érti, hogy a frontra kellene küldeni katonákat, hanem hogy például légvédelmet nyújtanak Ukrajna számára humanitárius alapon, azaz az ukrán iskolákat, kórházakat és lakóházakat célzó orosz rakétákat és drónokat leszednék. Ez szerinte egyáltalán nem járna a háború eszkalációjával, hiszen közvetlenül Oroszországot nem érintené, azonban ezzel sok életet lehetne megmenteni, ráadásul Oroszország felhagyna az ilyen, a genfi egyezményeket megszegő magatartással.

Brzezinski úgy látja, a NATO a világ legerősebb katonai szövetsége volt, azonban a tagállamainak az ukrajnai háborúra adott reakciók kikezdték a hitelességét, hiszen a képességeihez képest csak igen csekély módon segíti Ukrajnát.

Ha azt szeretnénk, hogy Ukrajna nyerjen, ha azt szeretnénk, hogy a háború Ukrajna feltételei szerint érjen véget, akkor mindent meg kell adni

– fogalmazott Brzezinski, aki e kapcsán bírálta Joe Biden amerikai elnököt, aki arra kérte ukrán kollégáját, Volodimir Zelenszkijt, hogy Ukrajna ne támadjon orosz olajfinomítókat, mivel azzal nő az olaj világpiaci ára. Brzezinski ezzel kapcsolatosan kifejtette, Ukrajna győzelméhez néha gazdasági lemondásokat kell hozni, de ezeket a döntéseket megéri meghozni.

Megéri a gazdasági nehézségeket bevállalni, hogy gyorsan véget vessünk ennek a háborúnak, mivel a kudarc ára jóval magasabb lesz, mint hogy a benzinért néhány centtel többet kell fizetni az elkövetkezendő hat hónapban

– érvelt az egykori Bush-adminisztráció Európáért és NATO-ért felelős államtitkár-helyettese, aki visszautalt, hogy Oroszország győzelme jóval nagyobb pénzügyi terheket és biztonságpolitikai veszélyeket róna a NATO-ra.

A szankciókra szükség van, de újra kell gondolni őket

Az Oroszországgal szembeni szankciók kapcsán a külpolitikai szakértő úgy látja, azokra szükség van, ugyanakkor annak a hatásosságáról sokatmondó adat, hogy

Azaz az agresszor ellen meghozott szankciók nem véreztetik ki az orosz harci gépezetet, ráadásul Moszkva átállt hadigazdaságra. Emiatt szerinte célzottabb szankciókra lenne szükség, illetve arra, hogy Európa minden kereskedelmet felfüggeszt Oroszországgal – példaként említette, hogy Európa az elmúlt két évben óriási előrelépést ért el az orosz gázról való leválásban, de még mindig van hova fejlődni ebben.

Az orosz–kínai szövetségről elmondta, hogy az stratégiailag nagy kihívást jelent a NATO-nak, mivel két nagyhatalom együttműködéséről van szó, ugyanakkor szerinte ez egyben egy nagyon egyenlőtlen szövetség is. Kína jóval nagyobb, ahogy a gazdasága és techszektora is sokkal jobb állapotban van, mint Oroszországé, ráadásul míg Kína fel tud mutatni egy fényes techszektort, addig Oroszország nem.

Egyrészt Kína azzal, hogy támogatja Oroszországot a háborúban, azzal a nyugati országokat az erőforrásaik felhasználására kényszeríti, miközben a háborún maga Oroszország is sokat veszít, hiszen nagyon sok eszközt és embert veszítenek a harcokban, ami Kína számára szintén előnyös.

Emellett a külpolitikai szakértő arra is emlékeztetett, hogy két autoriter állam közötti szövetséget nehéz fenntartani – példaként a hitleri Németország és Szovjetunió esetét említette, amik még 1939-ben a Molotov–Ribbentrop-paktumban megnemtámadási és együttműködési egyezményt kötöttek, azonban két évvel később már egymás ellen háborúztak.

És mi lesz veled, Közép- és Kelet-Európa?

A régió kapcsán Brzezinski szerint a legfontosabb kérdés az ukrajnai háború, hiszen az olykor eltévedt rakéták miatt már más országokat is érintett – Lengyelországban és Romániában is voltak incidensek.

A Három Tenger Kezdeményezésről (3SI) elmondta, hogy annak gazdasági, kereskedelmi, geopolitikai és katonai vetülete is van. Ráadásul ez nem egy, a térségre erőltetett program, hanem maga a régió hozta létre – emlékeztetett, hogy azt 2015-ben a lengyel Andrzej Duda és az akkori horvát elnök, Kolinda Grabar-Kitarovic kezdeményezte, amihez később más országok, köztük Magyarország is csatlakozott. (A térkép itt megtekinthető)

Geopolitikai potenciálját abban látja, hogy a kezdeményezésben részt vevő 13 ország az EU lakosságának harmadát adja, a GDP-jük pedig összesen bőven meghaladja a kéttrillió dollárt. Ráadásul a régió folyamatosan fejlődik, a GDP-növekedés tavaly visszaállt a koronavírus-járvány előtti időkre, és az előrejelzések szerint a gazdasági növekedés 2030-ig 35 százalékos lehet.

Pozitívumként látja, hogy a régióban határon átnyúlóan terveznek infrastruktúraberuházásokat az energia, a szállítás és digitalizáció területén, ráadásul az útfejlesztések – a program egyik legnagyobb projektje a Via Carpathiának keresztelt úthálózat, ami a kezdeményezésben részt vevő 13 tagállamot kötné össze egészen a Balti-tengertől a Földközi-tengeren át a Fekte-tengerig –  hozzájárulnak az energiabiztonsághoz, és a hadseregeket is könnyebben lehetne mozgósítani.

Az egyik problémát az adja, hogy a kollaboráció nehéz, hiszen az bizonyos mértékben önfeladásra kényszeríti a benne résztvevőket, hiszen a közös alapba befizetett pénz nem biztos, hogy közvetlen beruházásokban fog megjelenni, és az országok általában magukra gondolnak. Brzezinski ugyanakkor felhívta a figyelmet, ezek a befektetések valójában az egész régiót fejlesztik – ennek ellenére vannak olyan országok, amik pénzügyileg még egyáltalán nem is járultak hozzá a kezdeményezéshez.

Ha befektettél, akkor az idén 15 százalékos hozamot hozott – bárcsak én is be tudnék fektetni!

– fogalmazott nevetve Brzezinski, aki szerint fontos lenne, hogy nemcsak cégeket, hanem akár magánszemélyeket is bevonnának befektetőként a kezdeményezésbe.

Ennek ellenére szerinte a kezdeményezés folyamatosan bővül és növekedik – legutóbb Görögország csatlakozott még tavaly szeptemberben, miközben Japán és Németország stratégiai partnerként vesznek részt a kezdeményezésben.

A 3SI kapcsán cáfolta azt az állítást, hogy az Egyesült Államokben ez kizárólag Donald Trump projektje lenne, és leváltása után a Biden-adminisztráció már nem annyira foglalkozott a kezdeményezéssel – ugyan igaz, hogy Trump egymilliárd dollár támogatást ígért meg, azonban a bejelentés ellenére akkor nem történt kifizetés. Végül Joe Biden elnöksége alatt fizetett be az alapba az Egyesült Államok 300 millió dollárt. Emellett pedig emlékeztetett, hogy a kezdeményezést Trump elődje, Barack Obama is támogatta.

Brzezinski alapvetően nem tart attól, hogyha a novemberi amerikai elnökválasztás után Trump visszatérne, akkor Trump befelé forduló politikája lesöpörné az asztalról a kezdeményezést. Egyrészt arra számít, hogy nem Trump fog nyerni – Trumppal kapcsolatosan egyébként arra számít, szerinte valójában nem lépne ki a NATO-ból, amennyiben győzne –, másrészt a most befektetett pénz miatt a következő adminisztráció is érdeklődve fogja figyelni, hogy azt miként fogják majd felhasználni.

Szerinte amennyiben a 3SI tovább fejlődik, akkor a kongresszusban kétpárti támogatást tudhat majd maga mögött, ahogy eddig is.

(Borítókép: Oroszbarát lázadók ukrán páncélozott járműveket foglalnak el. Fotó: Pierre Crom / Getty Images)